Alvó és álmodó nő

Ez a fajta álom megduplázza a depresszió kockázatát

Az álmodás egy aspektusa segíthet az orvosoknak megjósolni, ki hajlamos a depresszióra.

Azoknál az embereknél, akik elalvás után hamarabb kezdenek el álmodni, nagyobb a depresszió kockázata, derült ki egy kutatásból.

Úgy tűnik, családokon átívelő hatásról van szó: azok, akik az elalvást követő egy órán belül kezdenek el álmodni, kétszer nagyobb eséllyel lesznek depressziósak.

Az elalvást követő 90 perc körüli érték az általánosabb tartomány, amikor először álmodni kezdünk általában.

Donna Giles professzor, a tanulmány első szerzője elmondta, hogy ez az első fiziológiai marker, amely megjósolja a depresszió kialakulását még olyan emberben is, aki soha nem szenvedett ebben a betegségben.

„Míg az orvosok tudják, hogy a családban előforduló depresszió hajlamosabbá tehet valakit a rendellenességre, a kapcsolat részletes megértése nehéz volt. Jelenleg az orvosok nem tudják megjósolni, hogy ki lesz depressziós.”

Az álmodás az alvás ötödik szakaszában, a REM (Rapid Eye Movement) afázisban indul el az éjszaka folyamán. Az azt megelőző négy másik szakaszban az agy lecsillapodik, majd elérve a REM-szakaszt, nagy sebességre kapcsol, hogy létrehozza az álmokat.

A REM-alvásban az agyi aktivitás ugyanúgy néz ki, mint ébrenlétünkben, de az izmaink gátoltak, magyarázta Giles.

„Ezt paradox alvásnak is nevezik, mert az agy úgy viselkedik, mintha ébren lennénk.”

Hozzátette, azt, hogy valaki milyen gyorsan megy át REM-alvásba, nehéz saját magának megismernie.

Nem tudhatod, hogy ez nálad van, hacsak nem vizsgálnak meg egy alváslaboratóriumban. Az időérzékelésünk összekeveredik alvás közben, így nem igazán emlékszünk arra, hogy milyen gyorsan aludtunk el és kezdtünk el álmodni.

A 70 család 352 emberének alvásmintáit elemző vizsgálat eredményei azt mutatták, hogy a depresszió családi előzményei és a gyors álomba merülés megduplázta a depresszió kockázatát. Azoknál, akiknek a családtagjai depressziósak, ez egy módja lehet a mentális betegségek előrejelzésének és a megelőző intézkedések megtételének, fogalmazott Giles.

„Ennek az információnak a birtokában az ember képes lehet bizonyos védőintézkedéseket tenni, például jobban tájékozódni a depresszió első tüneteiről.”

(PsyBlog)

Nyitókép: Shutterstock