A kék zónák titkait már tudjuk, de elérhető számunkra is a 100 egészséges év?

Testmozgás

Rendkívül fontos az alacsony intenzitású testmozgás, ami konkrétan nem az edzőtermekben való megszakadást jelenti, hanem a lift helyetti lépcsőzést, szabad levegőn végzett kerti munkát vagy egy megállónyi gyaloglást, ha otthagyott bennünket a busz, bárhogy is loholtunk, elvégre a buszsofőrök vélekedése közismert: aki fut, az sportol, aki pedig integet, az nyilván búcsúzkodik, nem a járművet akarja elérni, dehogy!

Étrend

Étrendjük friss, tartósítószert sosem látott és jobbára növényi alapú, teljes kiőrlésű gabonával, diófélékkel, fincsi házi borral. Hol a hara hachi bu 80%-os szabályának, hol az addig nyújtózkodj, míg a takaród ér-törvényszerűségnek köszönhetően nem túl bőséges, ami azonban évszaktól függetlenül garantálja a beach body meglétét. (T)eszik mindezt lassan, beszélgetve, családi és baráti körben, amitől az étkezés nem két megválaszolandó e-mail közti kapkodás, hanem egy stresszenyhítő rituálé.

Hit

Hit alapú közösségekben élnek, és most szándékosan nem a keresztény hitre irányítanám a reflektort, hiszen időnként a hitük egy felsőbb erőre irányul, máskor azonban a családra, a szűkebb környezetükre, ami okot, életcélt szolgáltat a mindennapjaikhoz. Ezt hol ikigaiként, hol plan de vidaként becézgetik, én pedig napi motivációként szólongatom.

Szociális kapcsolatok

Nincsenek nyugdíjas otthonok, hanem szoros és strapabíró szociális hálót építettek maguknak családi és baráti szövetségben, mintha ösztönösen éreznék, hogy a társas, emberi kapcsolatok milyen elképesztő súllyal esnek a latba, mikor tenyerünk életvonalának nyurgaságát faggatjuk. A bármilyen luxi idősek otthonába deportált emberek élethossza 2-6 évvel lesz kurtább, pedig amerikai filmek tucatjai a megmondhatói, hogy #senkitnemhagyunkhátra.

Pihenés

Elképesztő munkatempót diktálnak, de hagynak időt maguknak pihenni, sziesztázni, szórakozni.

Madarat tolláról...

Unásig, sőt epeömlésig hallgattuk szüleinktől a madarat tolláról kezdetű örökzöldet, de az itt élők is azt vallják, hogy roppant fontos, hogy megfelelő emberekkel barátkozzunk. Olyanokkal, aki példát mutatnak, erőt adnak és motiválnak. Statisztikák támasztják alá, hogy hány százalékkal ugrik meg a valószínűsége, ha olyannal vesszük magunkat körbe-körbe-karikába, aki dohányzik, durván alkoholizál, netán egyéb tudatmódosító szerekkel él, esetleg Michelin babásan elhízott, hogy mi is olyanná válunk. Ellenben az inspiráló, érdeklődő, önfejlesztő emberek minket is húznak, vonnak, taszigálnak önmagunk cizellálása felé.

Már az előző cikkek alatti kommentben is megírták néhányan, hogy könnyű nekik a maguk elszigetelt vagy hegytetős magányában stresszmentesebb és egészségesebb napi rutint kialakítani, miközben nálunk itt a búgócsiga üzemmód az elvárt alaphőmérséklet. Ugyanez a feladvány motoszkált Dan Buettnerék fejében is, míg végül 2009-ben korszakalkotó kísérletre szánták el magukat. Szép szóval, rimánkodással és pöpec motivációs beszédekkel rávették a 18 ezres lélekszámú minnesotai Albert Lea lakosságát, hogy legyenek egy időre kísérleti nyulak.

