A fiatalság titka mindvégig az Atlanti-óceán mélyén rejtőzött?
A mérföldhosszú élettartam megőrzésének kérdése régi vesszőparipája az emberiségnek. Akad, aki a megoldást a lelki békében, mások a testmozgást, a vitaminok és táplálékkiegészítők szapora pörgetését propagálják, a titok azonban nem a tengerszinten keresendő, ugyanis úgy tűnik, hogy mindvégig az Atlanti-óceán mélyén rejtőzött.
Josepf Dituri, 55 éves nyugalmazott haditengerészeti tiszt 100 napot töltött az Atlanti-óceán 9 méteres mélységében egy nem túl tágas, mindössze 9 négyzetméteres kabinban, hogy elsősorban a tervezett Mars-expedíció miatt megvizsgálják, milyen hatással van a szervezetre a hosszan tartó magas nyomás. Azt hagyjuk, hogy alighanem elege volt a családjából és a kísérlet remek alibit szolgáltatott a kereket oldáshoz, de a küldetés egyben a víz alatti emberi élet világrekordjának megdöntését is célba vette, ami ez idáig egy 73 napos önkéntes elvonulás volt. Természetesen az egész, márciustól júniusig tartó dzsembori során gondos orvosszemek kísérték a szervezetében végbemenő változásokat az Instagramon önmagát csak szerényen @drdeepsea-ként becézgető kísérleti nyulunknak.
Ennek kapcsán kiderült, hogy a telomerei, azaz a kromoszómákat alkotó DNS-szál végén található, az életünk során folyamatosan rövidülő, többszörösen ismétlődő szakaszok 20 százalékkal hosszabbak lettek, ezáltal a várható élettartama is ugyanekkora arányban nőtt meg. Hurrá! Őssejtjeinek száma tízszeresére duzzadt, gyulladásos értékei a felére csökkentek, koleszterinszintje boldogra simogatódott, azaz a magas nyomás egyértelműen pazar hatással volt a szervezetére. Ha ennek ellenére a napokban mégsem terveznénk, hogy megmerülünk valamely óceánban - hiszen hallottunk Esterházy intelméről, nevezetesen hogy egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá -, akkor se érezzük magunkat a fiatalodási projektből kitaszítottnak, ugyanis ezek az eredmények megegyeznek a hiperbárban, azaz keszonkamrákban zajló folyamatokkal, amelyek ugyanígy bizonyítottan javítják az agy véráramlását, anyagcseréjét és mikrostruktúráját, ami a kognitív és fizikai funkciók, illetve az alvás és a járás javulásához vezetnek.
Ezt támasztja alá a Tel-Avivi Egyetem 2020-as kutatása is, amely megállapította, hogy a keszon, - azaz a magasnyomású oxigénkezelés - egészséges felnőtteknél megállíthatja a vérsejtek öregedését és rükvercbe parancsolhatja az egész öregedési hókuszpókuszt. Kutatásuk során 35 egészséges, legalább 64 éves vagy annál idősebb egyént tettek ki egy 60 hiperbár-kezelésből álló sorozatnak 90 napon keresztül. A kezelések előtt, alatt és után folyamatosan vért vettek tőlük haladó vámpírként, és különféle immunsejteket elemeztek összehasonlítva az eredményeket lépésről lépésre. Ebből kiderült, hogy a kezelés a telomerek akár 38 százalékos megnyúlását eredményezte, ami majdnem a kétszerese annak, amit Joseph Dituri eredményei mutatnak. Ez pedig két szempontból is extra menőség: egyrészt úgy fest, hogy minél idősebb a páciens, annál jelentősebbet pörgethetünk vissza az életkor című szerencsekeréken, másrészt a @drdeepsea című önjelölt Attenborough haditengerészeti múltja miatt egy jó fizikumú, jócskán kipattintott testű ex katona, míg az izraeli egyetem inkább az Arany Alkonyból választott kísérleti csapatot. Tehát nem szükséges 60 méteres előny a 100 méteres távon, hogy nyerni tudjunk.
Apropó fizikum:
Dituri nem csupán a megnyurgult élettartam miatt telepedett le Spongyabobéknál. A másik fő csapásvonal azt a célt szolgálta, hogy megvizsgálják, a Mars-expedícióra vállalkozó asztronauták szervezete vajon miként fogja kezelni a vörös bolygóra tartó roppant hosszú, legalább 200 napos kirándulást. Tesztelt például egy olyan NASA-eszközt, ami figyelemmel kíséri az űrhajósok állapotát, és el tudja dönteni, hogy bármely felmerülő probléma esetén szükség van-e orvosi segítségnyújtásra.
Dituri emellett azt is vizsgálta, hogyan lehet megakadályozni az izomtömeg-veszteséget az űrben, ami erősen sújtja az alacsony gravitációval bíró közeg miatt a Nemzetközi Űrállomás űrhajósait is. Egy Marsig evickélő Kéktúra alatt csökken az izomtömeg, romlik a látás, csökken a csontsűrűség, ami hát lássuk be, nem hangzik annyira vonzóan. A kutató ennek érdekében heti négy alkalommal 60 perces testedzést végzett, amelyhez súlyokat ugyebár a súlytalanságot lemodellezve nem, mindössze egy erősítéshez használható szalagot használt.
„Hihetetlen, de még mindig tartom azt a tömeget, amivel rendelkeztem akkor, amikor belevágtam ebbe az egészbe. Felgyorsult az anyagcserém, így a testem vékonyabb lett, és bár az izomtömegem nem változott, karcsúbbnak tűnök, mint valaha”
– tette hozzá.
Ebből is láthatjuk, hogy egyrészt újabb hatalmas gond került kiküszöbölésre, másrészt ez a Dituri fiú eléggé dicsekvős. És bár egyáltalán nem akarok pikírtkedni az eredmények kapcsán, sőt, üdvözlöm valamennyit, de azért mégiscsak a fejembe tolakszik az a minap olvasott összehasonlító kimutatás, amitől a búvárruhám helyett egy üveg Nutella simul inkább a kezembe:
- A futópad feltalálója 54 éves korában elhunyt.
- A torna feltalálója 57 éves korában halt meg.
- A testépítés világbajnoka 41 éves korában adta le a szerelését végleg.
- 60 évesen távozott a világ legjobb futballistája, Maradona.
- James Fuller Fixx nevéhez fűződik, hogy a futás népszerűsítésével segítette az amerikai fitnesz forradalom elindítását, hálából 52 éves korában kocogás közben szívinfarktusban halt meg.
Ugyanakkor:
- A Nutella márka feltalálója 88 éves korában hunyt el.
- A Winston cigarettagyártó 102 éves korában.
- Az ópium feltalálója 116 éves korában földrengésben halt meg.
- A Hennessey Liquor feltalálója 98 éves korában.
És mégis hogyan állapították meg az orvosok, hogy a testmozgás hosszabbá teszi az életet?
A nyúl mindig fel-le ugrabugrál, de csak 2 évet él, a teknős pedig, aki egyáltalán nem sportol, 400 évet.
Na mindegy, csak mondom...
Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.
Nyitókép: Shutterstock