Egy új optikai illúzió képes a legtöbbünket becsapni, hogy egy táguló fekete lyukat érzékeljünk, derül ki egy új kutatásból.
A kép teljesen statikus, de a kutatók szerint az embereknek a sötétség növekvő érzetét kelti, mintha egy fénytől megfosztott térbe lépnénk. Az illuzórikus előrehaladás valószínűleg az elménk módja arra, hogy felkészítsen minket a környezetváltozásra.
A kutatók szerint azáltal, hogy előre jelezzük a fényességről a sötétségre való váltást, a látórendszerünk sokkal gyorsabban tud alkalmazkodni a potenciálisan veszélyes körülményekhez, olvasható a ScienceAlert cikkében.
Ahogyan a vakítás is elkápráztathat, a sötétségbe merülés valószínűleg kockázatos, amikor a sötét környezetbe navigálunk. Bár, mint minden illúzióban, ez a virtuálisan táguló sötétség a hitelesség árán tapasztalható meg, mivel a megfigyelő nem halad előre, és nem lép be semmilyen sötét térbe, ez a költség valószínűleg kevésbé súlyos, mintha nem lennének korrekciók, amikor egy a megfigyelő valóban egy sötét térben halad előre.
- írják a szerzők új tanulmányukban.
Fotó: Twitter
Az első tanulmány, amely ezt az optikai illúziót elemezte, azt vizsgálta, hogy a lyuk és a környező pontok színe hogyan befolyásolja mentális és fiziológiai reakcióinkat.
Ehhez egy 50 fős, normál látású résztvevőkből álló csoportnak különböző színű "táguló lyuk" képeket mutattak be egy képernyőn. A sorozatban az illúziónak a fényben vagy a színben nem érzékelhető mintázatú, kevert változatát is megmutatták nekik.
Az előrehaladás illúziója akkor volt a leghatékonyabb, amikor a lyuk fekete volt. Ebben az esetben a résztvevők 86 százaléka úgy érezte, mintha a sötétség feléjük tartana.
A résztvevők szemmozgásának nyomon követése kimutatta, hogy a pupilláik öntudatlanul kitágultak a fekete lyuk láttán.
Eközben, ha a lyuk fehér volt, a pupilláik csak egy kicsit húzódtak össze.
Az új "táguló lyuk" illúzió alapján megmutatjuk, hogy a pupilla arra reagál, ahogyan a fényt érzékeljük - még akkor is, ha ez a "fény" képzeletbeli, mint az illúzióban -, és nem csak a szembe ténylegesen bejutó fényenergia mennyiségére. A táguló lyuk illúziója a pupilla megfelelő tágulását idézi elő, ahogyan az akkor történne, ha a sötétség valóban növekedne
- mondta Bruno Laeng pszichológus a norvégiai Oslói Egyetemről.
A szerzők nem biztosak abban, hogy a csoport 14 százaléka miért nem érzékelt semmilyen illuzórikus tágulást, amikor a lyuk fekete volt. De még azok között is, akik érzékelték az illúziót, az érzés erőssége változó volt. Azok az emberek érezték a legerősebben az illúziót, akiknek pupilláinak átmérője a legjobban változott.
Eredményeink azt mutatják, hogy a pupillák tágulási vagy összehúzódási reflexe nem egy zárt hurkú mechanizmus, mint egy ajtót nyitó fotocella, amely a fotoreceptort stimuláló tényleges fénymennyiségen kívül minden más információra érzéketlen. A szem inkább az észlelt, sőt a képzelt fényhez igazodik, nem pedig egyszerűen a fizikai energiához
- fogalmazott Laeng.
A szerzőknek van egy hipotézise arra vonatkozóan, hogy a szem miért képes erre. Amikor a központi régió fekete, a pupilláink valószínűleg a közeljövőben bekövetkező fénysűrűség-változásra készülnek fel. Ahelyett, hogy a közvetlenül előttünk megjelenő információt látnánk, a vizuális neurális hálózat azt jósolja meg, hogy ez az információ hogyan fog változni a jövőben, és ezzel "a központi "lyukas" régió illuzórikus "kifelé történő kitágulását" hozza létre".
Ha az agy ezt nem tenné, akkor ezredmásodpercekkel tovább tartana, amíg az új vizuális információ eljutna az agy magasabb szintű folyamataihoz. Ha ennyi időbe telne, amíg a pupilláink kitágulnak, talán nem tudnánk olyan hatékonyan tájékozódni a sötétségben.
A szerzők most azt szeretnék tesztelni, hogy más állatokat is becsap-e az illúzió, hogy jobban megértsék, hogyan fejlődött ki az emberi látórendszer.
Nyitókép: Shutterstock
