A macskák meghallják, ha kedvesen beszélsz hozzájuk

Kutatók egy csoportja nemrég 16 házimacskán végzett kísérletsorozatukkal kimutatták, hogy azok megismerik gazdájuk hangját, és máshogyan is viselkednek, ha a gazdájuk beszél hozzájuk, mint egy másik emberrel.

A vizsgálatban részt vevő macskák egy ismerős hang hallatán gyakran megdermedtek, a farkuk megrebbent, szemükkel pislogtak, vagy megrándult a fülük. De ezek csak akkor történtek meg, ha a hozzájuk intézett szavakat kedves, kifejezetten nekik szánt, becézgető hangnemben mondták, írja a ScienceAlert.

Ha a gazdájuk a normál emberi hangján mondta el ugyanazt a mondatot, a macskák mintha érezték volna, hogy a beszéd nem nekik szól.

Azok a megszólalások, amik magasabb, rövid, ismétlődő hangokat tartalmaznak, az emberi beszéd általános jellemzői, amikor csecsemőkhöz vagy háziállatokhoz szólnak. A kutyák például bizonyítottan érzékelik a hangszínt és a jelentést gazdájuk hangjában.

Sőt, 2017-ben és 2018-ban végzett kísérletek azt találták, hogy amikor egy állattartó úgynevezett „kutyabeszédet” alkalmaz, például azt, hogy „Ki a jó fiú?”, az jobban felhívja házi kedvence figyelmét és szeretetét, mint a más embereknek szánt beszéd.

Korábbi kutatások azt is sugallják, hogy az emberek egy sajátos regisztert használnak, amikor macskáikkal beszélgetnek, érzékibb, „lélegzetelállítóbb” tulajdonságokkal jelzik a barátságosságot és a közelséget (bár az nem világos, hogy a macskákat ez egyáltalán érdekli-e).

A mostani kísérletek azonban elsőként vizsgálják, hogyan reagálnak a macskák a kifejezetten nekik célzott beszédre az emberek felé irányuló kommunikációval szemben.

A kutatók megállapították, hogy a kutyákhoz hasonlóan a macskák is képesek megkülönböztetni a más embereknek címzett beszédet és a kifejezetten hozzájuk intézett mondatokat. Ez azonban csak akkor volt igaz, ha a macska gazdája mondta ezeket a mondatokat. Amikor egy idegen beszélt ugyanilyen, macskának szóló módon, a cicák nem mutattak nagy érdeklődést, egyszerűen csak a szokásos módon végezték a dolgukat.

Az eredmények arra utalnak, hogy az idegenekhez nem szokott felnőtt házimacskák megtanulták megfejteni gazdájuk beszédének árnyalatait. Vagyis a macska-ember kapcsolat közelsége inkább a tapasztalaton alapulhat, mint az emberi hang barátságos, bensőséges tulajdonságainak veleszületett preferenciáján.

A jövőbeli kísérletekben azt kellene összehasonlítaniuk, hogy a szocializáltabb cicák megtanultak-e jobban reagálni az idegenek beszédére. A macskakávézókban lévő macskák esetében például úgy tűnik, hogy azok nagyon jól ráhangolódtak az emberi beszédre, és nemcsak a saját nevüket, hanem a körülöttük lévő többi macska nevét is megtanulták.

A jelenlegi vizsgálatban részt vevő házimacskák viszont mindannyian garzonlakásban éltek, és legtöbbjüknek csak egy gazdája volt.

Az ismeretlen elemek okozta stressz csökkentése érdekében a kísérleteket minden macska lakásában elvégezték. A gazdájuk is mindig a szobában volt, bár a kísérlet során csendben ültek és nem léptek interakcióba kedvencükkel. A kísérletvezető, akivel a macska már találkozott korábban, ezután hangfelvételeket játszott le, 30 másodperces szünettel egy-egy felvétel között. Ezeket a felvételeket előzőleg a macska és gazdája közötti természetes interakciók során vették fel, beleértve a macska nevének szólítgatását is.

Ezután a gazdikkal felvették ugyanazokat a szavakat, amelyeket a macskájuknak mondtak, de egy másik embernek szánt hangnemben. Végül egy idegen hangját is felvették, aki az összes forgatókönyv szerint lemásolta a gazdik szavait és a különböző hangnemeket.

Amikor az utolsó hangfelvételt lejátszották egy házimacskának, annak viselkedése csak akkor változott meg, amikor a gazdi hangja kifejezetten macskának szóló módon hangzott el. A macska például abbahagyhatja a tisztálkodást, hogy visszanyávogjon, vagy a hang irányába nézzen. Máskor a reakciójuk kevésbé volt nyilvánvaló, fülük csendesen fordult a gazdája hangja irányába, miközben egyébként érdektelennek tűnt.

Amikor idegen hangot hallottak, vagy úgy hangzott számukra gazdájuk hangja, mintha egy másik emberrel beszélgetne, a macskák viselkedése változatlan maradt.

A tanulmány csak kis számú háziállaton alapul, amelyek mind hasonló életmódot folytattak, de a szerzők szerint eredményeik jó kiindulópontot jelentenek annak megértéséhez, hogy háziállataink hogyan érthetnek meg minket.

„Eredményeink rávilágítanak a négyszemközti kapcsolatok fontosságára a házi macskák esetében, amelyek a jelek szerint nem általánosítják az egy emberrel kialakított kommunikációt az összes emberi beszélgetőpartnerre”

– írják a szerzők.

Nyitókép: Shutterstock