Még a művészettörténetben jártasak közül sem sokan tudják, hogy a legendás Fornasetti tányérokon feltűnő arc valódi emberhez tartozik. Pedig Natalina (Lina) Cavalieri a XIX. század végének legismertebb női arca volt, talán a legelső celeb, és egészen bizonyosan a világ első szupermodellje... vagy ahogyan akkoriban emlegették: a Földi Vénusz.
Gábor Zsazsa elődje
Fotó: Wikipedia
Azt mondják, aki karácsonykor születik, különleges dolgokra hivatott. 1874. december 25-én, a Rómától északra fekvő Viterbo városában csöppnyi kislány született. Natalina (az olasz natale szó karácsonyt jelent) énekesi tehetsége egészen korán megmutatkozott Bimbózó karrierjének szülei váratlan halála vetett véget: fellelhető rokonok híján a kislány a katolikus árvaházba került.
Az ambíciói, nagyratörő vágyai miatt azonban Natalina nem bírta sokáig a szürke, zárt életet, és az első adandó alkalommal megszökött – minderre alapozva okkal nevezhetjük őt Gábor Zsazsa elődjének.
Először egy vándor színtársulathoz szegődött, majd Nápolyban újra éttermekben énekelt, ahol fellépéseit hihetetlen ováció fogadta. Énekhangja és megjelenésének sugárzó ereje egyenesen letaglózta a hallgatóságot, és a fiatal lányból hamarosan ünnepelt dizőz lett. Híre egyre terjedt, és Natalina hamarosan a kor leghíresebb varietéje, a párizsi Folies Bergère színpadán állhatott. Óriási sikerén felbuzdulva turnéra indult, és meghódította Európa legnevesebb koncerttermeit, majd eljutott Oroszországba, ahol nem akármilyen rajongója akadt: Alekszandr Bariatyinszkij herceg. A lángoló szerelemből hamar titokban kötött házasság és egy kisfiú született. A herceg vette rá Linát, hogy az opera felé forduljon, még ha házasságukat családi nyomásra később érvénytelenítette is.
Közönségkedvenc szépség
Első operaházi fellépése Lisszabonban volt, de hamarosan már a New York-i Metropolitanben is énekelt. Lina az Újvilágban látta meg azt a lehetőséget, amelyre mindig is vágyott: hogy igazán híres legyen. szépsége ezt persze nagyban segítette. Arca képeslapok millióin tűnt fel szerte a világon, magazinok százainak címoldalán jelent meg mint a kor archetípusának megtestesítője. Ő maga a belle époque-nő, a korszak szimbóluma, a legtöbbször fotózott operaénekes, és innentől datálják legendássá vált jelzőjét is: ő a világ legszebb asszonya.
Üzletasszony a javából
Fotó: Fornasetti Official Facebook
Naná, hogy Lina meglátta ebben az üzleti lehetőséget. Parfümboltot nyitott New Yorkban az Ötödik sugárúton. Közel negyvenévesen még mindig legendás szépség: erre alapozva több szalont is nyitott Párizstól Monte Carlóig, a Femina című magazinban pedig rendszeresen publikálta szépségtippjeit. Ezeket aztán 1914-ben szépségem titkai címen könyvbe is rendezte, a következő évben pedig a polcokra került parfümje, a sokatmondó Mona Lina. Mindemellett évekig volt a palmolive márka arca, sőt 1926-ban egy új szépségápolási családot is sikeresen a piacra dobott. Több rövid házasság után Natalina a Campari-örökös Giovanni Camparival húzódott vissza Firenze melletti házába. Itt boldogan éltek, míg meg nem haltak:
Natalina Cavalieri 1944-ben egy szövetséges légitámadásban vesztette életét férjével együtt, mikor az óvóhelyről visszaszaladtak a házba Lina bent maradt ékszereiért.
Az óvóhelyen az összes szolgálójuk életben maradt...
Alkalmazott őrület
Fotó: Fornasetti Official Facebook
De vajon találkozott-e valaha a márkaalapító Piero Fornasetti a múzsájával? Sokak szerint valódi lehetett a szerelem múzsa és alkotó között, de ezt a művész fia, Barnaba Fornasetti határozottan cáfolja. Mire apja az 1950-es évek elején megtalálta Lina Cavalieri képét, a nő már nem élt. Piero Fornasettit megragadta Natalina Cavalieri arcának időtlen szépsége. Számára a nő maga volt a Mona Lisa és valamennyi görög szépség, de hogy miért is rajzolta állandóan, maga sem tudta megmondani. Egészen pontosan így fogalmazott:
„Hogy miért készítettem belőle több mint ötszáz variációt? Nem tudom. Egyszer elkezdtem, és nem hagytam abba."
Az, hogy az életben nem ismerték egymást, csak segítette Fornasetti kreativitását. Amikor múzsáját 1952-ben rajzolni kezdte, a világban éppen az ellenkező trendek zajlottak: előretört a minimalista modernizmus és a letisztult formavilág. Ebbe csapott bele a fiatal olasz a maga 2D-ből 3D-t formáló világával, ahol semmi sem volt lehetetlen, és bármiből lehetett bármi más: tapéta a kisszekrény, asztal az oszlopfő, ahol simán Dalí-bajszosak a nők, és humoros az esernyőtartó. Fornasetti Lina arcát is olyan művészi szabadsággal alkalmazta motívumként, ahogy talán egy élő emberét nem lehetett volna. 2014-ben a milánói triennálé Száz év alkalmazott őrület (Hundred Years of practical madness) címmel rendezett retrospektív kiállítást Piero Fornasetti műveiből a művész születésének centenáriumára, majd a kiállítást egy évvel később a párizsi divathéten is megismételték: akkor a Louvre adott helyet a különc művek játékosságának. A XX. század egyik legtermékenyebb művésze közel 13 ezer, maga által tervezett tárgyat hagyott maga után. Milánói kiállítótermének mosdójában 300 tányér lógott Lina arcmásával, de a kedvenceit otthon őrizte.
A cikk a Hamu és Gyémánt magazin 2017/1. számában jelent meg.
