A romokból álló halom Zakhiku ősi városa lehetett, a Mitanni Birodalom nyüzsgő központja, amely i. e. 1550 és 1350 között virágzott a Tigris folyó partján

3400 éves város romjaira bukkantak

A bolygónkra gyakorolt, egyre szorosabbá váló klímaváltozás évezredek óta eltemetett titkokat tár fel.

Ahogy a felmelegedés hatására a vizek és a jég visszahúzódnak, a halandók birodalmából rég eltűnt emberek és civilizációk nyomai kerülnek elő. Az elmúlt hónapokban Irakot különösen súlyosan érintette a rendkívüli szárazság, a moszuli víztározó egyre zsugorodik, mivel a termés kiszáradásának megakadályozására vizet vonnak ki.

E válság közepette egy évtizedek óta víz alatt lévő ősi város romjai értek szárazföldet. Mivel a gátat az 1980-as években hozták létre, mielőtt a települést régészetileg tanulmányozták és katalogizálták volna, az újbóli felszínre kerülése ritka lehetőséget jelent a tudósok számára a feltárására. A régészeti lelőhely a Kemune nevet kapta.

A romok egy palotából és több más nagyméretű építményből állnak, amelyek a térségben a bronzkorból, mintegy 3400 évvel ezelőttről származnak. A tudósok szerint a romokból álló halom Zakhiku ősi városa lehetett, a Mitanni Birodalom nyüzsgő központja, amely i. e. 1550 és 1350 között virágzott a Tigris folyó partján.

Nem ez az első alkalom, hogy a város úgy emelkedik ki a vízből, mint egy elveszett Atlantisz. A ScienceAlert cikke szerint 2018-ban a gát annyira visszahúzódott, hogy a régészek egy rövid időre felfedezhették és dokumentálhatták a romokat, mielőtt a vízszint megemelkedett és újra elborította őket. Így 2021 decemberében, amikor a város ismét elkezdett felszínre törni, a régészek készen álltak arra, hogy beugorjanak és kihasználják a második rövid lehetőséget.

Idén januárban és februárban Hasan Ahmed Qasim, az iraki Kurdisztáni Régészeti Szervezet régésze, valamint Ivana Puljiz, a Freiburgi Egyetem kutatótársával és Peter Pfälznerrel, a németországi Tübingeni Egyetem munkatársával nekilátott a titokzatos város feltérképezésének.

A 2018-ban feltárt palota mellett a kutatók további érdekes építményeket is találtak. Ezek közé tartozott egy nagy erődítmény fallal és tornyokkal, egy ipari komplexum és egy hatalmas, többszintes raktárépület, amelyek mind a Mitanni Birodalom idejéből származnak.

"A hatalmas magtár (raktár)épület különösen fontos, mert hatalmas mennyiségű árut tárolhattak benne, amelyet valószínűleg a régió minden részéből hoztak"

- mondta el Puljiz.

A vályogtégla falak megőrzése meglehetősen figyelemre méltóak, tekintve, hogy több mint 40 évig víz alatt voltak, de ez a város meglehetősen hirtelen, i. e. 1350-ben bekövetkezett bukásának következménye. Ennek során egy földrengés pusztított a térségben, épületeket döntött le, aminek következtében a megmaradt ép falakra egy védő törmelékréteg hullott, amely eltakarta a festett falfestményeket és az épületek tartalmát.

Lenyűgöző módon a városból nem sokkal a földrengés után néhány kerámiaedény is előkerült, amelyekben több mint 100, közép-asszír korból származó, ékírással feliratozott, égetetlen agyagtábla volt.

A csapat reméli, hogy ezek a feljegyzések tartalmazhatnak némi információt arról, hogy kik éltek a városban, és talán még magáról a földrengésről is, amely a város pusztulásához vezetett.

"Közel áll a csodához, hogy az égetetlen agyagból készült ékírásos táblák ennyi évtizedet túléltek a víz alatt"

- fogalmazott Pfälzner.

A gátat azóta újratöltötték, és ezzel a város ismét víz alá került, de lépéseket tettek annak érdekében, hogy a jövőbeni ásatásokhoz, amikor a víz ismét visszahúzódik, megmaradjon. A romokat műanyag borítás alá zárták, amely az elkövetkező években megakadályozza a jövőbeli eróziót és romlást.

Addig is a lázas munka olyan tanulmányozható anyagot adott a régészeknek, amely fényt deríthet az egykor nagyszerű városban élt ősi mitanniták életére.

"Az ásatási eredmények azt mutatják, hogy a hely fontos központ volt a Mittani Birodalomban"

- tette hozzá Qasim.

Nyitókép: Twitter