A várandós nőkön sokszor megfigyelhető, hogy nem annyira jók az információk megjegyzésében és mintha valami nehezítené számukra a gondolkodást. A terhes agy létezéséről és okáról egészen idáig csak elméletek születtek, azonban egy új tanulmány rávilágíthatott ennek a feltételezhető céljára is.
A terhes nők szétszórt gondolkodását babaagynak, terhes agynak vagy kismamaagynak szokták nevezni a köznyelvben. Kutatók eddigi elméletei szerint ennek a szellemi visszaesésnek az lehet az oka, hogy a lassan szülővé váló nők valamilyen szinten szorosabb köteléket alakítsanak ki gyermekükkel, valamint a felkészülési folyamatot is segítheti.
Elseline Hoekzema — idegkutató — már régóta foglalkozik ezzel a témakörrel. Egy 2016-os tanulmányban, melynek kutatócsapatát ő vezette, rávilágítottak ennek az állapotnak a tényleges okára. Mint kiderült, a terhes agy jelentkezése egybeesik egy olyan időszakkal, amikor az agy szürkeállománya jelentősen lecsökken.
Az eredmények leszűréséhez a szakértők negyven várandós nőt kérték fel alanynak. A résztvevők agyát MRI-vizsgálatokkal elemezték, melyeket a terhesség, majd a szülés előtt, végül pedig az után végezték el. Az eredményeket végül összehasonlították egy szintén 40 főből álló kontrollcsoporttal, melyben nem terhes nők voltak.
A jelentkező hormonok szintjét vizeletminták segítségével követték nyomon, a szellemi teljesítményt és a feledékenységet pedig tesztek és kérdőévek kitöltése után mérlegelték. Végeredményként megállapították — 28 önkéntes adatai alapján —, hogy a hormonok többek között az agyi hálózatokat is megváltoztathatják.
Fotó: Unsplash/Alicia Petresc
A ScienceAlert cikkében azt is megjegyezték, hogy a változások elsősorban egy olyan agyi régióban jelentkeztek, mely akkor aktiválódik, amikor a fókusz a külvilágról a belső gondolatokra irányul. Hogy miben segíthet ez a terhesség során, az továbbra is rejtély. A kérdőívekből ezt a feltételezhető választ szűrték le a kutatók:
„Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a terhesség idegi változásai olyan tervrajzot adhatnak, amely megkönnyíti az anya és csecsemő kapcsolatának későbbi fejlődését, amelyet aztán a csecsemővel való interakció potenciálisan tovább erősíthet.”
További kutatások szükségesek a témakörön belül.
Nyitókép: Unsplash/Camylla Battani
