Nem minden fajta alkohol egyformán káros a testzsírra

A kutatók azt találták, hogy a vörösbor fogyasztása összefügg a zsigeri zsír alacsonyabb szintjével. Ez a néhány legfontosabb tanulsága annak az új tanulmánynak, amelyet Brittany Larsen, az Iowa Állami Egyetem idegtudomány doktora és doktorandusz kollégáival nemrég az Obesity Science & Practice folyóiratban publikált, számol be róla a ScienceAlert.

Bár a fehérbor-fogyasztás nem befolyásolta a zsigeri zsír szintjét, a tanulmány kimutatta, hogy annak mértékletes fogyasztása egyedülálló egészségügyi előnyökkel, sűrűbb csontokkal járhat az idősebb felnőttek számára.

A tanulmányban nagyobb csontsűrűséget találtak a fehérbort mértékkel ivó idősebb felnőttek körében, míg a sör- vagy vörösborfogyasztás és a csontsűrűség között nem találták ugyanezt a kapcsolatot.

A tanulmány a UK Biobank nevű nagyszabású longitudinális adatbázisra támaszkodott. 1869, 40 és 79 év közötti fehér felnőttet vizsgáltak, akik demográfiai, alkohol-, táplálkozási és életmódbeli tényezőkről számoltak be egy érintőképernyős kérdőív segítségével.

Ezután minden egyes résztvevőtől magasságot, testsúlyt és vérmintát vettek, és a testösszetételre vonatkozó információkat a testösszetétel közvetlen mérésével, a kettős energiájú röntgenabszorpció méréssel nyerték. Végül egy statisztikai program segítségével megvizsgálták az alkoholtartalmú italok fajtái és a testösszetétel közötti összefüggéseket.

Az öregedést gyakran kíséri a problémás zsírszövetek növekedése, ami fokozott szív- és érrendszeri betegségek kockázatához vezethet, valamint a csontsűrűség csökkenéséhez. Ez fontos egészségügyi következményekkel jár, tekintve, hogy az Egyesült Államokban a felnőttek közel 75 százaléka túlsúlyosnak vagy elhízottnak számít.

A magasabb testzsírszintet következetesen összefüggésbe hozták számos különböző betegség, köztük a szív- és érrendszeri betegségek, bizonyos ráktípusok és a halálozás magasabb kockázatával. Érdemes megjegyezni, hogy az elhízással összefüggő betegségek kezelésével kapcsolatos országos orvosi ellátási költségek évente több mint 260,6 milliárd dollárt tesznek ki.

Ezeket a tendenciákat figyelembe véve a Larsenékhez hasonló kutatók számára létfontosságú, hogy megvizsgálják a súlygyarapodás összes lehetséges tényezőjét, hogy meghatározhassuk, hogyan küzdhetnek a probléma ellen.

Az alkoholt már régóta az elhízás-járvány egyik lehetséges hajtóerejének tekintik. A nyilvánosság azonban gyakran hall ellentmondásos információkat az alkohol lehetséges kockázatairól és előnyeiről. Larsenék ezért remélték, hogy kutatásukkal segíthetnek kibogozni néhány ilyen tényezőt.

Amit még mindig nem tudnak

Számos biológiai és környezeti tényező járul hozzá a túlsúlyossághoz vagy elhízáshoz. Az alkoholfogyasztás lehet az egyik tényező, bár vannak más tanulmányok, amelyek nem találtak egyértelmű kapcsolatot a súlygyarapodás és az alkoholfogyasztás között.

A szakirodalom ellentmondásosságának egyik oka abból adódhat, hogy a korábbi kutatások nagy része hagyományosan egyetlen egységként kezelte az alkoholt, ahelyett, hogy külön-külön mérte volna a sör, az almabor, a vörösbor, a fehérbor, a pezsgő és a szeszes italok hatásait. A kutatások azonban még ilyen módon lebontva is vegyes üzeneteket közvetítenek.

Például az egyik tanulmány szerint a több sör fogyasztása hozzájárul a derék-csípő arány növekedéséhez, míg egy másik tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy egy hónapos mérsékelt sörfogyasztás után az egészséges felnőttek nem tapasztaltak jelentős súlygyarapodást.

Ennek eredményeképpen Larsenék arra törekedtek, hogy még jobban kibogozzák az egyes alkoholfajtákhoz kapcsolódó egyedi kockázatokat és előnyöket. Következő lépésük az lesz, hogy megvizsgálják, hogyan befolyásolhatja az étrend –beleértve az alkoholfogyasztást is – az agy betegségeit és a kogníciót az enyhe kognitív károsodásban szenvedő idősebb felnőtteknél.

Nyitókép: Shutterstock / 5PH