Agy, fekete háttér előtt

Egy ADHD gyógyszer ígéretes lehet az Alzheimer-kór tüneteinek kezelésében

Az Alzheimer-kór kezelésének módja évtizedek óta fejtörést okoz a tudósoknak. Talán ez lehet az oka annak, hogy egyes kutatók kissé másra összpontosítanak, és azt vizsgálják, hogy az Alzheimer-kór által érintett rendszerek kezelése (szemben az okokkal) jobban segíthet-e a gyógymód megtalálásában.


Pontosan ezt mutatták ki egy új tanulmány kutatói, akik megállapították, hogy az általában az ADHD kezelésére használt gyógyszerek ígéretesek lehetnek az Alzheimer-kór tüneteinek kezelésében, számol be róla a ScienceAlert.

A kutatók szisztematikus áttekintést végeztek, amely azt vizsgálta, hogy a noradrenerg gyógyszerek (amelyeket általában az ADHD kezelésére használnak) hogyan működnek az Alzheimer-kór tüneteinek kezelésében. Az áttekintés megállapította, hogy e gyógyszerek szedése javított bizonyos agyi funkciókat és más tüneteket, például az apátiát, az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél.

A noradrenerg gyógyszerek az agytörzs egy kis részét, a locus coeruleust magában foglaló noradrenerg rendszert célozzák, mely terület az agyi funkciók széles skálájában, például a memóriában, a figyelemben és a tanulásban vesz részt. Ezt a rendszert elsősorban a noradrenalin nevű neurotranszmitter (az agyi sejtek egy speciális típusa, amely üzeneteket küld és fogad az agyban) irányítja, amely szintén fontos szerepet játszik szervezetünk „üss vagy fuss” válaszában.

A locus coeruleus egyben az első olyan agyterület, ahol az Alzheimer-kór kóros jeleit észlelték. Ezek a jelek úgynevezett tau gubanc formájában jelentkeznek. A tau egy fontos fehérje, amely elengedhetetlen a jó agyműködéshez. Az Alzheimer-kórban szenvedőknél azonban a tau-fehérjék felhalmozódnak.

Ahogy ezek a csomók felhalmozódnak, zavarják a noradrenerg rendszer azon képességét, hogy az idegsejteket egészségesen tartsa. Mivel a noradrenerg rendszer segít az agy immunrendszerének szabályozásában is, a funkcióvesztés az Alzheimer-kór másik árulkodó jeléhez, neuroinflammációhoz vezethet.

A noradrenerg rendszer működésével kapcsolatos problémákat más mentális egészségi állapotokban, például depresszióban, ADHD-ban és szorongásban is megfigyelték, ezért a noradrenerg kezelések ezekre a rendellenességekre is felírhatók. Érdekes módon az ilyen problémákban szenvedő betegeknél nagyobb az Alzheimer-kór kialakulásának kockázata.

Az Alzheimer-kórban szenvedőknél az olyan tünetek, mint a depresszió és a szorongás gyakran a memóriaproblémák előtt is megjelennek. A depresszió, a szorongás és más mentális problémák jelenléte az Alzheimer-kórban szenvedő betegeknél a korai halálozás magasabb kockázatával is összefügg.

Az Alzheimer-kór kezelése

Tanulmányukhoz a kutatók 19 tanulmányt vontak össze, összesen több mint 1800 beteg adatait vizsgálva. Számos különböző noradrenerg gyógyszert is megvizsgáltak, köztük az ADHD és a depresszió kezelésére használtakat, és azt találták, hogy a tanulmányok többségében ezek a gyógyszerek javították az Alzheimer-kórban szenvedők általános gondolkodását és megértését.

Nem mutatták azonban, hogy javítanák a konkrét memóriafunkciók (például a verbális és epizodikus memória), a végrehajtó funkciók (képes koncentrálni és megjegyezni az utasításokat), a vizuospaciális képességek (például rajzolás vagy ing begombolása) vagy az agitáció teljesítményét.

Ezek a gyógyszerek az Alzheimer-kór gyakori tünetének számító apátiát is javítják, amely csökkentheti az életminőséget, és előrehozhatja az agyi funkciók elvesztését. Érdekes módon egy, elsősorban az ADHD kezelésében használt gyógyszer, a metilfenidát, ismertebb nevén a Ritalin, volt az a gyógyszer, amelyről a leggyakrabban mutatták ki, hogy javítja az Alzheimer-kórban szenvedő betegek apátiáját.

Összességében ez a tanulmány azt sugallja, hogy a noradrenerg gyógyszerek előnyösek lehetnek az Alzheimer-kórban szenvedők egy részének, amennyiben a megfelelő adagolást alkalmazzák. A következtetések levonásakor azonban óvatosan kell eljárni, mivel ez nem egy kísérleti tanulmány, mint például egy randomizált, kontrollált vizsgálat, amely egy beavatkozás (például gyógyszer) hatását hasonlítaná össze. A felülvizsgálatba bevont tanulmányok között is sok eltérés volt a vizsgálat lefolytatásának módját és eredményeit illetően.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy bár ezek a gyógyszerek bizonyos előnyöket mutattak ki az agyműködésre, számos mellékhatással járhatnak. Ezek közé tartoznak a szívproblémák, a függőség, és – különösen visszaélésszerű használat esetén – agyi elváltozásokhoz vagy pszichiátriai tünetekhez vezethetnek, beleértve a pszichózisszerű tüneteket, mint például a hallucinációk és a paranoia. Ezért fontos, hogy a jövőben további vizsgálatokkal bizonyítsák e gyógyszerek előnyeit – és azt, hogy az előnyök messze felülmúlják a lehetséges kockázatokat.

Ami a tanulmányban vizsgált noradrenerg szereket illeti, a metilfenidátot (Ritalin) nemrégiben rövid ideig (hat hónapig) alkalmazták egy klinikai vizsgálatban, és pozitív eredményeket mutatott az apátia tekintetében. A tanulmányban vizsgált más gyógyszerek, például az antidepresszáns mirtazapin azonban nemcsak hogy nulla javulást mutattak az apátiában, hanem a korai halálozás megnövekedett kockázatával is összefüggésbe hozták őket.

Bár a tanulmány nem mutatott javulást az Alzheimer-kórban szenvedők memóriaproblémáiban, megmutatta, hogy talán itt az ideje új irányba mozdulni, amikor a betegség kezeléséről van szó. Ahelyett, hogy csak a lehetséges okokra (például az amiloid- és a tau-hipotézisre) összpontosítanánk, a kutatásnak most hasznára válhat, ha olyan kezeléseket is bevonunk, amelyek a különböző Alzheimer-tünetekben szerepet játszó rendszereket célozzák.

Nyitókép: Pexels