Állandóan fáradt vagy? Lehet, hogy alvászavarod van
Ritka alvászavarra utal a szélsőséges nappali fáradtság és a hosszú alvásidő.
Egy ritka neurológiai rendellenesség, az idiopátiás hiperszomnia (IH) – melyet legyengítő nappali fáradtság és túlzott alvás jellemez – sokkal gyakoribb lehet, mint korábban gondolták.
Az IH más alvászavarokhoz, például a narkolepsziához hasonlóan olyan erős álmosságot eredményez, amely befolyásolhatja a normális működésre való képességet. A probléma nehezen diagnosztizálható, mivel az embereknek három hónapon keresztül jelentős tünetekkel kell rendelkezniük, hogy komolyan fennálló problémaként tekintsenek rá.
Ha az orvos IH-diagnózisra gyanakszik, speciális berendezéseket és laboratóriumi körülmények között alvásvizsgálatot kell végeznie a megerősítéshez, így a szakértők nehezen tudják megbecsülni az IH-val küzdő emberek számát.
Az Amerikai Neurológiai Akadémia új kutatása szerint az állapot valójában sokkal több amerikait érinthet, mint gondolnák. A Neurology című lapban nemrég közzétett tanulmány szerint a lakosság akár 1,5%-a is IH-s lehet.
„Az IH 1,5%-os becsült előfordulási gyakorisága egy szinten van más gyakori neuropszichiátriai állapotokkal, például a bipoláris zavarral, az epilepsziával és a skizofréniával”
– olvasható a tanulmányban.
Dr. Clete Kushida, a Stanford Egyetem alvásgyógyászati részlegének vezetője és orvosigazgatója szerint nyilvánvalóan érdekes kutatásról van szó, mivel az idiopátiás hiperszomnia előfordulási gyakorisága alacsonyabb volt néhány más tanulmányban.
„Tehát az 1,5%-os arány mindenképpen jelentős abból a szempontból, hogy mennyire gyakori lehet ez a rendellenesség”
– fogalmazott.
A tanulmányhoz a kutatók az alvászavarok okainak következményeiről és természetes előzményeiről szóló, több mint 20 éve folyamatban lévő longitudinális vizsgálat Wisconsin Sleep Cohort (WSC) közel 800 résztvevőjének adatait használták fel,
Ahhoz, hogy képet alkothassanak arról, hogy az IH mennyire elterjedt az általános lakosság körében, a kutatók a WSC közel 800 résztvevőjének adatait elemezték, ebből csak 12 személynél állapították meg az IH valószínű fennállását.
Bár a tanulmányt áttekintő szakértők általában egyetértettek az eredményekkel, más szakértők bizonytalanok voltak egy ilyen magas értékkel kapcsolatban.
„A tanulmányt elnézve egyetértek azzal, hogy az idiopátiás hiperszomnia alábecsült. Nem tudom, hogy ennyire gyakori-e, az 1% nagyon magas. Tényleg alapos munkát kell végezni, hogy mindenféle dolgot szétválogassunk, ami hozzájárulhat ehhez. Úgyhogy azt hiszem, én úgy tekintek erre a tanulmányra, hogy az emberek 1%-a nagyon álmos. És valószínűleg egy részüknek idiopátiás hiperszomniája van”
– mondta Dr. Mark Wu, a Johns Hopkins Egyetem neurológus és alvásgyógyász professzora a Healthline-nak.
A kutatás résztvevőit olyan kritériumok alapján azonosították, mint az álmosság, az alvás mennyisége és az, hogy mennyi időbe telt, amíg elaludtak. A vizsgálatban számos módszert alkalmaztak, többek között laboratóriumi alvásvizsgálatokat és kérdőíveket az alvászavarok és tüneteik felmérésére.
Az Epworth Sleepiness Scale önbevallásos kérdőívben a résztvevőknek arra kell válaszolniuk, hogy milyen valószínűséggel alszanak el különböző helyzetekben, például tévénézés vagy olvasás közben. A legmagasabb lehetséges pontszám 24 pont, de aki 10 vagy annál magasabb pontszámot ér el, annak potenciális alvászavar lehet. Bármi, ami 10 fölött van, kórosnak számít.
A tanulmány megállapította, hogy az IH-ban szenvedők átlagosan 14 pontot értek el, míg azoknál, akiknek nem volt ilyen betegségük, átlagosan 9 pontot.
A Wisconsin Sleep Cohort résztvevői laboratóriumi alvásvizsgálatokon is részt vettek, amelyek során poliszomnográfiás alvásvizsgálatot végeztek, amely rögzíti a testfunkciókat, beleértve a szívfrekvenciát, a szemmozgást és az agyhullámokat alvás közben.
Emellett többszörös alvási latencia teszteket is végeztek a kísérleti személyeken, melynek során arra kérték őket, hogy a nap különböző pontjain próbáljanak meg aludni. Az, hogy milyen gyorsan aludtak el, a nagyobb alvási latenciát jelezte. Az alvásvizsgálat és az alvási latencia tesztek során azok, akiknek valószínűleg IH-juk volt, éjszaka csak 4 perc alatt aludtak el, utóbbi teszt közben pedig 6 perc alatt. A kohorsz többi tagjának átlaga 13 perc volt az elalváshoz éjszaka és 12 perc az alvás alatt.
Narkolepszia vs. IH
Az IH abban különbözik a sokkal gyakoribb és jól ismert alvászavartól, a narkolepsziától, hogy utóbbit a hipokretin (orexin) nevű agyi kémiai anyag hiánya okozza, míg az IH oka ismeretlen, és több különböző ok következménye lehet.
Úgy tűnik azonban, hogy a több alvás nem segít.
Az IH nem csak nappali álmosságot okoz, de nem befolyásolja, hogy mennyit alszik valaki. Az IH-ban szenvedő emberek általában többet, nem pedig kevesebbet alszanak, mint az egészséges emberek, és nem az alváshiány a probléma, hanem nem érzik magukat frissnek vagy ébernek alvás után, még akkor sem, ha az ajánlott nyolc óránál többet aludtak.
„Az idiopátiás hiperszomniában szenvedő betegek reggel felébredve úgy érzik magukat, mintha nagyon részegek lennének. Úgy érzik, mintha mentális köd lenne, és egy-két órán keresztül nem tudják kitisztítani a fejüket. A másik dolog, amit a narkolepsziás betegekkel ellentétben tapasztalnak, hogy a rövid szunyókálást nem találják felüdítőnek. Tehát, ha veszünk egy idiopátiás hiperszomniás beteget, és rövid ideig szunyókálni hagyjuk, nem érzi magát jobban. Ezzel szemben egy narkolepsziás beteg jobban érzi magát tőle”
– magyarázta Wu.
Nyitókép: Shutterstock
