Még az enyhe koronavírus is jelentős agyi változásokkal jár
A koronavírus-fertőzés még az enyhe vagy közepesen súlyos eseteknél is „jelentős" neurológiai változásokkal és a szürkeállomány elvesztésével járt, írja a Sciencealert. A tanulmány 785, 51 és 81 év közötti brit állampolgár agyi felvételeit vizsgálta. A szkenneléseket átlagosan 38 hónapos időközzel, kognitív tesztekkel együtt végezték.
„Tudomásunk szerint ez az első olyan longitudinális képalkotó vizsgálat a koronavírussal kapcsolatban, ahol a résztvevőket kezdetben még a fertőzés előtt vizsgálták. Longitudinális elemzéseink jelentős, káros hatást mutattak ki a SARS-CoV-2-vel kapcsolatban"
– írják a kutatók, akiket Gwenaëlle Douaud, az Egyesült Királyságban működő Oxfordi Egyetem munkatársa vezetett.
A kutatás korai eredményei már korábban megjelentek, most pedig szakértői értékelésen estek át, és a Nature folyóiratban jelentek meg.
A strukturális változások tartósnak tűntek – átlagosan 5 hónappal (141 nappal) azután végezték a vizsgálatokat, hogy az illető megfertőződött a COVID-19 vírussal –, bár hogy meddig tartanak, és hogy visszafordíthatóak-e, az a jövőbeni kutatások tárgyát képzi.
Nem újdonság, hogy a koronavírus hatással van az agyunkra: Már korábban is volt bizonyíték arra, hogy a vírussal való fertőzés szerkezeti változásokhoz és gyulladáshoz vezethet az agyban. Ami azonban egyedülálló ebben a tanulmányban, hogy ez az első, amely összehasonlítja az emberek saját agyi szkenneléseit a vírus előtt és után, ami minimálisra csökkenti annak lehetőségét, hogy bármilyen károsodás már a fertőzés előtt bekövetkezhetett.
A kutatók összehasonlították az agyi szkenneléseket olyan emberekével is, akik a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem fertőződtek meg koronavírussal, így biztosítva egy kontrollcsoportot. A kutatók ezt a brit biobank adataihoz való hozzáférés révén tudták megtenni, amely az önkéntesektől az évek során vett egészségügyi adatokat és képalkotó felvételeket tárolja.
Az eredetileg átvizsgált 785 alany közül 401 COVID-19-tesztje volt pozitív, mielőtt visszatértek volna a következő vizsgálatra. A többi 384 személynél a vizsgálat során nem volt pozitív a teszt, ők képezték a kontrollcsoportot.
Az első agyszkennelésükhöz képest a fertőzötteknél észrevehető szövetkárosodást mutattak ki a piriform kéregben, a szaglógumóban és az elülső szaglómagban – az agynak a szaglással és ízleléssel, valamint a memóriával kapcsolatos régióiban. Ezeknek az embereknek a kognitív teszteken is finomabban csökkentek a pontszámaik, mint korábban, és a kisagyban – az agynak a megismeréssel összefüggő területén – sorvadást mutattak ki.
A koronavírus-fertőzés az érintett agyi régiókban a szürkeállomány 0,7 százalékos csökkenésével járt. Összehasonlításképpen a szerzők ezt ahhoz a nagyjából 0,2 százalékos szürkeállomány-veszteséghez hasonlítják, amelyet a felnőttek középkorú éetkorban évente elveszítenek. Hogy megbizonyosodjanak arról, hogy eredményeik a COVID-19-re jellemzőek, a kutatók egy másik, kisebb, 11 fős, a koronavírushoz nem köthető tüdőgyulladásban szenvedő embercsoporton is elvégeztek egy kontrollvizsgálatot, és megállapították, hogy ezek az agyi hatások nem jelentkeztek azoknál a betegeknél, akiknek rendszeres légúti betegségük volt.
Fontos, hogy a vizsgálatban részt vevő koronavírus betegek közül sokaknak nem volt súlyos az állapota. Még ha azt a 15 embert, aki COVID-19-cel került kórházba, ki is zárták az eredményekből, a vírus hatásai még mindig láthatóak voltak az agyban.
„A tanulmány eredményei figyelemre méltóak. A szerzők kimutatták, hogy azoknál az embereknél, akik átlagosan öt hónappal korábban enyhe COVID-19 fertőzésen estek át, az agyszövet elvékonyodott több kulcsfontosságú agyi régióban”
– mondta Sarah Hellewell idegkutató, az ausztráliai Curtin Egyetem munkatársa, aki nem vett részt a kutatásban.
Természetesen, a tanulmány erősségei ellenére még mindig fontos kérdések maradtak megválaszolatlanul. Egyrészt a tanulmány nem rendelkezett adatokkal arról, hogy az egyes személyek koronavírusa mennyire volt súlyos, azon kívül, hogy kórházba kerültek-e. Például nem világos, hogy milyen volt az oxigénszintjük a fertőzésük alatt.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a vizsgálatokat 2020 márciusa és 2021 áprilisa között végezték, így nem valószínű, hogy a résztvevők közül bárkinek is volt a most uralkodó delta vagy omikron változata, így ezt szem előtt kell tartanunk, amikor azt vizsgáljuk, hogy az említett eredmények hogyan kapcsolódhatnak a frissebb fertőzésekhez.
Emellett ezeket az eredményeket csoportmintaként elemezték, így az eredmények nem alkalmazhatók közvetlenül az egyénekre.
„Az embereknek nem kell pánikba esniük, ha koronavírusosak lettek. A megfigyelt agyi változások viszonylag kis mértékűek voltak, és csoportos szinten jelentkeztek, tehát nem mindenkinél jelentek meg ugyanolyan hatások. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megtudjuk, ezek a változások megmaradnak-e, visszafordulnak vagy rosszabbodnak az idő múlásával, és hogy vannak-e olyan kezelések, amelyek segíthetnek”
– tette hozzá Hellewell.
Fontos, hogy a tanulmány további betekintést nyújthat abba, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés miként károsítja az agyat, amit a tudósok még mindig nem értenek. Douaud és csapata tanulmányukban a károsodás három lehetséges mechanizmusát javasolják. Az egyik a COVID-19 degeneratív terjedése az agyban található szaglási pályákon keresztül. Vagy maga a vírus nem jut be az agyba, hanem más módon hat rá: vagy az általános idegrendszeri gyulladáson keresztül; vagy a szaglás elvesztése miatt az érzékszervi bemenet elvesztését okozva. Ezt további kutatásoknak kell majd kideríteniük.
Nyitókép: Shutterstock / SpeedKingz
