Nemrég meghívást kaptunk a Daalarna szalonjába, ahol a kulisszák mögé is betekinthettünk: végigkövettük, miként jut el egy menyasszonyi ruha az első tervektől a megvalósításig, bejártuk a varrodát, és közelről láttuk a kézműves folyamatokat és az innovatív technikákat is, amelyek életre keltik a márka darabjait. A műhelylátogatás során Benes Anita lelkesen mesélt a tervezésről, a háttérben zajló munkáról és a márka történetéről. A varrodában az egyik legemlékezetesebb részlet egy kézzel felvarrt gyöngysor volt egy próbababára tűzött ruha felsőrészén, milliméteres pontossággal kivitelezve. A látogatás során egyértelművé vált, hogy a Daalarna évtizedek óta tartó sikerének titka a tapasztalat és az igényesség mellett egy olyan szemlélet, amely nem áll meg az első akadálynál.

A kollekcióban több markáns darab is megjelenik. Van olyan ruha, amely számodra leginkább megragadja a Something Blue esszenciáját?

Szinte mindig van aktuális kedvencem, de folyamatosan változik, éppen melyik az. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell egyetlen darabot kiemelnem, hiszen egy kollekcióban húsz-huszonöt ruha is megszületik. Inkább úgy fogalmaznék, hogy vannak kedvenc alapanyagaim, ezek közül a csipke áll hozzám a legközelebb. Külön öröm számomra, hogy most újra hangsúlyos szerepet kap, hiszen a letisztult, minimalista vonalvezetésű ruhákban éppúgy megjelenik, mint a karakteresebb, szoborszerű, már-már kosztümszerű darabokban. A selymek – például a mikádó – és a szaténok is gyönyörű alapanyagok, de egy idő után könnyen hasonlóvá válhatnak, így minél többet lát belőlük az ember, annál kevésbé hatnak egyedinek. A menyasszonyok viszont éppen a különlegességet keresik.

Egy kollekció tervezésekor mi jelenti számodra a kiindulópontot: egy alapanyag, egy textúra, vagy inkább a sziluettek és a szabásvonalak?

A társadalmi változások nyújtják számomra a legnagyobb inspirációt. Érdekel, hogy mi foglalkoztatja az embereket, mi történik körülöttünk a világban, és erre tervezőként milyen választ tudok adni egy-egy kollekcióval. Az utóbbi időszakban hangsúlyosabbá vált az elvágyódás igénye, az eszképizmus. A bizonytalanságokkal teli időszakokban egyre többen szeretnének kiszakadni a hétköznapokból, és ez a törekvés a divatban is megjelenik. Újra előtérbe kerülnek a látványosabb, történelmi korszakokat idéző sziluettek, és az új kollekció erre a hangulatra reflektál. Ha megvan a gondolati háttér, utána öltenek formát az elképzelések az alapanyagokban, majd a szabásmintákban. 

Mi lenne az a három szó, amivel jellemeznéd a legújabb kollekciót? 

Szenvedélyes, romantikus és naprakész.

Volt olyan helyzet a tervezés vagy a kivitelezés során, amit kifejezetten nehéz volt megoldani?

Az jelentette a legnagyobb kihívást, hogy most sokféle inspirációból indultunk ki, és több irányból is meg lehetett közelíteni a kollekciót. Megjelentek a kosztümszerű ruhák és az új trendek, amelyekkel számos új szabásvonal és technológiai megoldás is képbe került. Nem is emlékszem az utóbbi időből olyan kollekcióra, amelyben ennyi új elemmel dolgoztunk volna egyszerre. Közben a saját archívumunkhoz is visszanyúltunk: beemeltünk két vintage darabot, egy 2009-es és egy 2012-es ruhát a korábbi kollekcióinkból. A 2027-es trendek ehhez az időszakhoz térnek vissza.

A kollekciók tervezésekor hogyan egyensúlyozol a trendek és a saját stílusod között? 

