Az ajakherpesz már évezredek óta hólyagosítja az embereket
A genomikai adatok arra utalnak, hogy az 1-es típusú herpes simplex vírus (HSV-1), amely ma világszerte mintegy 3,7 milliárd embert fertőz meg, körülbelül 5000 évvel ezelőtt alakult ki és szaporodott el.
„A világ heteken és hónapokon keresztül figyelte a COVID-19 gyors ütemű mutációját. Egy olyan vírus, mint a herpesz, sokkal nagyobb időtávlatban fejlődik. Az arcon megjelenő herpesz egy életen át a gazdaszervezetében rejtőzik, és csak orális érintkezés útján terjed, így a mutációk lassan, évszázadok és évezredek alatt alakulnak ki. Mélyreható időbeli vizsgálatokat kell végeznünk, hogy megértsük, hogyan fejlődnek az ilyen DNS-vírusok. Korábban a herpeszre vonatkozó genetikai adatok csak 1925-ig nyúltak vissza”
– mondta Charlotte Houldcroft genetikus, a brit Cambridge-i Egyetem munkatársa a ScienceAlertnek.
A herpesz család széles és hosszú, több fajra kiterjedő, évmilliókra visszanyúló történettel rendelkezik. A jelenleg ismert 115 herpeszvírusból mindössze nyolc fertőzi az embert. A herpes simplex vírus 1 (HSV-1) a leggyakoribb ezek közül, amely a herpeszfekélyt okozza. A nemi szervi herpeszhez kapcsolódó törzs, a HSV-2 körülbelül félmilliárd embert érint.
A fertőzés bármelyik törzzsel egy életre szól; jelenleg nincs ismert gyógymód, bár a kiütések kezelhetők.
Az, hogy a HSV-1 hogyan vált uralkodó emberi törzzsé, rejtélyes, és meglepően nehéz nyomon követni, ezért egy kutatócsoport úgy döntött, alaposabban megvizsgálja az ősi maradványokat.
Mivel a DNS-szekvenálás gyorsabbá és olcsóbbá vált, a régészek az elmúlt években könyvtárakat állítottak össze az ősi maradványokból kinyert DNS-ből. Ezekből a könyvtárakból a kutatók a HSV-1 nyomai után kutattak a régészeti feljegyzésekben, és rendkívül ritkának találták.
„Mintegy 3000 régészeti leletből származó ősi DNS-mintát vizsgáltunk át, és mindössze négy herpeszes találatot kaptunk”
– mondta Meriam Guellil, az észtországi Tartui Egyetem genomikusa.
Ez a négy egyed ezer éves időszakot ölelt fel. A legutóbbi egy fiatal hollandiai férfi volt, akit valószínűleg egy 1672-es francia rajtaütés során mészároltak le a falujában. A fogainak kopása arra utalt, hogy erősen dohányzott, és agyagpipát használt.
Két személy az Egyesült Királyságbeli Cambridge-ből származik. Az egyik egy fiatal felnőtt férfi volt a 14. század végéről, akit egy középkori jótékonysági kórház területén temettek el. A fogai borzalmas fogtályogok jelentős jeleit mutatták. A másik, egy felnőtt nő, a 6-7. század környékén élt és halt meg Cambridgeshire-ben, és fogazata szintén ínybetegségre utaló jeleket mutatott.
A legrégebbi maradványok egy oroszországi férfitől származnak, aki körülbelül 1500 évvel ezelőtt élt és halt meg. Mivel a HSV-1 hajlamos fellángolni, ha a beteg szájfertőzésben szenved, a vírus nyomait fogínybetegségben, tályogban szenvedő vagy dohányzó egyéneknél megtalálni nem túl meglepő.
A kutatócsoport csupán e négy eset segítségével szekvenálni tudta a herpesz DNS-ét, meg tudta vizsgálni a négy eset közötti különbségeket, és ki tudta számítani a mai HSV-1 törzs mutációs arányát.
Ez visszaadta az idővonalat, amely azt sugallta, hogy a HSV-1 ma a világot sújtó formája a bronzkorban keletkezett, miután az emberek az eurázsiai sztyeppék füves területeiről Európába vándoroltak, ami népességrobbanást eredményezett.
„Minden főemlősfajnál megvan a herpesz egy formája, így feltételezzük, hogy azóta van velünk, amióta a mi fajunk elhagyta Afrikát. Azonban körülbelül 5000 évvel ezelőtt történt valami, ami lehetővé tette, hogy a herpesz egyik törzse megelőzze az összes többit, valószínűleg a fertőzések számának növekedése, ami a csókolózáshoz köthető”
– fogalmazott Christiana Scheib régész, a Cambridge-i Egyetem és a Tartui Egyetem munkatársa.
A romantikus értelemben vett csókolózás története homályos, de korábbi kutatások szerint nem általános az emberek között. Ugyanez a tanulmány megállapította, hogy minél összetettebb egy kultúra társadalmilag, annál nagyobb a romantikus csókolózás gyakorisága. Ahogy az emberek vándoroltak, elterjedtek és letelepedtek a bronzkorban, lehetséges, hogy a csókolózás is gyakoribbá vált.
Mivel nincs egyértelmű módszer a csókolózás hajnalának visszakövetésére, a spekuláció szigorúan hipotetikus marad. Még a HSV-1 eredetére vonatkozó következtetéseket is meg lehet még finomítani, tekintettel a vírus ősi csontokban való azonosításával járó kihívásokra.
„Munkánk ezért rávilágít a modern HSV-1 szélesebb körű lefedettségének szükségességére, különösen az olyan régiókban, mint Ázsia és Afrika, az aDNS-minták által biztosított további megfigyelésekkel együtt. További ősi genomok, például a neolitikus időszakból, tovább revideálhatják e ma mindenütt jelenlévő kórokozó evolúciós történetének megértését, és továbbra is tájékoztathatnak az emberi gazdászervezetekkel való kapcsolatának természetéről”
– írták a kutatók tanulmányukban.
Nyitókép: Shutterstock
