Stopot mutató fiatal nő

Öt tipp, hogyan állítsunk fel szilárd határokat a családdal szemben

A szilárd határok segítenek abban, hogy megkapjuk, amire szükségünk van.



A családok bonyolultak. Minden családnak egyedi szabályai és dinamikája van. Utóbbi időnként feszültséget okoz az egymással versengő igényű tagok között. Bizonyos feszültségek teljesen normálisak és várhatóak. Például ahogy a gyerekek nőnek, egyre önállóbbá válnak; a szülők, akik meg akarják védeni őket, félelemmel reagálhatnak, amikor a gyerekek több saját döntést szeretnének hozni. Máskor a konfliktusok alattomosabbak lehetnek.

Íme öt tipp, amellyel egészséges határokat állíthatunk fel a családtagokkal szemben.

1. Legyen világos és közvetlen a kommunikáció

Különösen az általunk megfélemlítőnek tartott vagy a családban hatalmat gyakorló családtagokkal szemben nehéz lehet kimondani, amit gondolunk. Ha nem vagyunk közvetlenek, zavart keltünk a helyzetben, és aláássuk a saját döntéseink meghozatalához és ahhoz való jogunkat, hogy szükségleteinket a családon belül vagy kívül kielégítsék.

Ahelyett, hogy vergődnénk, legyünk közvetlenek a családtagunkkal. „Anya, nem leszek otthon karácsonykor”. Választhatjuk vagy nem, hogy hozzáadunk-e egy indokot. Tegyük meg, ha ez segít kitartani.

„Azért döntöttem úgy, hogy dolgozom, mert pénzt gyűjtök egy házvásárlásra”.

Ez a fajta közvetlen kommunikáció világosan kifejezi az álláspontunkat, és azt, hogy miért hozzuk meg a döntésünket. Bár nem kell magyarázkodnunk, de ha megértetjük a velünk szoros kapcsolatban álló emberekkel a döntési folyamatunkat, az néha segíthet enyhíteni a döntéseinkkel szembeni ellenállást. Ne feledjük, azt tegyük, ami a legjobb nekünk.

2. Próbáljuk meg az ő szemszögükből látni a helyzetet

Mielőtt beszélnénk a családtagunkkal, gondoljuk át a helyzetet az ő szemszögéből. Természetesen a szülőnk csalódott lesz, hogy úgy döntöttünk, nem jövünk haza karácsonyra. Születésünk óta közösen töltjük ezt az ünnepet. Látni szeretnének minket és együtt tölteni velünk egy kis időt. Ha nem vagyunk ott, az öregség érzését keltheti bennük, és arra kényszerítheti őket, hogy megtapasztalják, hogyan változik az életük, vagy lehet, hogy nekik fontosabb a családi idő, mint nekünk. Bármi legyen is az oka annak, hogy úgy éreznek és viselkednek, ahogyan, ha az ő szemükből látjuk a helyzetet, az segít együtt érzőnek lenni, amikor tudatjuk velük, hogy mik a határaink.

Ez a gyakorlat nem arra szolgál, hogy megváltoztass a véleményünket. Sokkal inkább arra, hogy ha megértjük, miért feldúlt a másik, akkor jobban ki tudunk állni mellette anélkül, hogy felesleges fájdalmat okoznánk. „Anya, tudom, hogy csalódott vagy, de azért döntöttem így, mert ezt kell tennem idén.”

3. Kössünk kompromisszumot, ha tudunk

Vannak olyan helyzetek, amelyekben lehetséges a kompromisszum. Anya, nem leszek otthon karácsonykor, de ha ráérsz, szívesen ünnepelnék veled az ünnep előtti szombaton. Szabadnapom van, és örülnék, ha átjönnél hozzám. Még vacsorát is főzök nekünk.

Lehet, hogy ez nem pontosan az, amit a családtagunk egy ideális világban szeretne, de ez olyasmi, amit megkaphat. Ajánljunk fel valamit, amire vágyik, ha ez helyénvaló. Nem vagyunk kötelesek kompromisszumot kötni, ha ez nekünk árt. Ha úgy döntünk, hogy nem veszünk részt egy családi eseményen, mert jelen lesz valaki, aki gyermekkorában bántalmazott minket, és mi féltjük a saját gyerekeink biztonságát, nem kell magyarázatot adnunk, sem kompromisszumot kötnünk. A többi családtaggal való kapcsolatot azonban le lehet csillapítani, ha más módon mégis kapcsolatban tudunk maradni velük.

„Anya, én otthon ünneplem a karácsonyt, és szívesen látlak a karácsonyi ünnepek napján, ha szeretnéd látni a gyerekeket. Szívesen szakítunk rád időt.”

4. Ismerjük fel, hogy mi az, amiért mi vagyunk a felelősek, a többit pedig hagyjuk

Ha egy családtagunk nem érti meg a határainkat, és vitatkozik, manipulál, vagy érzelmi hisztit rendez, maradjunk szilárdan a döntésünkben. Nem mi vagyunk a felelősek a reakciójukért vagy az érzéseikért. Ha ezt át tudjuk érezni, könnyebb lesz kezelni a nehéz reakciókat.

5. Hagyjuk meg nekik az érzéseiket

A határok felállítását ritkán fogadják megkönnyebbüléssel vagy jókívánságokkal. Ha így lenne, akkor egyszerűen tájékoztatnánk a családunkat a döntésünkről, és továbblépnénk.

Amikor a családtagunk feldühödik azon, hogy határt szabtunk, hagyjunk neki teret és időt, hogy átélje az érzéseit. Hagyjuk, hogy feldolgozza. A mi határaink megváltoztatják a családi rendszert. Adjunk lehetőséget a családunknak, hogy alkalmazkodni tudjon ehhez a változáshoz. Idővel rájöhetünk, hogy az egész rendszer egészségesebbé válik, és a határaink felállítása kevésbé lesz macerás. Még ha nem is változnak, akkor is könnyebbnek találhatjuk, hogy egészséges határokat szabjunk, és ne vegyük át mások diszfunkcionális vagy egészségtelen reakcióit.

(Psychology Today)

Nyitókép: Shutterstock