Ennyi gyerek nyújtja a legtöbb boldogságot a szülőknek
Mennyi gyermek elég egy családban? Ez minden esetben a szülők egyéni döntése, ellenben van egy tudományos megközelítés is a témában. Egy kutatás bebizonyította, hogy bizonyos számú kisbaba vállalása jelentősen növeli a felnőttek boldogságát.
Az adatgyűjtés során brit és németországi családoktól kaptak információkat a szakértők, így az elemzésben több mint hétezer ember vett részt. A tanulmány eredményei szerint az első kisbaba nyújtja a legtöbb, hosszú ideig tartó boldogságot a szülőknek, azonban ez az arány a felére csökken a második gyermek születésénél.
A harmadik alkalom végezetül már egyáltalán nem jár kimagasló boldogságszinttel a PsyBlog cikke szerint. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy már nem örülnek a fiatal jövevénynek, csupán számos tényező befolyásolja akkorra a hangulatukat. Egyrészről eltűnik az újdonság varázsa, valamint a nagy család eltartásával és a történések kézben tartásával kapcsolatos teher is megnő.
Nők és férfiak kimagasló öröme között nem fedeztek fel lényeges eltéréseket, ellenben a szakértők megállapították, hogy az anyukák közvetlenül a szülés előtt többet nyertek, és az azt követő évben gyorsabban csökkent a boldogságuk. Az adatok kimondják, hogy az első baba után nagyjából egy évvel a szint visszatér az általános értékhez.
Az életkornak is komoly befolyásoló ereje van a témával kapcsolatban, hiszen akik 35 és 49 éves koruk között vállalják első gyermeküket — vagy magasabban képzettek az átlagnál —, a születés körül produkálják a legerősebb boldogságnövekedést. Ezzel szemben a tinédzserként szülővé váló emberek nem mutatnak ilyen pozitív hatásokat, sőt, még boldogtalanabbak is lehetnek az idő előrehaladtával az átlag alapján.
„Az a tény, hogy az idősebb és jobban képzett szülők körében a gyermekvállalással együtt nő a jólét, a fiatal és kevésbé képzett szülőknél viszont a boldogságpálya stagnál, sőt lefelé ível, magyarázatot adhat arra, hogy miért vált annyira elterjedté a teherbe esés elhalasztása”
— mondta Dr. Rachel Margolis, a tanulmány társszerzője.
Nyitókép: Unsplash/Guillaume de Germain