Az egész lakosságot általános állapotfelmérésre szólították, a céljuk pedig az volt, hogy a felmérésből kimatekozott várható élettartamukhoz hozzá tudjanak tenni plusz két évet, mindehhez pedig a következő intézkedéseket foganatosították: a közértekből kisöpörték a nettó egészségtelen dolgokat, helyüket friss zöldségfélék váltották fel, járdákat és kerékpárutakat építettek, ha pedig ezek már úgy is adottak voltak, a városka lakóit kisebb csoportokra, ha úgy tetszik moaikra osztották találomra, akik együtt sétáltak, sportoltak, önkénteskedtek, barátkoztak. A kontrollmérés döbbenetes eredményeként kiderült, hogy nem pusztán megugrották a tervezett extra két évvel megnyurgult élethosszt, de meg is fejelték, hiszen a lakosság átlagosan 3,1 évvel növelte a várható élettartamát, hip-hip és hurrá!

Hogy a meghatározott pillanatban véghezvitt változás milyen hasznos tud lenni, arra Sztamatisz Morhitisz ikáriai születésű férfiember a legtökéletesebb példa, aki ifjonti hévvel felvértezve költözött az Egyesült Államokba, hogy megvalósítsa az amerikai álmot szobafestőként. S lőn. A legkisebb királyfinak lett csinos görög felesége, háza, kertje, autója, gyerekei, majd 66 éves korára három orvos által megerősített végső stádiumú tüdőrákja. Kis otthoni kupaktanács után a kórházi kezelés helyett a rögbis hazafutást választotta, és feleségével visszaköltözött Ikáriára, ahol még szőlőtőkéket is ültetett arra gondolva, hogy mikor majd azt szüretelik, akkor legalább rá fognak emlékezni. A töpörödött bácsi ma 102 éves, és sajátságos fogsorával nevet bele a világba arról elmélkedve, hogy alighanem ő elfelejtett meghalni. Vagy mondjuk ezt okozta a levegő, a régi barátok, a környezetváltozás. És persze a bor. A bor rettentő fontos.

A még mindig kétkedők utolsó érveit Szingapúr söpri messzire. Az 50x25 négyzetkilométeres délkelet-ázsiai városállam gyors fejszámolással ráeszmélt, hogy 2030-ra minden negyedik lakosuk 65 év feletti lesz, tehát az emberek fizikumával és egészségügyi állapotával jó lesz kezdeni valamit.

Mondom mire jutottak:

Dzsihádot hirdettek a drogok, a fegyvertartás és a cukor ellen. Maximalizálták az üdítőkhöz hozzáadható cukortartalmat, államilag támogatják az egészségesebb alapanyagok, például a barna rizs árát, az éttermek pedig menőzhetnek az arról regélő tábláikkal, hogy étlapjukon gondolnak a tudatosan táplálkozókra is. 350 meseszép parkot létesítettek, ahol ingyenes edzésprogramok garmada áll a lakosság rendelkezésére. Tömegközlekedési hálózata a Burda magazin szabásmintájára hajaz, amit célszerű is használni, erre buzdít annak olcsósága, patikatisztasága és jól szervezettsége, na meg az autók az USA-hoz képest két és félszeres ára. Az egekbe emelték a vezetéshez szükséges engedély és a gépjárművek árát így presszionálva a lakosságot, hogy sétáljon. Az idősödő szülők miatt kiokoskodták a közelköltözési támogatást, hogy a családok tagjai közelebb tudjanak költözni egymáshoz. Szigorúan nem össze, csak közel, hiszen házasságkötéskori kötelező intelem kellene legyen, hogy anyós legalább olyan távolságra lakjon tőlünk, hogy ne tudjon átugrani hozzánk pongyolában, csak mondom. Ezzel a támogatással 4 év alatt 11 ezren éltek, amivel évi negyedmilliárd dollárt spóroltak egészségügyi kiadás terén maguknak.

„Az okos más kárán tanul, az ostoba a sajátján sem” - bölcsesség csak gyerekként tűnik unalmas handabandának, az évek során azonban saját életre és értelmezésre lel. Ér másoktól ellesni olyan fortélyokat, amiket beépítve az életünkbe szebbé, élhetőbbé, igazibbá tehetjük, különben a bűnös-jelesül mi- elnyeri bűnhődését, miként azt már egy Dosztojevszkij nevű detektív is leszögezte.

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: YouTube