A kettő mindig együtt van jelen. Ha a trendek olyan irányba mozdulnak, amely távol áll az én világomtól, akkor is megpróbálok reagálni rájuk, és megkeresem bennük azt az elemet, amely  közel áll a Daalarna szemléletéhez. Ha például a túlméretezett nadrágkosztüm válna meghatározóvá, abba is belecsempésznék valamilyen romantikus részletet. A koronavírus-járvány idején terveztünk is egy olyan kollekciót, amelyben nadrágkosztümök szerepeltek, de ezekben is megjelent a csipke és a finomabb hangulat.

Egy Daalarna ruhát szinte azonnal fel lehet ismerni. Mi adja a darabok egyediségét?

A trendeket mindig a saját világom szerint formálom, és szerencsére az esküvői divatban erre van lehetőség. Sőt, szinte elvárás, hogy egy tervezőnek felismerhető arculata legyen. Van egy kiforrott esztétikai szemléletem, amelyet nem feltétlenül tudatosan követek, de ettől válik felismerhetővé a munkám. Nagyon nehéz teljesen újat alkotni, ezért az igazi különbséget az arányérzék és az a finomság adja, ahogyan az egyes elemek, például a csipke vagy egy díszítés, egymáshoz viszonyulnak. Ugyanaz a trend, szín vagy stílus egészen másképp jelenhet meg különböző alkotóknál. 

A műhelylátogatás során az járt a fejemben, hogy kívülről talán nem is látszik, mennyi munka és háttérfolyamat áll egy-egy ruha mögött.

Ez alapvetően tapasztalat és rutin kérdése.  Ami igazán segíti a munkámat, az a márka 24 éves fennállása, amely alatt a tervezésben, a logisztikában, a technológiai megoldásokban és a kapcsolatépítésben is rengeteget tanultunk. Ez a tudás jelenti a Daalarna legnagyobb értékét.

Magyarországon, ha valaki esküvői ruhára gondol, a Daalarna az elsők között jut eszébe. Ahogy beszélsz róla, minden szavadban érződik a szenvedély és az odafigyelés. A tapasztalat mellett még mi az, ami a márka sikerét meghatározza?

Sok tervező készít gyönyörű ruhákat, de ha hiányzik az őszinte lelkesedés, egy idő után könnyű elveszni a logisztikai kihívásokban, és háttérbe szorul az, ami igazán fontos. A külföldi partnereink is ezt emelik ki, hiszen a nemzetközi piacon a haute couture világán belül egy érzelmes, romantikus irányhoz sorolják a márkát. Ez az irány áll hozzám a legközelebb, és szorosan kapcsolódik az esküvői ruhákhoz is. Bár időnként megjelennek letisztultabb trendek, az a tapasztalatom, hogy még a legextravagánsabb menyasszony is romantikussá válik, mire elérkezik az esküvő napjához. Lehet, hogy a hétköznapokban merészebb vagy formabontó darabokat visel, de ezen a napon előtérbe kerül a romantika – hiszen a szerelem egy ilyen érzés.

A menyasszonyokkal való közös munka során mi jelenti a legnagyobb kihívást?

Az évek során annyi tapasztalatot szereztünk, hogy a logisztikai és szakmai kihívásokra szinte minden helyzetben van bevált megoldásunk. A menyasszony oldaláról viszont ez a folyamat sokszor stresszes. Amikor először találkozunk vele, számára minden új, rengeteg információ éri, és gyakran bizonytalan. A legnagyobb kihívás számunkra az, hogy elnyerjük a bizalmát, és biztonságos légkört teremtsünk. Fontos például, hogy akkor se aggódjon, ha egy alapanyag csúszik, hanem tudja, hogy meg fogjuk oldani. Egy esküvő megszervezése során folyamatosan új helyzetekkel találkozik az ember, és ebben valójában nincs rutin – még akkor sem, ha nem először megy férjhez. Én is most szembesülök ezzel igazán, hiszen a kislányomnak megkérték a kezét.

