A Kányaváry elnevezés brandként talán nem cseng annyira ismerősen a borvilágban, ami nem csak a birtok fiatal korának számlájára írható. A borok 90%-a helyben fogy el.
Ezúttal egy sportosan elegáns Opel Grandland GSe-vel kelünk útra. Autónk elemében is van az M7-es aszfaltcsíkján, nehéz nem odalépni a gázra. A Balatont elhagyva lekanyarodunk a pályáról, hogy mindenféle túlzások nélkül is tündérvilágra emlékeztető kis falvakon keresztül kapaszkodjunk fel a Kányaváry Borbirtokhoz.
11 sor szőlőtőke
Kiszállunk, és ámulunk. Jobb kézre a Kis-Balaton lenyűgöző panorámája, bal kéz felől pedig egy csinos kis birtok látványa fogad – egy hely, ahol az elnevezés abszolút nem túlzó. A Kányaváry Borbirtok szállás, esküvői és rendezvényhelyszín egyben, de állandó nyitvatartással üzemelő vinotékája is van. Így aki legszívesebben csak leülne itt egy padra, és egy pohár hűs bor társaságában gyakorolná a semmittevést, jó helyen jár.
Bogdán Amanda és Csuka Bence már vár bennünket. Amanda a cégcsoport kommunikációjáért felel, és párjával a borteraszt és a panziót üzemelteti. Bence a borokat felügyeli – ahogy ő mondja – a szőlőtől egészen a fogyasztóig. A Kányaváry Borbirtok tulajdonképpen egészen új színfolt nemcsak a zalai, hanem a hazai boros palettán is. A tulajdonos házaspár alig több mint tíz évvel ezelőtt vásárolta meg a birtok központi épületét nyaralónak, amelyhez 11 sor szőlő tartozott. És ha már ott volt, meg is művelték szépen, hogy a szőlő borként vidámítsa esténként a lelkeket. A családét, majd egyre többször a barátokét, s végül ismeretlenékét is.
Így hát lassan kevés lett a 11 sor szőlő. Közben új sorok kerestek új gazdát: 2017-re már 3 hektár föld tartozott a birtokhoz. És ez volt az az év, amelyből először piacra is kerültek a palackok. Ekkoriban Csuka Bence még javában az egyetem utáni gyakorlatot töltötte Szekszárdon, amelyet meg is toldott két és fél évvel, majd valamikor 2020 folyamán találkozott az ő és a birtok sorsa. „Nagy tapasztalatom nem volt – emlékszik vissza a kezdetekre őszintén –, bátorság kellett azért ahhoz, hogy felvegyenek egy fejlődő pince élére. Valljuk be, benne volt az az eshetőség is, hogy esetleg nem válok be. A tulajdonos filozófiája szerint viszont a fiataloké a jövő, így hát esélyt adott nekem.”
Kis-balatoni borok és a terroir
Fotók és címlapfotó: Talabér Géza/Vince Magazin
A komplexum boros részét maguk között borműhelynek nevezik. Körbejárjuk: egy nagyon kicsi tartályos és egy másik, egészen nemzetközi hangulatot hordozó fahordós érlelő van itt. A hordók között van Stockinger, francia tölgy, valamint Kádár Larus, de a hátsó sorban sorakozik három amfora is, ezek Olaszországból érkeztek.
„A tulajdonos mindig azt mondja, hogy fejlesszünk, próbálkozzunk – ha ennek van bármilyen anyagi vonzata, azt biztosítja. Egy kikötése van csak: annak mindig meg kell lennie, amit a piac kíván. A tavalyi évben készítettünk egy szénsavmacerált, amforás vörösbort, ezt kicsit szkeptikusan fogadta, de látta, hogy az embereknek tetszik, és van rá igény – így ismét készítettünk ilyet. Ugyanígy, a pezsgőkészítést is támogatja, mondjuk ennek van is múltja itt a borvidéken, így talán nem is újdonság. A kötelezők mellett nagy szabad kezem van. És szerintem ez elég jó dolog.”
Kóstolunk is: chardonnay, olaszrizling és rajnai rizling kerül a pohárba. Mind a három ugyanolyan technológiával készült: két-három hónapig batonnage-zsal, majd rajta hagyták finomseprőn. A végső aromatika kialakulását pedig a tökéletes hordóhasználat biztosította – mindegyik fajta más-más eredetű hordóban érlelődött készre. Ezeken kívül pedig még egy dologban egységesek: kerekek, tiszták, gyümölcsösek, jó ivásúak. Olyanok, amelyek mellett méltón bele lehet feledkezni az ámulatba ejtő környezetbe. „Itt, a borvidéken mindenképpen megfigyelhetők az élénkebb savak – ahogy változik az időjárás, úgy tompulnak persze egy picit. Az itt készített borok nem olyan ásványosak, mint mondjuk a Balaton-felvidéken, de a boroknak olyan különleges karakterük van, ami szerintem azért felismerhető. A chardonnay-nk gyümölcsössége például olyan, ami ennél a fajtánál nem kifejezetten általános, de az olaszrizlingünk is határozott almás karakterrel rendelkezik.” Bár a kóstolási élmények már önmagukban is azt mondatják velünk, hogy Bence „bevált”, a falon sorakozó oklevelek ugyancsak igazolják, hogy nem csak a hely szelleme ragadta magával az ízlelőbimbóinkat.
Belekóstolni Zalába
Idén augusztus 11-én kerül megrendezésre a Bor.Zene.Zala fesztivál. Nomen est omen, egy egynapos minifesztiválról beszélünk itt. Neves hazai fellépők, játszósarok, termelői piac és számos egyéb program, amelyek több ezer embert és a legnevesebb zalai borászatokat mozgatják meg. Egy fecske ugyanis nem csinál nyarat. A Kányaváry Borbirtok tudja, hogy a zalai borok népszerűsítéséhez az összefogáson és a minél több (szkeptikus) fogyasztó megszólításán át vezet az út.
Útitársunk: Opel Granland GSe
Fotók és címlapfotó: Talabér Géza/Vince Magazin
Nevezhetnénk az autót csupán egy újabb fehér Opelnek, ha nem lenne bennünk az az eredendő kíváncsiság, ami van. És milyen jó, hogy van, mert kár lenne kihagyni ezt a remek városi SUV-t. Ami egyébként nem is fehér. A motorháztető és a tető fekete, és nemcsak a városban, hanem az országúton is szépen muzsikál. Pont ennyire szélsőséges az az élmény is, ami bent vár minket. Az Opel Grandland GSe a világ legkeményebb, ugyanakkor legjobban tartó üléseit kapta. Rövid utakon kelleni is fog ez a kiváló tartás, mert olyan robbanékony a kocsi a hibrid hajtás miatt, hogy könnyedén elkaphatja az embert a száguldás vágya.
Mindeközben pedig ez egy minden igényt kielégítő kompakt és klassz autó, ami hosszabb utakra és kis távolságokra is remek társ lehet a maga morcos és éles formákkal tarkított megjelenésével. Dinamikus, jól néz ki, teszi a dolgát, és még a csajok is megnézik benne az embert.
Szerző: Kalmár Borbála
Autóteszt: Tokaji Balázs
Fotók és címlapfotó: Talabér Géza/Vince Magazin
