Féltékenység

Féltékeny vagy? Ez az oka

Egy új, ikrekkel folytatott kutatás szerint a féltékenység csak körülbelül 30 százalékban örökletes, a többi a környezeti tényezőkön múlik.

A féltékenység az alacsonyabb önértékeléssel, a partner iránti bizalom hiányával, a megcsalással és a szocioszexualitás (a rövid távú, elköteleződés nélküli szexuális kapcsolatokban való részvételi hajlandóság) korlátozásával jár.

Az Evolution and Human Behaviour nevű folyóirat januári számában megjelent tanulmányban Kupfer és munkatársai 5660 finn ikerpárból és testvéreikből álló mintán vizsgálták a féltékenység genetikai és környezeti okait, melyben azt találták, hogy részben örökölhető tulajdonságról van szó.

A romantikus féltékenység olyan gondolatokra, érzésekre vagy cselekedetekre utal, amelyek az önbecsülés vagy a kapcsolati fenyegetés hatására merülnek fel, és valós vagy képzeletbeli romantikus vonzalomra vonatkoznak egy romantikus partner és egy potenciális rivális között, írja a Psychology Today.

Romantikus féltékenység

De mi a funkciója a féltékenységnek? Az evolúciós nézetek szerint a féltékenység motiválja a párvédelmet, valamint a másik megtartását. Hogy néhány példát a negatív pármegtartó magatartásra, ilyen az érzelmi manipuláció, a túlzott éberség (például mindig tudnia kell, hol van a másik), a másik vagy a potenciális riválisok fenyegetése.

Bár a féltékenység egyetemes tapasztalat, egyesek hajlamosabbak rá, mint mások. De vajon ez a genetikai tényezők vagy a környezeti különbségek miatt van, esetleg mindkettő szerepet játszik benne?

A már említett tanulmányban az 5660 ikerpárból 5197 állt romantikus kapcsolatban, 471-en csalták meg partnerüket partnert, 187-et csaltak meg, és 160-an tapasztalták mindkettőt. Az ikrek átlagéletkora 29 év volt, míg testvéreik átlagéletkora 32 év.

A résztvevők arról számoltak be, mennyire érintené őket jól vagy rosszul, ha partnerük féltékenységet váltana ki, például megérint egy másik személyt, miközben beszél velük, vagy szájon csókolja.

Társérték-eltérés: A résztvevőket megkérdezték: „Összességében hogyan értékelnéd, mennyire kívánatos partnerként a következő skálán, összehasonlítva az azonos neműekkel?” A párkapcsolatban élők arra is válaszoltak, hogyan értékelnék partnerük kívánatosságát.

Az eredmények azt mutatták, hogy genetikai tényezők magyarázzák a féltékenység változásának 29 százalékát, míg a nem megosztott környezeti tényezők a többit. Megjegyzendő, hogy a nem megosztott környezeti tényezők olyan élmények, amelyeket az ikrek nem osztottak meg (például különböző iskolákba jártak), míg a közös környezeti tényezők között szerepel a szülői nevelés, valamint az ikrek közös élményei.

Milyen következményekkel jár tehát az a tény, hogy úgy tűnik, a családi vagy közös környezet nem befolyásolja a féltékenységet? Egyrészt a jelenlegi eredmények nincsenek összhangban a kötődési elméleten alapuló modellekkel, melyek szerint a gyerekek szüleikkel, főleg az elsődleges gondozóval való kapcsolata fogja befolyásolni későbbi kapcsolatait, azokban való viselkedésüket.

A tanulmány azonban a féltékenységet a nem megosztott környezetek hangsúlyozásával magyarázza javarészt. E szerint a féltékenységet olyan tényezõk befolyásolják, mint egy személy romantikus partnerének kívánatossága, a riválisok tulajdonságai, bizalommal kapcsolatos problémák, a hűtlenség története, a pár értékbeli eltérése (például ha a partnere sokkal vonzóbb, mint ő) és a szocioszexualitás.

Ezen tényezők közül néhányat megvizsgálva a jelen tanulmány azt találta, hogy „a féltékenység legerősebb előrejelzője a korlátozottabb szocioszexuális attitűd és vágy.” Ez azért lehet, mert a szocioszexuálisan korlátozott egyének (azok, akik kevésbé hajlandók az alkalmi szexre), kevesebb romantikus kapcsolatot tartanak fenn, így jobban védik azokat. Természetesen, nem zárható ki az ellenkező ok-okozati összefüggés sem: a féltékenyebb emberek talán kizárólagos kapcsolatokra törekednek, hogy csökkentsék a hűtlenség valószínűségét.

Általánosságban elmondható, hogy azok a személyek, akik nagyobb féltékenységről számoltak be, a következő jellemzőkkel rendelkeztek:

  • úgy érezte, romantikus partnere nem volt megbízható
  • kevésbé vonzónak találta magát, mint partnerét
  • megcsalták a jelenlegi vagy egy korábbi kapcsolatában
A vizsgálat tehát azt állapította meg, hogy „az emberek féltékenysége részben genetikai, de leginkább a nem megosztott környezeti hatások miatt különbözik”. Vagyis, a gének és a közös gyermekkori környezet és tapasztalatok (például szülői nevelés) kevésbé befolyásolják a féltékenységet, mint az egyén egyedi tapasztalatai vagy meggyőződései – például ha valakit megcsaltak, vagy azt hiszi, hogy kevésbé vonzóak vagy kívánatosak, mint a társuk.

Nyitókép: Shutterstock