Gratulálok!

Köszönöm. Együtt készülünk, és én legalább olyan lelkes vagyok, mint ő, ha nem lelkesebb. Bár huszonnégy éve dolgozom ebben a szakmában, és szinte minden partnert ismerek, most én is megtapasztalom, mekkora feladat egy ilyen esemény szervezése. Különösen akkor, ha ennyire nemzetközi a közeg, hiszen nálunk a barátaik öt földrészről érkeznek. Ilyenkor még több mindenre kell odafigyelni.

A műhelylátogatás során említetted, hogy sokszor adódnak megoldhatatlannak tűnő helyzetek. Van olyan emlékezetes történet, amit szívesen megosztanál?

Az alapanyagok szállításával kapcsolatban rengeteg ilyen történetünk van, de az egyik legemlékezetesebb egy olasz haute couture gyártóhoz kötődik. Egy különleges anyagról van szó, amelynek készítése során tüllre hímeznek apró, háromdimenziós, hortenziára emlékeztető virágokat. Az olaszok augusztusban szabadságra mentek, de előtte feladták az anyagokat, amelyekből több menyasszonyunk ruhája készült volna világszerte. A csomag azonban útközben eltűnt, és azt a választ kaptuk, hogy gyártassuk újra – ami akkor nem volt megoldható. Végül a budapesti ügyfélszolgálaton egy Daalarna-rajongó kolléga vette fel a telefont, aki azonnal komolyan vette az ügyet. Kiderült, hogy a küldeményt véletlenül összecsomagolták egy Amerikába tartó szállítmánnyal, és onnan került vissza hozzánk. Ha nincs ez a véletlen, lehet, hogy soha nem találjuk meg. Én viszont nem tudok belenyugodni abba, hogy öt menyasszony ruhájának alapanyaga eltűnik – addig megyek utána, amíg meg nem találjuk a megoldást.

Ez nagyon sokat elmond a hozzáállásodról is.

Alapvetően innovatív személyiségnek tartom magam, a kihívásokat inkább feladatként kezelem, mint nehézségként. Szerintem ez rendkívül fontos ebben a szakmában. A munkatársaimnak is mindig azt mondom, hogy nálunk a „nem” nem elfogadható válasz: ha adott egy helyzet, akkor meg kell találnunk rá a megoldást.

Miben látod a legnagyobb különbséget a magyar és a külföldi menyasszonyok hozzáállása között?

A magyar menyasszonyok naprakészek, tisztában vannak a trendekkel, nyitottak és felkészültek. Kifejezetten inspiráló velük dolgozni. Amiben látok különbséget, az az önbizalom kérdése. Az amerikai menyasszonyok például sokkal elfogadóbbak önmagukkal, míg a magyar – és általában az európai – nők gyakran kritikusabbak. Jó lenne, ha ezt az időszakot valóban élvezni tudnák, és nem arra figyelnének, hogy mi nem tökéletes rajtuk.

Ha egy menyasszony ruhát keres nálatok, hogyan zajlik a folyamat? Minden esetben találkoztok személyesen?

Nem feltétlenül. Nagyon profi csapatom van, és tudatosan olyan kollégákkal dolgozom, akik egy-egy területen nálam is ügyesebbek. Természetesen ha valaki szeretne velem találkozni, arra is van lehetőség – ha szükség van a tapasztalatomra, jövök.

Azért kérdezem, mert ahogy beszélsz a menyasszonyokról, olyan, mintha mindegyiküket jól ismernéd.

Ez valóban így van: ismerem a menyasszonyokat és a ruháikat, még akkor is, ha nem találkozunk személyesen. Annak is örülök, ha az ügyfél inkább valamelyik kolléganőmhöz ragaszkodik, és ilyenkor nem avatkozom bele közvetlenül a folyamatokba. De a ruhák útját követem, és a visszajelzésekből, fotókból mindig képben vagyok – másképp ezt nem is lehet csinálni.