A fotográfia ereje el tudja emelni a valóságot - Keleti Éva 90 éves
90 éves Keleti Éva Kossuth-, Balázs Béla- és Prima Primissima díjas fotóriporter, érdemes és kiváló művész, akinek számos ikonikus képet köszönhetünk.
Az 1931-ben Budapesten született Keleti 1949-től az ELTE Természettudományi Karának fizika-kémia szakán tanult, nyári gyakorlatát a váci Forte gyárban végezte, és hogy értsen valamit a fotózásból, a Magyar Fotó Vállalatnál próbált ismereteket szerezni. Megérezve a fotólabor illatát, beleszeretett a műfajba, és 1951-ben otthagyta az egyetemet.
A riportertanfolyamot Vadas Ernő és Langer Klára tanítványaként végezte el, 1955-től pedig már riporterként dolgozott a Magyar Fotónál, majd jogutódjánál, a Magyar Távirati Irodánál (MTI), 1976 és 1989 között az Új Tükör képszerkesztője és fotóriportere, 1991-től a HT Press, a Gamma Képügynökség, 1992-től az Europress fotószerkesztőségének vezetője volt, ahonnan huszonkét év után, 2014-ben távozott.
A 2000-es évek elejétől az MTI-nél a nemzeti hírügynökség fotókincseiből válogató, Riportművészet című fotóalbum-sorozat szerkesztője volt. 1976-ban sajtófotót tanított Indiában a Press Institute felkérésére, de a Magyar és a Nemzetközi Újságíró Iskolában is oktatott.
A színházi fényképezésben iskolát teremtett, fotóinak legtöbbje a színpadi eseményről szól, némelyik a magyar fotótörténet emblematikus darabja lett. Tímár Józsefről készült képe, ahogy a nagybeteg művész megemeli bőröndjét, hogy színpadra lépjen Az ügynök halálában, balettos képei, a Latinovits-Ruttkai párosról készült sorozata a fotótörténet klasszikusai lettek. Kedvenc táncművészeti fotójának a Levegőben című képet tartja, amikor tizenkét táncos összefonódva, Bach zenéjére és Fodor Antal koreográfiájára táncol – mondta el a Hamu és Gyémánt interjújában idén januárban.
Közel tudott kerülni a színészekhez, akik – a hiúságot is félretéve – elfogadták szempontjait, beállításait, és nem csak elfogadták, be is fogadták. Képei személyessége, közelisége ennek köszönhető, valamint a színház és a színészek iránti szeretetnek, amely egész pályafutására jellemző.
Keleti Éva fiatalon elhatározta, hogy hatvanéves korában – bármi lesz is akkor – leteszi a fényképezőgépet. Úgy gondolta, hogy a fotográfiáról sok mindent, sokféleképpen lehet elmondani.
„Ha mások munkáival foglalkozom, ha kiállítást szervezek, ha könyvet szerkesztek, ez majdnem ugyanaz, mintha fotografálnék, csak más kifejezési eszközökkel"
– mondta korábban, és így is tett.
2019-ben azonban ismét fotózni kezdett, újra felkereste régi kedves modelljeinek egy részét, de sokan, több tucatnyian, főként fiatal művészek először álltak kamerája elé.
„A fotográfia ereje el tudja emelni a valóságot, ami úgy válik szimbólummá, hogy észre se vesszük"
– fogalmazott egy interjúban.
Keleti 1990-ben a Magyar Fotóriporterek Társaságának alapító tagja, 1997-től elnöke volt, több alkalommal tagja volt a World Press Photo és az Interpress Photo zsűrijének. 2015-től a Magyar Újságírók Országos Szövetségének tiszteletbeli elnöke.
Művészetét számos díjjal tüntették ki, például Balázs Béla-díjjal, Magyar Művészetért Díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, Prima Primissima Díjjal, 2017-ben pedig Kossuth-díjjal „a hazai színházi élet kulisszák mögötti világának dokumentarista stílusú, valósághű megörökítését szolgáló, példaértékű szakmai alázattal végzett művészi munkája elismeréseként", és ebben az évben megkapta a Radnóti Miklós antirasszista díjat is.
Hat évtizedes életművét a Műcsarnok 2019 végén, 2020 elején Élet/Kép címmel, hatalmas sikert aratott retrospektív kiállításon mutatta be.
(MTI)
