A stressz is okozhat hajhullást - ezt kell tudnod róla

A hajhullás különböző típusai közül azonban a stresszel összefüggő hajhullás némileg egyedülálló. Bár nehéz vele megbirkózni, de jó hír, hogy a többi típussal ellentétben ez átmeneti.

A stresszel összefüggő hajhullást szaknyelven telogen effluviumnak (TE) nevezik. A testünkben lévő összes hajszál bármikor három fázis egyikében van: anagén (növekedés), katagén (átmenet) és telogén (pihenés). A telogén fázisban a régi haj kiszorul, hogy helyet csináljon az új hajnak; ez a hajhullás egy normális fajtája.

A telogen effluvium akkor fordul elő, amikor a testet ért fizikai vagy érzelmi trauma a hajszálak abnormálisan nagy részét a telogén vagy nyugalmi fázisba kényszeríti. Normális esetben a hajnak csak körülbelül 10%-a van a nyugalmi fázisban, de a TE az összes hajszál akár egyharmadát is ebbe a fázisba kényszerítheti, ami a haj masszív dömpingjét vagy vedlését eredményezi.

A kiváltó trauma vagy stressz lehet fizikai, érzelmi vagy mindkettő. De ne feltétlenül a mindennapos, krónikus stresszfajtákra gondoljunk, a leggyakrabban egy egyszeri, stresszes esemény a bűnös. Gyakori példa erre a betegség, a műtét, a szakítás, a haláleset vagy akár a szülés.

Hogyan ismerhető fel a stressz okozta hajhullás?

A telogen effluvium mindig 90-120 nappal a stresszes esemény után következik be. Ha tehát úgy tűnik, hogy a hajunk hirtelen, ok nélkül hullik ki, gondoljunk vissza arra, hogy mi történt az életünkben három-négy hónappal ezelőtt. Ha volt valamilyen komolyabb esemény, akkor könnyen lehet, hogy TE-t tapasztalunk. Addig a pontig ez nem egy finom típusú hajhullás; hirtelen, gyors és intenzív lesz.

Mindannyian naponta 100-150 hajszálat veszítünk, és a legtöbbször ez a fajta normális vedlés nem észrevehető. A telogen effluviumot azért vesszük észre, mert egyik nap még teljesen jól vagyunk, másnap pedig már hullik a hajunk, és néhány nap alatt megtelik egy kefe vagy fésű a hajszálainkkal. Sokan inkább a zuhany alatt veszik észre, amikor hirtelen túl nagy hajcsomók kezdenek kihullani és a lefolyóba kerülni.

Hogyan kezelhető a stressz okozta hajhullás?

A jó hír itt az, hogy a legtöbbször a hirtelen kihullás után a hajnövekedési ciklus normalizálódik, és a hajunk végül normálisan visszanő. Mindaddig, amíg nincsenek másfajta hormonális, genetikai vagy táplálkozási tényezők a háttérben. Ha a hajhullás aggodalomra ad okot, mindig érdemes felkeresni egy bőrgyógyászt vagy trichológust, aki segíthet megbizonyosodni arról, hogy nincsenek mögöttes problémák, és megerősítheti, hogy valóban átmeneti telogen effluviumról van szó.

A haj általában magától visszanő, bár vannak olyan dolgok, amelyekkel felgyorsíthatjuk a folyamatot. A lokális szteroidok segíthetnek a hajhullás lassításában, míg az olyan kezelések, mint a minoxidil vagy a finasterid a hajnövekedés serkentésében. A gyulladáscsökkentő vörös LED-kezelések a vedlés lassításában játszhatnak fontos szerepet, és egyre több bizonyíték van arra is, hogy a TE PRP-injekciókkal történő kezelése is előnyös lehet.

Van mód a stressz okozta hajhullás visszafordítására?

Sajnos nem igazán, tekintve, hogy ez a fajta hajhullás hónapokkal a stresszes esemény után következik be. Ettől függetlenül az, hogy gondoskodjunk arról, hogy ne legyen D3-vitamin- és ferritin hiányunk, segíthet minimalizálni a telogen effluvium kialakulásának valószínűségét. Ezeknek a tápanyagoknak az optimális szintjének biztosítása a vérben csökkentheti a TE kialakulásának hajlamát.

Függetlenül attól, hogy már küzdünk a stressz okozta hajhullással, vagy attól tartunk, hogy annak küszöbén állunk, az egészséges haj és fejbőr szokásainak fenntartása mindig jó ötlet. Ez azt jelenti, hogy minimalizáljuk a hajfestés gyakoriságát, csökkentsük a forró hajformázó eszközök hőmérsékletét, és ne használjunk minden nap száraz sampont (mert az eltömítheti a hajhagymákat).

Ha stresszes élményen megyünk keresztül, és aggódunk, hogy utólag elkezd hullani a hajunk, szintén érdemes elkezdeni fotókat készíteni a hajunkról. Így, ha valóban elkezdődik a hajhullás, konkrét bizonyítékunk lesz arra, mikor és hol kezdődött. Ajánlott a teljes elülső hajvonalunkról képet csinálni, beleértve a halántékot és a középső részt is.

(Byrdie)

Nyitókép: Shutterstock