Ezért az illatért vagyunk oda a legjobban, nem számít, hol élünk a világban

Egy új tanulmányban a kutatók 10 különböző kulturális csoportból, köztük számos őslakos vadászó-gyűjtögető népből és hagyományos földművelő közösségből, valamint modern városlakókból származó egyént kértek meg arra, hogy szagoljanak meg tíz egyedi illatot, és állítsák őket kellemességi sorrendbe.

„Azt akartuk megvizsgálni, hogy az emberek világszerte ugyanolyan szagérzékeléssel rendelkeznek-e, és ugyanazokat a szagokat kedvelik-e, vagy ez kulturálisan tanult dolog. Hagyományosan ezt kulturálisnak tekintették, de ki tudjuk mutatni, hogy a kultúrának nagyon kevés köze van hozzá”

– idézi Artin Arshamian idegkutatót, a svédországi Karolinska Intézet munkatársát a ScienceAlert.

A kutatók messzire utaztak, és számos kulturális környezetben végzett terepmunkából származó adatokat gyűjtöttek össze, amelyek a megélhetés különböző módjait képviselik Thaiföldön, Mexikóban, Ecuadorban és az Egyesült Államokban, és sivatagokat, trópusi esőerdőket, hegyvidéki éghajlatot, tengerparti régiókat és még sok mást is felölelnek.

A résztvevők között számos vadászó-gyűjtögető csoport (köztük a thaiföldi Maláj-félszigetről származó Semaq Beri nyelvet beszélő nép), valamint számos kertészkedő és mezőgazdálkodó önellátó közösség (például az ecuadori Chachi nép), továbbá egy modern, fajilag és etnikailag sokszínű városi környezetet képviselő New York-i kohorsz.

Minden felkeresett helyen a résztvevőknek - összesen több mint 280 személynek - tíz, véletlenszerűen elrendezett tollszerű szagadagoló eszközt mutattak be. Arra kérték őket, hogy szagolják meg mindegyiket, és sorba rendezzék a tollakat a legkellemesebbtől a legkellemetlenebbig.

Az általánosan legkellemesebbnek ítélt szag a vanillin (a vaníliakivonat fő összetevője) volt, míg a következő legnépszerűbb az etil-butirát (amelynek gyümölcsös illata van, és gyakran használják ízfokozóként gyümölcsízű ételekben). A harmadik a virágillatú linalool volt.

A vizsgálatban a legkevésbé népszerű szag az izovaleriánsav volt, amelyről köztudott, hogy csípős, kellemetlen szaga van, és a sajtokhoz, a szójatejhez és az izzadsághoz társul.

Bár sok korábbi kutatás vizsgálta ezt a területet, azt kutatva, hogy a szagok érzékelését hogyan befolyásolják a kulturális asszociációk, a kutatók itt azt mondják, hogy a korábbi kísérleti megközelítések nem vizsgálták megfelelően a sokféle kulturális spektrumot.

Végső soron azt várhatnánk, hogy a szagok kellemességének rangsorolása a kulturális hagyományok, a személyes érzékenység és az egyetemes preferenciák (állítólag a szaganyagok molekuláris jellemzőin alapuló) keverékét tükrözi, de az egyes hatások mértéke eddig nem volt egyértelmű.

Arshamian kutatócsoportja úgy találta, hogy a kulturális hagyományok hatása csak kis szerepet játszik az emberek szagpreferenciájában, a szagok értékének rangsorolása erősen és pozitívan korrelált az összes mért kultúrában.

Amikor az emberek az egyes illatokat egymástól eltérően rangsorolták az érzékelt kellemesség szempontjából, a kutatók szerint a résztvevők kultúrája csak a variancia körülbelül 6 százalékát magyarázta, míg 54 százalékát az emberek egyéni preferenciája, az illat kémiai molekuláris profilja pedig a variancia körülbelül 40 százalékát indokolta.

Más szóval, bár az emberek különbözőképpen rangsorolhatják a különböző illatokat, és ezt meg is teszik, a megfigyelt eltérések nagy része személyes preferencia kérdése, nem pedig a kultúra tükröződése; ugyanakkor a kultúrák között sok átfedés van a tekintetben, hogy mit szeretnek és mit nem szeretnek az emberek.

„Jelentős globális konzisztencia volt tapasztalható. Mindez együttesen azt mutatja, hogy az emberi szaglás érzékelését erősen korlátozzák az egyetemes elvek”

– magyarázzák a kutatók.

Ami azt illeti, hogy a szagok érzékelése miért tűnik legalább valamennyire univerzálisnak a kultúrák között – és maguknak a szaganyagoknak a fizikai-kémiai tulajdonságain alapul –, valószínű, hogy bizonyos kémiai illatanyagok előnyben részesítése evolúciós célt szolgálhatott történelmünkben, valahogyan fokozva túlélési esélyeinket a rég elfeledett időkben.

Ha ez így van, akkor az itteni eredmények segíthetnek abban, hogy tovább vizsgáljuk ezt a lehetőséget, vélik a kutatók.

„Most már tudjuk, hogy létezik olyan univerzális szagérzékelés, amelyet a molekuláris szerkezet vezérel, és ez megmagyarázza, hogy miért szeretünk vagy nem szeretünk egy bizonyos illatot. A következő lépés az, hogy megvizsgáljuk, miért van ez így, összekapcsolva ezt a tudást azzal, hogy mi történik az agyban, amikor egy adott szagot érzünk”

– tette hozzá Arshamian.

Nyitókép: Shutterstock / WAYHOME studio