
Ezzel az új módszerrel a NASA űrhajói elérhetik a fény sebességét
Az űrkutatás szerves részét képezi az olyan módszerek fejlesztése, melyek lehetővé teszik a mélyűr kutatását. Korábbi években már számos elméleti módszer született. Most egy kutatócsoport olyan technológiával állt elő, ami akár a fény sebességére is felgyorsíthatja az űrhajókat.
Korábbi cikkünkben már beszámoltunk a mélyűr és más galaxisok felfedezéséhez megálmodott módszerekről. A NASA például újra dolgozni kezdett a nukleáris rakétaterven, mely akár 45 napra csökkentheti az utazási időt a Marsig. Ennek a módszernek a részleteiről és a mögötte álló tudományos háttérről itt lehet bővebben olvasni.
Kutatások bebizonyították, hogy a ma alkalmazott űrhajók sebességével nagyjából 19 ezer és 81 ezer év közötti időre lenne szükség ahhoz, hogy eljussunk a legközelebbi csillaghoz. Éppen ezért a mérnökök folyamatosan új terveken dolgoznak a folyamatok felgyorsítására.
Artur Davoyan professzor így írta körbe a jelenlegi technológiák legnagyobb hibáját:
„Minden jelenlegi űrhajó és rakéta az üzemanyag bővülésével repül. Minél gyorsabban fogy az üzemanyag, annál hatékonyabb a rakéta. Azonban korlátozott mennyiségű üzemanyagot vihetünk magunkkal a fedélzeten. Ennek következtében az űrhajó felgyorsítható sebessége is korlátozott.”
A legújabb ötlet az űrutazás felgyorsításával kapcsolatban a napvitorlák hatékonyabb kihasználásán alapszik. A lézerekkel működtethető űrhajóknak és szondáknak nincs szükségük extra üzemanyagra, hiszen a gyorsulás egy kibocsájtott lézertől függ. Az eredeti elképzelés hátulütője, hogy az eszköz felé küldött lézer a nagy távolság miatt szerteágazik. Így nem jut el az összes energia a célig.
NASA Funds Pellet Beam Propulsion Study https://t.co/OiLZrDUFkT pic.twitter.com/TzKN4yyJkx
— nextbigfuture (@nextbigfuture) January 13, 2023
Ezt a hibát Davoyan és munkatársai szemcseszerű (pellet) sugárral orvosolnák. Ezek a kisebb elemek nem térnek le akkora valószínűséggel az útjukról, illetve a súlyuk miatt nagyobb lendületet is biztosítanak az űrhajóknak. Ezáltal az utazási idő jelentősen lerövidülhet.
A módszernek a kidolgozása több fázisból áll. Az első szegmensben különböző modellekkel és számításokkal támasztják alá a koncepció megvalósíthatóságát. Folytatásként következhet a gyakorlatban történő tesztelés.
Amennyiben a módszer valóban működőképes, akkor általa az űrszondák közelebbi képet nyújthatnának exobolygókról és azok legköréről is.
Nyitókép: Shutterstock
Forrás: ScienceAlert