Egy rágógumi oldhatja meg az édesség utáni sóvárgásunkat?

Ízlelőbimbóink keltik bennünk a vágyat az édes ételek iránt? Ha hinni lehet egy speciális rágógumival végzett vizsgálat eredményeinek, amely átmenetileg megakadályozza, hogy az ízlelőbimbók reagáljanak az édes ételekre, a válasz: igen.

Két izraeli kutató olyan rágógumit fejlesztett, amely az Indiában található Gymnema Sylvestre növény leveleiből származó kivonatot tartalmaz. Ezt megvizsgálva azt találták, hogy a levelekben lévő vegyszerek megváltoztatják az ízlelőbimbókat, így az édes ételekeket savanyú ízűnek fogjuk érezni. Valójában arról van szó, hogy az íze annyira kellemetlen, hogy az emberek néhány órával a rágás után nem akarnak édeset venni a szájukba.

Gitit Lahav pszichológus és Shimrit Lev, egy kínai gyógynövényszakértő olyan nőkön tesztelték a rágógumit, akik azt állították, hogy állandóan vágynak az édességekre. A vizsgálat azt mutatta, hogy a kísérleti alanyoknál a gumi rágása után néhány órával abbamaradt az édesség utáni vágyakozás, írja a Psychology Today.

Ahhoz, hogy megerősítsék ezeket az eredményeket, további tanulmányokat kell végezni, de ha beigazolódik, akkor ez a bizonyos fajta rágógumi hasznos lehet az édes ételek fogyasztásának szabályozásában, különösen az általunk esztelennek nevezett étkezési módok szabályozásában. Például ezekben a napokban, amikor még mindig sokan otthonról végezzük a munkánkat a koronavírus-járvány miatt, gyakrabban tartunk szünetet, hogy nassoljunk, még akkor is, ha nem vagyunk éhesek.

Ha édes ételeket szeretnénk enni, például sütit, csokoládét vagy fagylaltot, de a rágógumitól, ami blokkolja az édes íz érzékelésére alkalmas receptorainkat, savanyú ízűnek fogjuk érezni, vége lehet a korlátlan nassolásnak.

Amit azonban ennek a rágóguminak a feltalálói nem vettek figyelembe, az az, hogy az édesség iránti vágyat nem csak az ízlelőbimbóink váltják ki. Az édes vagy keményítőtartalmú szénhidrát fogyasztása jelentős neurokémiai hatást fejt ki, amely messze túlmutat az édes íz átmeneti élvezetén.

A szerotonin, mely egy monoamin neurotranszmitter, szabályozza az olyan viselkedést, mint a depresszió és a szorongás, csak az édes vagy keményítőtartalmú szénhidrátok elfogyasztása után keletkezik. Ha körülbelül 25 gramm szacharózt vagy keményítőt, esetleg mindkettő kombinációját elfogyasztjuk, például lekvárt pirítósra kenve, inzulin szabadul fel. Ez a hasnyálmirigy hormon lehetővé teszi egy aminosav, a triptofán bejutását az agyba, ahol azonnal szerotoninná alakul.

Gyakran a szerotoninaktivitás változásai, például a menstruációs ciklus premenstruációs napjaiban fellépő változások jelentős átalakulást okoznak a nők szénhidrátfogyasztási szükségletében. A cukros szénhidrátok, a csokoládé vagy a sós ropogós termékek, például a chips utáni vágy gyakori ebben az időszakban, melyet általában a hangulat, a figyelmesség és az alvás romlása kísér.

A PMS-ben szenvedő nők gyakra vágnak csokira vagy egy zacskó tortilla chipsre, de nem a szénhidráttartalmú ételek íze az, amire az agyuk vágyik, inkább magára a szénhidrátra.

Ezt úgy mutatták ki, hogy megmérték az érzelmek, a megismerés és a fáradtság változásait súlyos PMS-ben szenvedő nőknél, miután szénhidrátot vagy fehérjét tartalmazó italokat fogyasztottak. A résztvevők nem tudták, mit isznak, mivel a nem tápláló édesítőszerek miatt az italok ugyanolyan édes ízűek voltak. A premenstruációs tünetek szignifikáns javulása csak a szénhidráttartalmú ital elfogyasztása után következett be.

Sok ember apró, de valódi változást tapasztal hangulatában, éberségében és koncentrációs képességében a késő délutáni órákban. Ezek a változások különösen akkor észrevehetők, ha a naplemente délután 4 vagy 5 óra előtt következik be, vagyis télen.

A változásokat gyakran kíséri szénhidrát utáni sóvárgás, majd egy édes vagy keményítőtartalmú szénhidrátfalat elfogyasztása. A menstruáció előtt álló nőkhöz hasonlóan az édesség utáni sóvárgás az agy szerotonin aktivitásának megváltozásához kapcsolódik, nem pedig az édes ízlelőbimbókhoz.

Ha a késő délutáni szénhidrátvágyók az említett rágógumit használnák, hogy blokkolják az édes íz receptorait, akkor alternatív szénhidráttartalmú ételekhez fordulhatnak, például kekszet vagy pattogatott kukoricát ehetnek majd. A szénhidráttartalmú élelmiszerek megválasztásában bekövetkezett változás akkor érthető meg a legjobban, ha nem egy édes étel, hanem egy édes ital iránti vágyukat nézzük, amikor szomjasak.

Az édes levet a speciális gumi rágása után visszautasítanák, mert savanyú íze lenne. A szomjúság csillapításának igénye azonban megmaradna, és feltehetően olyan semleges ízű italhoz nyúlnának, mint a víz. Ebben a feltételezett helyzetben a rágógumi csak az italválasztásra lenne hatással, nem arra, hogy igyanak-e szomjúságukat oltandó vagy sem.

Néhány egyszerű tanulmány megállapítja, hogy a rágógumi feltalálói által leírt nők édesség utáni vágya csak a cukros íz miatt van-e, vagy pedig azért, mert a szacharóz szénhidrát. Ha csak az ízről lenne szó, akkor azok a nők, akik a speciális rágógumit tágták, nem keresnének alternatív szénhidrátot. De ha az édes ételek fogyasztásának igényét az agy szerotoninszintjének változása vezérelné, ahogyan a folyadékfogyasztást is a szomjúság, akkor a nők másfajta szénhidrátot keresnének.

Nyitókép: Shutterstock