A szemöldök az arc kerete, mégis ez az egyik leggyakrabban elrontott terület. Az egyik véglet a túl sötét szemöldökceruza, a másik pedig az, amikor valaki egyáltalán nem foglalkozik vele. A túl erős, egyenletesen besatírozott szemöldök kemény, „pecsétszerű” hatást kelt, különösen érettebb arcon.

A megoldás: világosabb árnyalat és szálirányú mozdulatok. Ha bizonytalanok vagyunk, a taupe árnyalat szinte mindenkinek működik. Az ívnél kezdve, felfelé irányuló, apró „szőrszál-mozdulatokkal” érdemes dolgozni, és a szemöldök végét enyhén felfelé vezetni – így az arc optikailag emelkedettebbnek tűnik.

A fekete, vastag szemceruza – különösen az alsó vízvonalon – összenyomja a szemet, és még jobban kiemeli a szemhéj textúráját. A megoldás egy puha barna árnyalat, amit nem éles vonalként húzunk fel, hanem a pillatőbe dolgozunk be, majd enyhén eldolgozunk egy ceruzaecsettel. Az eredmény sokkal természetesebb és kíméletesebb.

A túl világos alapozó elüt a nyaktól és a dekoltázstól, míg a túl vastag réteg kiemeli a bőr textúráját. A profi trükk: az állvonalnál tesztelni, és mindig minimális mennyiséggel dolgozni. Ha a mellkas sötétebb, bronzerrel lehet harmonizálni, nem sötétebb alapozóval.

Az érett bőr egyik legnagyobb ellensége a túl matt, nehéz korrektor, ami beül a finom ráncokba és szárít. A megoldás a szérumállagú, könnyű korrektor, amely inkább „beleolvad” a bőrbe, mintsem elfedi azt. Kevesebb is elég belőle – és az eredmény frissebb, nyitottabb tekintet.

A túl alacsonyan elhelyezett pirosító lefelé húzza az arcot. A helyes technika: magasabban, a járomcsont felső részén, finoman felfelé satírozva. Ez az egyik legegyszerűbb módja annak, hogy az arc azonnal emeltebbnek hasson.

A túl rövid frufru nem fiatalít – épp ellenkezőleg, a homlokra és a finom ráncokra irányítja a figyelmet. Egy hosszabb, oldalra söpört frufru viszont keretezi az arcot, lágyítja a vonásokat, és optikailag kiegyensúlyozottabb összhatást ad.