Egy napkitörésről készített illusztráció

A NASA új tervvel állt elő a más bolygókon való élet kutatására

A NASA egyik intézete híres arról, hogy jelentős támogatást biztosít különleges, egyedi, vagy akár bizarr, de ígéretes tervek megalkotásához. Ezúttal is egy ilyen projekt látott napvilágot, mely — amennyiben megvalósul — minden eddiginél tisztább képet adhat egy exobolygóról.


A Institute for Advanced Concepts nevezetű intézet 2011 óta támogat különböző projekteket egy háromlépcsős finanszírozási rendszerben. Ezidáig összesen három ötlet jutott el a legmagasabb szintre. Ezek közül az egyik most adott ki egy fehér könyvre emlékeztető leírást, ami tartalmazza részletesen a küldetés koncepcióját és meghatározza, milyen technológiák léteznek már, valamin melyek igényelnek további fejlesztéseket.

A szóban forgó küldetés során nem egy nagy űrhajót vagy műholdat indítanának kutatási célból, hanem több kis kockaalakú szondát, melyek — 25 éves útjukat követően — összeállva indulnának el a Nap gravitációs lencséjének pontjáig. Ez a „pont” lényegében egy egyenes vonal a Nap és egy másik csillag közt, ahol egy exobolygó kering.

Ez az égitest valahol 550-1000 AU között helyezkedik el a ScienceAlert cikke szerint. Ez óriási távolság, sokkal nagyobb, mint a Voyager 1 által eddig 44 év alatt megtett 156 AU. Hogy képes megtenni mégis az űrszonda nagyobb távolságot közel feleannyi idő alatt?

Erre a tervek szerint a Nap gravitációs mezejét használnák. Ezzel kapcsolatban az első probléma maga az anyag. A jelenleg használt napvitorlák nem működnek annyira jól, amikor Nap olyan intenzitásának vannak kitéve, mint amilyenre a gravitációs csúzlihoz szükség lenne. Ezenkívül a rendszer elektronikájának a jelenleg létező technológiáknál sokkal sugárzásállóbbnak kellene lennie.

Egy napkit\u00f6r\u00e9sr\u0151l k\u00e9sz\u00edtett illusztr\u00e1ci\u00f3

Fotó: Shutterstock

Egy másik nyilvánvaló bökkenő a tervekben, hogy akkora távolságban miként lehet elérni, hogy a flotta tagjai csatlakozzanak egymáshoz. A tanulmány szerzői szerint azonban a megfigyelési pontig tartó út 25 éve alatt bőven lesz idő az egyesülésre, így ezért felesleges az aggodalom. Amennyiben az elképzelés megvalósul, akkor minden eddiginél közelebbi és pontosabb képet lehetne nyerni egy exobolygó felszínéről.

A továbbiakban még kérdéses, hogy melyik planéta lenne legalkalmasabb a megfigyelésre, azonban a projekt eddig nem kapott semmilyen más anyagi támogatást, valamint még nagyon sok technológiát kellene kifejleszteni a működtetéséhez. A kutatás mögött álló csapat viszont dicséretet érdemel, amiért megteremtették az alapokat egy ilyen ötlethez, a többi pedig már a jövő kérdése, hiszen a legtöbb projekt hasonló kilátásokkal indul.

Nyitókép: Shutterstock