Így növeld a szervezeted boldogsághormon szintjét

A bájos kis Audrey Hepburn mondta meg az idevágó tutit. Nevezetesen azt, hogy:

„Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap. Hiszek a csodákban.”

Mivel ahányan csak vagyunk, mindannyian a legcsinosabb boldog lányok akarunk lenni, ezért a #mindennapiörömünketaddmegnekünkma valamennyiünk imájának része kell legyen, de tanulmányok garmada a megmondhatója, hogy néhány apró trükkel mi is maradásra bírhatjuk a mellkasunkban időnként felbukkanó pillangó-bestiákat. Mert persze mind jönnek maguktól csillámporos szárnycsapásokkal, mikor éppen frissiben zuhanunk szerelembe, büszke tekintetünk simogatja a gyerekünket a dobogó legfelső fokán vagy épp letettük azt a hívást, ami arról tájékoztatott, hogy megkaptuk életünk állását. A szürke hétköznapokba azonban nekünk kell fondorlatokkal annyi örömet csempésznünk, ami az állandó derűt konzerválja körülöttünk, ehhez pedig mindössze az örömhormonok szintjét kell bravúrosan zsonglőrködve magasban tartani.

Na de kik is ők? 

Legjobb barátaink sorában első a dopamin, ami kémiai reakcióit figyelembe véve pusztán egy jelátviteli anyag, ami üzenetet visz jókedvű postásként az agy idegsejtjei között, nyomában pedig öröm, tettvágy, motiváció és elégedettség jár. Bekopog olyankor, ha szüreteljük a gyümölcsét egy régóta dédelgetett tervnek, de agyunk egy ezer éve tologatott, nemszeretem-munka elvégzése után is ezzel a droggal áll elő, így próbálva minket motiválni, hogy legközelebb nagyobb kedvvel ugorjunk neki annak a tevékenységnek. Dopaminszintünk toronymagasan tartása a saját jól felfogott érdekünk, hiszen nyomában remek hangulat, kedélyes kiegyensúlyozottság, játszi könnyedséggel történő tanulás, penge memória és könnyű alvás jár. Szimpla hívogatással nem előcsalogatható, de bekukucskál, ha a kedvenc számunkat hallgatjuk, épp összegyűrtük a lepedőt valakivel durván kibiggyesztve a tizennyolcas karikát, megnyertük a kártyapartit, komfortzónánkból kikirándulva kipróbáltunk egy új élményt vagy pénz érkezik a folyószámlánkra.

A másik kis szökevény bestia a szerotonin, ami jobbára a gyomor-bél traktus nyálkahártyájában termelődik. Illékony mivolta miatt még a tudomány is kicsit tanácstalan vállvonogatással álldogál, de leginkább a stresszel és a helytelen táplálkozással hozzák összefüggésbe. A szerotoninhiány alvászavart, depressziós tüneteket, agressziót, de extra nyalánkságként még testsúly problémákat is okozhat, ezért fontos, hogy szabad levegőn kirándulva, testmozgással, napsütéssel, egészséges táplálkozással vagy meditációval megfelelő tartományba noszogassuk.

Bizonyára van a mi környezetünkben is olyan, aki rezzenéstelen arccal, fakírként viseli a fájdalmat, érzéstelenítő nélkül húzat fogat és epidurálás nélkül szül öt kilós gyereket arcán derűs mosollyal, míg másnak az is fizikailag fájdalmas, ha rákiabálnak. Na ez a különbözőség pedig az endorfinszintünkről árulkodik, hiszen jelenléte és Tejút-magasan tartása megelőzheti a krónikus betegségek és szövődményeik kialakulását, csökkenti a gyulladást és ismeretlen fogalommá teszi a fájdalmat. A szökésre hajlamos, amatőr műkedvelő Houdini endorfint pórázra köti egy forró, ellazító fürdő, egy tábla fincsi csoki, baráti társaságban egy jóízű nevetgélés, némi intenzív és izzasztó testmozgás vagy akár az ágyunkba bekuckózva, bundáskenyeret majszolva egy bugyuta vígjáték.

Végül, de elsősorban pedig itt a kedvencem, a szerelemhormonként is becézgetett oxitocin. A hipotalamusz termelte kis hamis nagy szerepet játszik abban, hogy elhíresülhetett a „szerelem vak” című megállapítás, hiszen konkrétan meggátolja, hogy negatív érzéseink legyenek azzal kapcsolatosan, akit szeretünk. Leginkább az lövi fel az Üveghegyen is túlra az oxitocin-szintünket, ha szerelmesek vagyunk, de heveny csillagszórózás várható akkor is, ha egy régen látott családtagunkkal találkozunk vagy a kutyánk robog felénk lobogó fülekkel, esetleg egy macska dorombol ezer decibellel az ölünkben. Egy kedélyes baráti csevegés, egy emberbaráti jó cselekedet vagy egy különös gonddal kifundált karácsonyi meglepetés is boldogra simogatja a szervezetünkben levő oxitocin-állást, az pedig járulékosan minket.

Az éppen aktuálisan futó adventi hacacáré remek időszak mindezek gyakorlására, mi pedig igyekezzünk tenni azért, hogy egy saját magunk által eszkábált pajzzsal felfogjuk a ránk ömlő szenny-lavinát, és csak azt engedjük be, ami tölt, épít, emel és boldoggá tesz, hogy a legszebb görbület rajtunk a mosolyunk legyen, hiszen a haiku-szakértő Fodor Ákos már megmondta, hogy:

„Attól még, hogy orvos vagy,
beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
boldog is lehetsz.”

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: Shutterstock