Az emberi evolúció elfogadásának vonakodása összefügg az előítéletekkel és a rasszizmussal, állítja egy új tanulmány.
A tudósok úgy vélik, hogy az ember más, mára már kihalt állatokból fejlődött ki nagyon hosszú idő alatt. Az a tény, hogy az emberi evolúciót alátámasztó tudományos bizonyítékok elsöprő erejűek, kevés hatással volt a világ népességének egy állandó százalékának erősen megrögzött hitetlenségére.
A pszichológusok szeretnék megérteni azokat a személyiségjegyeket, amelyek a tényeknek a hittel szembeni elfogadásától való ilyen széles körű vonakodás hátterében állnak, és hogy ez a vonakodás befolyásolja-e a másokkal szembeni viselkedésünket.
Az 1800-as évek közepe óta az evolúció fogalma hatással volt arra, ahogyan az emberek másokkal szemben gondolkodtak önmagukról. Az evolúció alapelveit azonban gyorsan felhasználták a rasszizmus, az előítéletesség és a homofóbia igazolására. Egyes vezetők a „legerősebbek túléléséhez" vezető természetes kiválasztódás koncepcióját olyan politikává alakították át, amely a diszkriminációt, a rabszolgaságot és a népirtást igazolta. Ez a félreértelmezés megerősítette az eugenikusok (fasiszta fajelméletet követők), a fehér fajgyűlölők és a náci ideológia érveit.
Egy nemrégiben 45 országban 62 000 ember bevonásával készült tanulmány felfedezte, hogy az emberi evolúció valóságának elfogadásától való vonakodás összefügg a kívülállók démonizálására való hajlammal. Azok az emberek, akik úgy gondolják, hogy egyáltalán nem hasonlítanak más állatokra, szűkebb kategorizálással rendelkeznek a saját csoportjukról, írja a Psychology Today.
Úgy tűnik, hogy ez a nézet kevesebb empátiához és több ellenségeskedéshez vezet a más szociokulturális háttérrel rendelkező emberekkel szemben. A szerzők arról számoltak be, hogy az emberi evolúcióba vetett hitetlenség előre jelzi a faji előítéletek és az ellenséges viselkedés megnyilvánulásait azokkal szemben, akik nem tartoznak a saját csoportjukhoz.
A tanulmány arról számolt be, hogy azok az Amerikában született emberek, akik nem hisznek az emberi evolúcióban, nagyobb valószínűséggel mutattak magasabb szintű előítéleteket, fejeztek ki nyíltan rasszista attitűdöket, és védték a diszkrimináció alkalmazását másokkal szemben, akik feketék, bevándorlók, leszbikusok, melegek, biszexuálisok, transzneműek és queerek voltak. Azok az amerikaiak, akik az evolúcióval kapcsolatos kételyeikről számoltak be, nagyobb militarista attitűdöket mutattak politikai és vallási csoportokkal szemben is.
A 19 európai országban, 25 muzulmán országban és Izraelben élő emberek, akik hitetlenségüket fejezték ki az emberi evolúcióval kapcsolatban, szintén nagyfokú csoporton belüli elfogultságról (a saját csoportjukat másokkal szemben előnyben részesítő tendencia) és előítéletes hozzáállásról számoltak be másokkal szemben, akik nem tartoznak a saját csoportjukhoz. Ezek az emberek kevésbé támogatták a konfliktusmegoldást is.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy az emberi evolúció alapelveinek elfogadása nem, életkor, iskolai végzettség és politikai párt szerint változik. A férfiak átlagosan hajlamosabbak azt hinni, hogy az ember idővel fejlődött, mint a nők, és a fiatalabbak nagyobb valószínűséggel hisznek az emberi evolúcióban, mint az idősebbek. Végül, azok, akik több éves formális végzettségről számolnak be, különösen a főiskolai végzettségűek, nagyobb valószínűséggel hisznek az emberi evolúcióban, mint a kevésbé formális végzettséggel rendelkezők.
A Pew Research Center egy nemrégiben készült tanulmánya szerint (2005-2013 között megkérdezett felnőttek) a republikánusok vallástól és etnikai hovatartozástól függetlenül kisebb valószínűséggel hisznek az evolúcióban, mint a demokraták vagy a függetlenek.
Összességében azok az egyének, akik úgy gondolják, hogy az emberek nem más állatokból fejlődtek ki, gyakran minőségileg jobbnak tartják magukat az állatoknál, és ez tükröződik az emberi csoporton kívüli csoportokkal kapcsolatos hozzáállásukban is. A tanulmány eredményei betekintést nyújtanak az emberi viselkedésbe, és az emberi evolúcióba vetett hitet a rasszizmus és az előítéletesség egyéni különbségeinek kritikus előrejelzőjeként azonosítják.
Nyitókép: Shutterstock / Bobrova Natalia