Az antarktiszi sárkány

A közelmúltban a BBC Prehistoric Planet című műsorában bemutatott Kaikaifilu a késő kréta antarktiszi tengerek királya volt, körülbelül 66 millió évvel ezelőtt.

Kaikaifilu egy moszaszaurusz volt, azaz egy tengeri hüllő, amely a modern gyíkokkal és kígyókkal a legszorosabb rokonságban áll. A Kaikaifilu teste hosszabb, kígyózóbb volt, mint a viszonylag terjedelmes moszaszauruszoké. Becsült hossza 10 méter volt és ezzel az egyik legnagyobb csúcsragadozó volt a Déli-sarkon. Uralkodása azonban nem tartott sokáig, mivel a kréta korszak végére a moszaszauruszok mind kihaltak.

A hosszú gyík

A kígyók eredete és végtagjaik elvesztése továbbra is az egyik legvitatottabb téma a paleontológiai közösségen belül. Tehát amikor megkérdőjelezhető körülmények között, valahogyan előkerült Németországban egy brazil kígyóhüllő kövülete és megvizsgálták, sokan érthetően el voltak ragadtatva.

Ez a Tetrapodophis amplectus volt, amely a kora kréta időszakában élt, mintegy 120 millió évvel ezelőtt. Valójában csak egy nagyon hosszú gyík volt és kígyónak egyáltalán nem nevezhető. A Tetrapodophis üreges volt, és apró végtagjainak szerkezetét gyakran a kígyókéhoz hasonlították.

A hód-vidra

A Castorocauda lutrasimilis egy tökéletes példa arra, hogy a természet ismétli magát. Testének nagy része ugyanis nagyon hasonlított az általunk jól ismert hód testére, a lapos, pikkelyes farkától a kis úszóhártyás lábakig. Ez az állat azonban nem volt ősrágcsáló. Ehelyett keskeny koponyája sok tűéles foggal volt ellátva, amelyek alkalmasak voltak halfogásra. Érdekes módon ennek a 164 millió éves lénynek a szőrzete is rendkívül hasonlít a modern vízi emlősökéhez, tele van védőszőrrel és vastag aljszőrrel. A legtöbb modern emlőstől eltérően a Castorocauda valószínűleg tojásokat rakott.

Nyitókép: Unsplash