Egészen hátborzongató hangja van a NASA által megfigyelt fekete lyuknak
A NASA egy kísérteties hangfelvételt tett közzé egy 250 millió fényévre lévő szupermasszív fekete lyukból kiáramló hanghullámokról.
A fekete lyuk a Perseus galaxishalmaz középpontjában található, és a belőle érkező hanghullámokat 57 és 58 oktávval feljebb transzponálták, hogy az emberi fül számára is hallhatóak legyenek.
Az eredmény, amelyet a NASA májusban tett közzé, egyfajta földöntúli üvöltés, amely, ha őszinték vagyunk, nem csak kísértetiesen, de egy kicsit dühösen is hangzik.
Ez az első alkalom, hogy ezeket a hanghullámokat kivonták és hallhatóvá tették. Mi történik ezen a felvételen? Lehet, hogy nem halljuk a hangokat az űrben, de ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek.
2003-ban a csillagászok valami igazán meghökkentő dolgot észleltek: akusztikus hullámok terjedtek a Perseus galaxishalmaz középpontjában lévő szupermasszív fekete lyukat körülvevő bőséges mennyiségű gázban, amely ma már hátborzongató jajveszékeléseiről híres.
Jelenlegi hangmagasságukban nem hallanánk ezeket a hangokat. A hullámok az Univerzumban valaha észlelt legmélyebb hangot tartalmazzák – a frekvenciájuk jóval az emberi hallás határai alatt van.
A mostani módosítással azonban nem csak egész oktávokkal feljebb transzponálták a felvételt, hanem hozzáadták a fekete lyukból észlelt hangokat is, így egy érdekes képet kaphatunk arról, hogyan is hangzana, ha az intergalaktikus térben csengenének.
A legalacsonyabb hang, amelyet még 2003-ban azonosítottak, a B-dúr, valamivel több mint 57 oktávval a középső C alatt van: ezen a hangmagasságon a zaj frekvenciája 10 millió év. Az ember által érzékelhető legalacsonyabb hang frekvenciája a másodperc huszad része.
A hangok azonban nem csupán tudományos kuriózumnak számítanak. A galaxishalmazokban a galaxisok között sodródó vékony gáz és plazma – amelyet galaxishalmazon belüli közegnek nevezünk – sűrűbb és sokkal, de sokkal forróbb, mint a galaxishalmazokon kívüli intergalaktikus közeg.
A halmazon belüli közegben terjedő hanghullámok az egyik olyan mechanizmus, amelynek révén a közeg felmelegedhet, mivel energiát szállítanak a plazmán keresztül.
Mivel a hőmérséklet segít szabályozni a csillagkeletkezést, a hanghullámok fontos szerepet játszhatnak a galaxishalmazok hosszú időn át tartó fejlődésében.
Ez a hő teszi lehetővé, hogy a hanghullámokat is észleljük. Mivel a halmazon belüli közeg forró, ezért a röntgensugárzás fényesen világít.
A szóban forgó eset is jól mutatja, hogy néha egy adathalmaz átalakítása rejtett apróságokat tárhat fel, ami részletesebb felfedezéseket tesz lehetővé a minket körülvevő titokzatos és hatalmas Univerzumról.
Nyitókép: Unsplash
Forrás: Science Alert
