Egy gyümölcs nagy segítség lehet az Alzheimer-kór megelőzésében

A Journal of Alzheimer's Disease című folyóiratban megjelent tanulmány szerint az eperben található pelargonidin nevű bioaktív vegyület kevesebb neurofibrilláris tau-tangulummal járhat együtt az agyban. A tau-tangulák az Alzheimer-kór egyik jellemzője, amelyet az agyban felhalmozódó tau-fehérjék rendellenes változásai okoznak.

„Gyanítjuk, hogy a pelargonidin gyulladáscsökkentő tulajdonságai csökkenthetik az általános neuroinflammációt, ami csökkentheti a citokintermelést”

– mondta Dr. Julie Schneider, a tanulmány szerzője és a chicagói Rush University Medical Center Rush Alzheimer-kór Központjának docense és neuropatológusa a Medical Xpressnek.

A citokinek a sejtek által termelt fehérjék, amelyek különböző gyulladásos válaszokat szabályozhatnak. Az agyi gyulladást összefüggésbe hozták az Alzheimer-kórral, például a plakkokkal és a gubancokkal. Az adatok arra utalnak, hogy a pelargonidin megvédheti az öregedő agyat az Alzheimer-kór kialakulásától.

A bogyós gyümölcsök közül az eper a pelargonidin leggazdagabb forrása.

„Bár a pelargonidint tovább kell vizsgálni az idősebb felnőttek agyi egészségének megőrzésében betöltött szerepe szempontjából, ez egy olyan egyszerű változtatást ad, amelyet bárki elvégezhet az étrendjében”

– fogalmazott Puja Agarwal, tanulmány egyik szerzője, a Rush Alzheimer's Disease Center táplálkozás epidemiológusa és a Rush University Medical Center belgyógyász professzorának adjunktusa.

A RUSH kutatói a RADC által végzett, folyamatban lévő hosszú távú tanulmányból, a Rush Memory and Aging Project (MAP) 1997-ben indult, Rush Memory and Aging Project (Rush memória és öregedés projekt) adataiból nyert adatokat vizsgálták.

Összesen 575 elhunyt, a nyomon követés és az agyi boncolások során teljes körű étrendi adatokkal rendelkező résztvevő volt, akiknek átlagos halálozási életkora 91,3 év volt. Kiderült, hogy 452 személy nem volt az APOE 4 gén hordozója, és 120 résztvevő rendelkezett APOE 4 génnel, amely az Alzheimer-kór legerősebb genetikai kockázati tényező génje.

A résztvevőket a táplálkozással kapcsolatban egy étkezési gyakorisági kérdőív segítségével értékelték a halál előtti közel 20 éves követés során, a halál után pedig standardizált neuropatológiai értékeléssel.

A vizsgálat során minden egyes személyt évente standardizált tesztelésnek vetettek alá a kognitív képességek szempontjából öt területen – epizodikus memória, munkamemória, szemantikus memória, vizuospatialis képesség és észlelési sebesség.

A MAP 65 éves és idősebb embereket foglal magában, akik több mint 40 nyugdíjas közösség és idősek számára fenntartott állami lakásokban éltek Észak-Illinois államban. A beiratkozottak többnyire fehér bőrűek voltak, akiknek nem volt ismert demenciájuk, és minden résztvevő beleegyezett, hogy életükben évente klinikai vizsgálatnak, haláluk után pedig agyi boncolásnak vetik alá magukat.

Az eredmények ugyanazok voltak, miután a kutatók más, a memóriát és a gondolkodási készségeket befolyásoló tényezőkhöz igazítottak, mint például az iskolai végzettség, az APOE 4 állapot, az E-vitamin és a C-vitamin. Az összefüggések erősebbek voltak azoknál, akiknél nem volt demenciában vagy enyhe kognitív károsodásban a kiinduláskor.

„Az APOE 4 génnel rendelkező személyeknél nem figyeltük meg ugyanazt a hatást, amely az Alzheimer-kórral hozható összefüggésbe, de ez a vizsgálatban részt vevő, a génnel rendelkező személyek kisebb mintaszámának köszönhető. A tanulmány megfigyeléses vizsgálat volt, és nem bizonyítja a közvetlen okozati összefüggést. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megértsük a táplálkozás szerepét az Alzheimer-kórban, de ez a tanulmány reményt ad arra vonatkozóan, hogy bizonyos étrendi összetevők, például a bogyós gyümölcsök hogyan segíthetik az agy egészségét”

– mondta Agarwal.

Nyitókép: Shutterstock