Ettől a hibától sorra elpusztulhat az összes növényünk

Modern skandináv belső nappali sok növénnyel
Egy növényt nemcsak elhanyagolásból, hanem épp az ellenkezője, túlzott gondoskodásból is könnyen meg lehet ölni. Ennek pedig nincs köze a túl sok napfényhez, a túl kevés légáramláshoz vagy a hőmérséklet-ingadozáshoz – elég csak szimplán túlöntözni őket.


A túlzott figyelem helyett sokszor csak elég, ha egyszerűen békén hagyjuk a növényeinket. Ezzel kapcsolatban Lindsay Pangborn növényszakértő adott néhány tippet az ideális növényneveléshez.

Mint kiderült, a túlöntözés gyakran nagyobb problémát jelent, mint az alulöntözés. A szobanövények esetében a túlöntözés az egyik leggyakoribb oka a növények pusztulásának. Nem véletlen, hogy ott vannak azok a vízelvezető lyukak a cserepek alján, ami a legjobb emlékeztető a kezdő növénytulajdonosoknak.

Az öntözés művészetének elsajátítása nehéz lehet, mivel nagyban függ az egyéni környezettől: az olyan tényezők, mint a fényerősség, a páratartalom, a hőmérséklet, a légáramlás és még sok más tényező befolyásolja, hogy egy növény mennyire gyorsan (vagy lassan) használja fel a vizet, írja a Hamu és Gyémánt.

Ha a növényeket túlöntözik, a talajuk telítődhet és a gyökereik nem jutnak oxigénhez, így idővel a gyökerek egyszerűen nem fognak tudni működni. Ez a probléma először a lógó levelű növényekben mutatkozik meg, amelyek nem élénkülnek fel az öntözés után. A túlöntözés előrehaladottabb stádiumában a levelek gyakran sárgulni kezdenek és lehullanak a növényről – mondja Pangborn.

Különösen hajlamosak a túlöntözésre a szalonpálmák, a pozsgafák, a szukkulensek és a szobai szanszeviériák, de vannak olyan növények is, amelyeket nem zavar a túlöntözés: a szobanövények világában egy gyakori növénytípus, a húsevő tolerálja a sok vizet, de a kancsóvirág is jó példa erre.

Hogyan ne öntözzük túl a növényeket?

Az egyik mód, hogy gondoskodunk arról, hogy a növény edényének alján legyen egy vízelvezető nyílás, így a felesleges víz el tudj folyni. Gyakran ezeknek a cserepeknek van egy hozzáillő csészealja, amely felfogja a felesleges vizet és védi a bútorokat. A vízelvezető lyukak nélküli cserépben lévő növénynél nagyobb az esélye a gyökérrothadásnak és a túlöntözés okozta általános károsodásnak/pusztulásnak. Emellett a növény jelzi, ha vízre van szüksége.

A hőmérséklet, a páratartalom és a fényviszonyok változása miatt minden növény és annak környezete más és más. Ugyanaz a növénytípus más-más helyen teljesen eltérő gyakorisággal igényelhet öntözést. Például a közvetlen napsütésben és meleg hőmérsékleten lévő Sansevieriát (Anyósnyelv) hetente lehet öntözni, míg ugyanezt a növényt csak 4-6 hetente egyszer érdemes öntözni, ha kevés fényt kapó és/vagy hűvös helyen tartjuk.

Emiatt soha nem javallott az ütemezett öntözés, inkább értékeljük a növényt és a talajt, hogy tudjuk, mikor kell öntözni. Erre a legjobb módszer az érintési teszt: nyomjuk az ujjunkat a talajba, amíg annak szintje a középső ujjpercünknél van. Ha a talaj nedves, ne öntözzük meg, majd néhány nap múlva ellenőrizzük újra. Ha száraznak érezzük, öntözzük meg, amíg a víz szabadon ki nem folyik a cserép vízelvezető nyílásain, ezután távolítsuk el a felesleges vizet, és helyezzük vissza a cserepet egy üres csészealjra.

Nyitókép: Shutterstock / Followtheflow