A Vörös-tenger mélyén talált medencék végzetesek is lehetnek
A Vörös-tengerben mélyén felfedezett ritka sós vizes medencék több évezredet átívelő környezeti katasztrófákra utalhatnak, és akár a földi élet eredetére is fényt deríthetnek – állapította meg egy új tanulmány.
A mélytengeri sós medencék rendkívül sós tavak, amelyek a tengerfenéken képződnek. Ezek a Föld legszélsőségesebb környezetei közé tartoznak, de egzotikus kémiájuk és oxigénhiányuk ellenére ezek a ritka medencék hemzsegnek az élettől, és betekintést nyújthatnak abba, hogyan keletkezett az élet a Földön – és hogyan fejlődhet és virágozhat az élet a vízben.
„A jelenlegi megállapításunk az, hogy az élet a Földön a mélytengerben keletkezett, oxigén nélküli körülmények között"
– mondta a Live magazinnak Sam Purkis, a tanulmány vezető szerzője, a Miami Egyetem Tengeri Geotudományi Tanszékének professzora.
Ezeknek a medencéknek a tanulmányozása olyan mikrobiális felfedezéseket is eredményezhetnek, amelyek hozzájárulhatnak új gyógyszerek kifejlesztéséhez is, tette hozzá Purkis.
A tudósok mindössze néhány tucat mélytengeri sós medencéről tudnak az egész világon melyek a Mexikói-öbölben, a Földközi-tengerben és a Vörös-tengerben találhatók.
A Vörös-tenger rendelkezik a legtöbb ismert mélytengeri sós medencével. Feltételezik, hogy ezek a körülbelül 5,3 millió évvel ezelőtt a lerakódott ásványok feloldódásából származnak, amikor a térség tengerszintje alacsonyabb volt, mint ma.
Eddig a Vörös-tenger összes ismert mélytengeri sós vizes medencéje legalább 25 kilométerre volt a parttól, azonban a tudósok az Akabai-öbölben mindössze két kilométerre a parttól fedeztek fel tavakat a mélyben.
A legnagyobb medence átmérője körülbelül 10 000 négyzetméter, míg a három kisebb medence átmérője 10 négyzetméter alatti volt.
Ezeknek a medencéknek a parthoz való közelsége azt jelenti, hogy felhalmozhatták a szárazföldről befolyó ásványokat és beépíthettek kémiai összetételükbe. Ezért egyedülálló archívumként szolgálhatnak, amely több ezer éven keresztül megőrzi az Akabai-öbölben tapasztalt szökőárak, árvizek és földrengések nyomait, mondta Purkis.
A kutatók által újonnan talált sós vizes medencékből kinyert magminták eredményei arra engednek következtetni, hogy abban a régióban körülbelül 25 évente egyszer fordulnak elő árvizek, cunamik pedig 100 évente egyszer.
Ezek a cunamik és más katasztrófák kockázatával kapcsolatos megállapítások nagyon fontos tanulságokkal szolgálhatnak az emberiség számára.
Nyitókép: Shutterstock
