Akárcsak a nehézfémek esetében az óceánokban, a kisebb mikroműanyagokról is kiderült, hogy hatásuk felfelé irányul a táplálékláncban. Először a növények szívják fel őket, majd azokat elfogyasztva az állatok, végül az emberek szervezetébe is bekerülnek. Veszélyt jelent ez az élővilágra nézve?
Az egy mikrométernél kisebb műanyagrészecskék elsősorban abból származnak, hogy a nagyobb darabokat természetes folyamatok apróvá teszik. Egy kutatócsoport — melyet Fazel Monikh, biológus vezetett — laboratóriumban demonstrálta ezeknek az anyagoknak a szervezetre gyakorolt hatásait.
Kezdésképp salátát „etettek” apró, 250 nm-es polisztirol és PVC (polivinil-klorid) részecskéket. Ezt követően a szakértők 14 nap múlva légylárvákat kezdtek táplálni ezekkel a bizonyos zöldségekkel, majd újabb 5 nap elteltével éhes bodorka halaknak adták az említett lárvákat. A kísérlet végén a csapat felboncolta a vízi élőlényeket és képeket készítettek a szövetekről.
Mivel ezeket a részecskéket nehéz kimutatni, illetve fiziológiai útjuk során meg is változhatnak, a kutatók a ritka gadolínium elemet zárták az apró plasztikokba, hogy könnyebben nyomon követhessék őket.
A jó hír az, hogy a biomagnifikáció a jelek szerint nem következett be. Akkor lehet ilyen jelenségről beszélni, amikor az alacsonyabb szinteken felvett vegyi anyagok a táplálékláncban felfelé haladva koncentrálódnak. Ez egy gyakori probléma, amelyet olyan szennyező anyagok okoznak, mint például a higany.
Fotó: Unsplash/Farhad Ibrahimzade
Azonban a mikroműanyagok kimutathatók voltak a halak kopoltyúiban, májában és beleiben, a rovarokban, valamint a saláta leveleiben is. Ráadásul a két műanyag a táplálékláncban való utazásuk során eltérően viselkedett. A saláta kevesebb polisztirolt vett fel, így abból kevesebb került a többi alanyba is.
„Eredményeink azt mutatják, hogy a salátafélék képesek felvenni a mikroműanyagokat a talajból, és átvinni azokat a táplálékláncba. Ez azt jelzi, hogy az apró műanyagrészecskék jelenléte a talajban potenciális egészségügyi kockázattal járhat a növényevőkre és az emberekre nézve, ha ezek az eredmények általánosíthatók más növényekre és kultúrákra, valamint szántóföldi körülményekre”
— mondta Monikh a ScienceAlert cikkében.
A mikroműanyagok ma már mindenütt jelen vannak a környezetben, így nap mint nap áthaladnak a testünkön. Ennek ellenére a szakértők szerint nincs mitől félnünk, mivel nyilvánvalóan nincsenek rövidtávú, azonnali hatásai az emberiségre nézve.
Így viszont a hosszútávú problémák és a koncentrációszint az, ami aggodalomra adhat okot. Monikh szerint további kutatásokra van szükség a témakörben.
