Az adatgyűjtési időszakban a szakértők olyan résztvevőket kerestek, akik 45 és 65 év közötti felnőttek voltak, illetve fontos szempont volt, hogy az alanyok testtömegindexe 27 vagy annál több legyen. A tudósok minden személyt felkerestek a rendelkezésre álló adatbázison belül, akikre illettek a kiszabott feltételek.

Egészen pontosan 6500 embert tudtak megfigyelni. Kezdetnek vércukormintát vettek mindenkitől, majd táblázatba foglalták a megfigyeltek vércukor- és inzulinszintjének étkezés előtti és utáni állapotát. Emellett kérdőívek segítségével az életmódbeli sajátosságaikat is felmérték.

Folytatásképp kiválasztottak 955 embert, akik az elkövetkező négy vizsgálati napon gyorsulás- és pulzusmérő készüléket hordtak. Ezekkel a testmozgásaik intenzitását és azok hatásait figyelték meg. Egyetlen szabálynak kellett ebben a szegmensben megfelelniük, mégpedig, hogy a nekik kiszabott napszakokban sportoljanak:

• Reggel 6 órától délig;
• Déltől délután 6 óráig;
• 18 órától éjfélig.

Az alapján osztották be őket az adott blokkokba, hogy mikor végezték a legtöbb mérsékelt és erőteljes fizikai aktivitást. Az adatgyűjtés végén 755 résztvevő adatait vontak be az elemzésbe.

Végeredményként megállapították, hogy az egész napra elosztott mozgásmennyiség, illetve a csak délelőtti sportolás sem mutatott javulást az inzulinrezisztencia esetében — olvashatjuk az Eating Well cikkében. Ezzel szemben a délutáni 18, az esti testmozgás pedig 25 százalékos inzulinrezisztencia-csökkenéssel járt együtt.

A tanulmány szerzői elismerték, hogy kevés információ áll még rendelkezésükre a kinyert adatok bizonyításához és magyarázatához. További kutatások szükségesek a témakörön belül.

Nyitókép: Unsplash/Isaac Wendland