A Kelet-Finnország Egyetem friss tanulmánya szerint azoknál az egyéneknél, akik többször próbáltak fogyni, magasabb volt a testtömegindex, mint azoknál, akik nem próbáltak korábban súlyt leadni.
A magasabb BMI mellett azok a személyek, akik már többször próbáltak lefogyni, nagyobb hajlamot mutattak arra, hogy a testsúlykontroll érdekében célzottan korlátozzák a táplálékbevitelt, és több kontrollálatlan étkezésről számoltak be, amely hajlamos volt a túlevésre, mint azok, akiknek nem volt korábbi fogyókúrás kísérletük.
A tanulmány a finn felnőttek körében végzett testsúlykontrollt vizsgálta, különös tekintettel a fogyási előzményekre, amelyeket az egyén élete során tett fogyási kísérletek számaként határoztak meg, számol be róla a Medical News.
A kutatók megvizsgálták az összefüggéseket az életkori fogyás és az evési viselkedési tendenciák, azaz a kognitív evéskorlátozás, a kontrollálatlan evés és az érzelmi evés, valamint az antropometriai jellemzők, például a testtömegindex és a derékbőség, valamint az anyagcsere jellemzői, például a plazmainzulin és a koleszterinszint között.
A tanulmány ezen túlmenően feltárta a testsúly kezelésére irányuló egyéni erőfeszítések mögött álló motivációkat, az ezen erőfeszítéseket megnehezítő akadályokat és a testsúlycélok elérésére irányuló közös stratégiákat.
Az adatokat két projekt keretében gyűjtötték. A Kuluma (Fogyasztók a testsúlyszabályozási piacon) projektben 2346 résztvevővel vették fel a kapcsolatot vagy két szupermarket előcsarnokában, vagy egy webes felmérésen keresztül. A StopDia (Stop Diabetes) tanulmányban viszont 2684, a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának magas kockázatával rendelkező felnőtt vett részt, és adatai a 2-es típusú cukorbetegség kockázati tényezőinek csökkentését célzó életmódbeli beavatkozás előtt és után gyűjtött mérésekből álltak.
Mindkét projektben a testsúlycsökkentés életkori előzményeit a „Próbált-e Ön életében fogyni?" kérdéssel mérték fel. A válaszok a következők lehettek: „nem", „nem, de megpróbáltam stabilan tartani a súlyomat", „igen, 1-2 alkalommal", „igen, 3 vagy több alkalommal" és „igen, folyamatosan".
Azok a StopDia-résztvevők, akik több korábbi fogyási kísérletről számoltak be, nagyobb derékbőséget is mutattak. Ezenkívül azok, akik gyakrabban próbáltak fogyni, több érzelmi alapú evésről számoltak be, amelyet úgy határoztak meg, hogy negatív érzelmekre adott válaszként hajlamosak túlenni magukat, mint azok, akiknek nem volt korábbi fogyókúrájuk.
Ehelyett azoknál, akik korábban nem próbáltak fogyni, az egyéves életmódbeli beavatkozást követően érezhetően csökkent az éhgyomri plazmainzulin-koncentráció.
A tanulmány szerint a testsúlycsökkentés legfontosabb motiváló tényezői a mobilitás, az egészség és a jólét megőrzése voltak. A testmozgás és az elfogyasztott ételek típusára való odafigyelés voltak a leggyakrabban alkalmazott súlykezelési stratégiák, míg az ételek és a finomságok fogyasztásának élvezete, valamint az önfegyelem hiánya jelentették a testsúlykezelés legfontosabb akadályait.
A résztvevőket három különböző klaszterbe lehetett besorolni a súlykezelés motivátorai, akadályai és stratégiái alapján: 42%-ot a „Küzdelmes", 34%-ot a „Független" és 24%-ot a „Elszánt" kategóriába soroltak. Úgy tűnt, hogy a „Küzdelmesek" a legkevésbé, az „Elszántak" pedig a legsikeresebbek a testsúlykezelésben, mivel a „Küzdelmesek" számoltak be a legmagasabb testtömegindexről és a legalacsonyabb szintű elégedettségről a testsúlyukkal kapcsolatban, és ők érzékelték a legerősebben a testsúlykezelés akadályait.
Ezzel szemben az „Elszántak" számoltak be a legalacsonyabb testtömegindexről, a legmagasabb testsúlyelégedettségről, és ők érzékelték a legkevésbé, hogy az akadályok károsítják a testsúlykezelési erőfeszítéseiket.
Kerülni kell az ismételt fogyási kísérleteket
„Manapság az emberek jól ismerik a túlsúly egészségügyi következményeit, mint például a 2-es típusú cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a rákos megbetegedések. A soványság idealizálásával egyidejűleg a fogyási kísérletek a társadalomban elterjedt gyakorlattá váltak. Mivel a fogyás eredményei többnyire rövid távúak és nem tartósak hosszú távon, visszatérő fogyókúrás kísérletek fordulnak elő"
– mondja Faranak Halali, a University of Eastern Finland doktorandusz kutatója, aki doktori disszertációjának eredményeit mutatja be.
Az elhízás krónikus betegség, amelyet személyre szabott megközelítéssel kell kezelni, mint bármely más krónikus betegséget. Az elhízás kezelése egész életen át tartó kiigazításokat igényel az egyének napi rutinjában, ami megköveteli azon tényezők azonosítását, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a testsúly kezelését.
„Az ismételt fogyókúrás kísérleteket el kell kerülni, mivel azok negatív kapcsolatban állnak a kevésbé kedvező étkezési magatartással és az antropometriai és anyagcsere-profillal, valamint kevésbé profitálnakaz életmódváltásból"
– jegyezte meg Halali.
Továbbra sem világos azonban, hogy az ismételt fogyókúrás kísérletek okai vagy következményei-e ezeknek az eredményeknek. Ezért az egészségügyi szakembereknek meg kell beszélniük ügyfeleikkel, hogy a fogyás egészségügyi szempontból szükséges-e, valamint az ügyfeleik aktuális erőforrásait és motivációit a fogyásra.
„Ezután megfelelő és konkrét, bizonyítékokon alapuló stratégiákon alapuló tervet kell meghatározni a hosszú távú testsúlykezelésre, figyelembe véve az ismételt fogyókúrás kísérletek potenciálisan hátrányos kimeneteleit"
– tette hozzá Halali.
Nyitókép: Shutterstock
