Ezért telhet hetekbe, mire hatni kezdenek az antidepresszánsok
Köztudott, hogy az antidepresszánsoknak néhány hétre van szükségük, míg elkezdik kifejteni a hatásukat, most végre kiderült, miért.
Az antidepresszánsok legszélesebb körben felírt csoportjáról nemrég kiderült, hogy növeli az emberi agyban a kapcsolatokat. Ez a felfedezés olyan biológiai magyarázatot kínál a gyógyszeres kezelésre adott késleltetett válaszra, amely segítséget nyújthat az új, célzott kezelések kifejlesztésében.
A szelektív szerotonin-visszavétel-gátlóknak (SSRI-k) legalább 3-4 hétre van szükségük, míg hatni kezdenek és észrevehető előnyöket érnek el. Ez sokak számára nehéz időszakot, mivel az antidepresszánsok átmeneti időre felerősíthetik az eleve fennálló tüneteket, így van olyan, aki már azelőtt abbahagyja a gyógyszer szedését, mielőtt az hatni kezdene.
Az első ilyen jellegű humán vizsgálatban egy globális kutatócsoport egészséges felnőtteknél mérte az SSRI-kezelést követő, neuronok közötti kapcsolatok (szinapszisok) fizikai változásait. Gitte Knudsen, a dániai Copenhagen University Hospital neurológusa az eredményekről a ScienceAlert-nek elmondta, hogy az SSRI-t szedőknél idővel fokozatosan megnőttek a szinapszisok az agy neokortexében és a hippokampuszban.
Az SSRI-k hangulatjavító hatásai mögött a szerotonin neurotranszmitter szintjének emelkedése áll, azonban ez nem mindenkinél hatásos, és a tudósok még nem ismerik a pontos hatásmechanizmusukat. A feltételezések szerint az SSRI-k növelik a szinaptikus plaszticitást az emberi agyban. A szinapszisoknak azon képessége, hogy idővel erősödnek vagy gyengülnek, a tanulás, a memória és a hangulatszabályozás szempontjából lehet fontos.
A hipotézis tesztelésére egy kettős vak (sem a betegek, sem a kutatók nem tudják, hogy a betegek a kísérleti gyógyszert vagy a placebót szedik), félig randomizált, kontrollált vizsgálatot végeztek 32 felnőtt, nem depressziós személyen. A kísérleti személyek véletlenszerűen kaptak napi 20 milligramm eszcitalopram (SSRI) vagy placebo adagot legfeljebb 5 héten keresztül.
A kutatók pozitronemissziós tomográfiás (PET) vizsgálatot alkalmaztak a szinaptikus vezikula glikoprotein 2A (SV2A) nevű fehérje agyi szintjének mérésére, melynek szintje a szinapszisok jelenlétét jelzi az agyban. A magasabb szint egy adott területen a szinapszisok nagyobb sűrűségét mutatja az adott régióban.
A vizsgálatok jelentős különbségeket mutattak ki a csoportok között a szinaptikus sűrűség progressziójában. Az SSRI-t szedő személyek neokortexében és hippokampuszában magasabb SV2A-szint volt kimutható, mint a placebót szedőkében. Emellett azoknál a résztvevőknél, akik SSRI-t kaptak, kisebb mértékben emelkedett az SV2A szintje az emlékezésben és a tanulásban segítő hippokampuszban.
„Ez azt jelzi, hogy az SSRI-k növelik a szinaptikus sűrűséget a depresszióban kritikusan érintett agyterületeken. Ez azt jelezné, hogy az agyban lévő szinaptikus sűrűségnek köze lehet ahhoz, hogy hogyan működnek ezek az antidepresszánsok, ami célpontot adna a depresszió elleni új gyógyszerek kifejlesztéséhez”
– magyarázta Knudsen.
A kutatók hangsúlyozzák, hogy időbe telt, míg a fent említett különbségek megjelentek. Összehasonlításképpen: az SV2A-sűrűségben nem volt szignifikáns különbség az eszcitalopram- és a placebocsoportok között átlagosan 29 nap elteltével.
Az elemzés pedig azt mutatta, hogy a szinaptikus sűrűség növekedése nagyobb volt azoknál, akik hosszabb ideig szedtek SSRI-t.
Knudsen elmondása szerint ezek az adatok arra utalnak, hogy a szinapszisok hetek alatt épülnek fel, ami megmagyarázza, hogy miért kell idő, amíg az SSRI-k hatása beindul. Hozzátette, hogy a placebót szedőknél nem tapasztaltak semmilyen hatást.
A diagnózis nélküli alanyok bevonása lehetővé tette, hogy a kutatók az SSRI-k szinaptikus plaszticitásra gyakorolt lehetséges hatásait a klinikai tünetek vagy agyi patológia zavarása nélkül vizsgálják. További kutatásokra van szükség viszont annak kiderítésére, hogy ez a depresszióban szenvedőknél is megtörténik-e, és hogy ez összefügg-e a klinikai javulással.
Nyitókép: Shutterstock
