A rossz gyógyszer mellékhatások túlnyomórészt a nőket érintik
A biogyógyászati kutatás segít megérteni a betegségek időbeli lefolyását és hogy hogyan tudjuk kezelni őket. A múltban a legtöbb kutatást férfi sejteken és kísérleti állatokon, például egereken végezték, és azt feltételezték, hogy az ilyen preklinikai, férfiakra vonatkozó kutatások eredményei a nőkre is vonatkozhatnak.
A férfiak és a nők azonban másképp élik meg a betegséget, többek között azok kialakulásának módját, a tünetek hosszát és súlyosságát, valamint a kezelési lehetőségek hatékonyságát.
Bár ezek a különbségek ma már széles körben elismertek, mégsem értik őket teljesen, emiatt a nők pedig gyakran rosszabbul járnak. Hasonló a helyzet a vényköteles gyógyszerek esetében is. A nők körülbelül 50-75 százalékkal több mellékhatást tapasztalnak, mint a férfiak, ennek következtében pedig számos gyógyszert kivonnak a piacról a nők egészségügyi kockázatai miatti aggodalmak miatt.
A nőknél jelentkező gyógyszer reakciókat a nemek közötti testsúlybeli különbségekkel, nem pedig a gyógyszer szervezetben való működésében mutatkozó különbségekkel magyarázzák. Úgy gondolják, hogy ha a gyógyszeradagokat a testsúlynak megfelelően igazítják ki, a nők gyakran a jelenleginél alacsonyabb adagokat kapnak majd, ami enyhítheti a mellékhatásokat.
Azonban ez nem biztos, hogy így van.
Egy, a Nature Communications című folyóiratban megjelent új kutatás kimutatta, hogy az orvosbiológia arra vonatkozó alapfeltevése, miszerint a nők a férfiak „kisebb változatai”, a legtöbb preklinikai tulajdonság (például a glükózszint) esetében nem állja meg a helyét.
Tehát a nőknél jelentkező gyógyszer reakciókat valószínűleg nem enyhíti pusztán az adag testsúlyhoz igazítása.
Ha a nők egészségügyi döntéseit a férfiakra vonatkozó kutatásokra alapozzuk és fordítva, annak potenciálisan mélyreható következményei lehetnek. A gyógyszer-mellékhatások esetében a hatások klinikai és gazdasági szempontból is jelentősek.
Egy nemrég készült tanulmány becslése szerint Ausztráliában évente 250 000 kórházi felvétel történik gyógyszerekkel összefüggésben, ami évente mintegy 1,4 milliárd dolláros költséget jelent az egészségügyi rendszer számára. A gyógyszer reakciók a kórházi tartózkodást is meghosszabbítják; egy nagyszabású brit vizsgálatban a gyógyszer mellékhatásával kórházba került betegek átlagosan nyolc napot töltöttek kórházban.
A nők gyakran a mellékhatásokra hivatkoznak a gyógyszerek abbahagyásának okaként. Ha a gyógyszerek testsúlyhoz igazított adagolása csökkentené a mellékhatásokat, akkor a nők nagyobb potenciális előnyökhöz jutnának az egészségügyi rendszerben.
Az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) már ajánlotta az adagolás módosítását néhány gyógyszer esetében (például az alvás elleni zolpidem esetében) a nők számára. Emellett úgy tűnik, hogy egyes gombaellenes gyógyszerek és vérnyomás csökkentők esetében a testsúlyhoz igazított adagolás működik.
Másrészt a gyógyszer reakciók a nőknél erősen összefüggnek azzal, hogy a gyógyszer mit tesz a szervezetben, míg a férfiaknál kevésbé. A férfiak és nők közötti fiziológiában is számos dokumentált különbség van, amelyek a gyógyszerek felszívódásához és kiürüléséhez, nem pedig a testsúlyhoz kapcsolódnak.
Ennek megválaszolásához széles körű megközelítésre van szükség. A kutatók egy, az evolúcióbiológiában rutinszerűen alkalmazott módszerrel, az úgynevezett allometriával, logaritmikus skálán vizsgálták az érdeklődésre számot tartó tulajdonság és a testméret közötti kapcsolatot.
Az allometriás elemzést 363 preklinikai tulajdonságra alkalmazták hímeknél és nőstényeknél, amelyek több mint 2 millió adatpontot tartalmaznak az International Mouse Phenotyping Consortiumból. Az egereken végzett kutatás során a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy a preklinikai jellemzők, például a zsírtömeg, a glükóz, az LDL-koleszterin nemi különbségei magyarázhatók-e pusztán a testtömeggel.
Az elemzések számos olyan tulajdonságban mutattak ki nemi különbségeket, amelyek nem magyarázhatók a testsúlymkülönbségekkel. Néhány példa erre az élettani jellemzők, mint például a vasszint és a testhőmérséklet, a morfológiai jellemzők, mint például a sovány tömeg és a zsírtömeg, és a szívjellemzők, mint például a szívfrekvencia-variabilitás.
Az eredmények azt mutatták, hogy egy tulajdonság és a testsúly közötti kapcsolat jelentősen változott az összes vizsgált tulajdonság esetében, vagyis a hímek és nőstények közötti különbségeket nem lehet általánosítani: a nőstények nem egyszerűen a hímek kisebb változatai.
Ha ezeket a különbségeket néhány esetben, például a vérsejtek, a csontok és a szervek mérésénél figyelmen kívül hagyjuk, akkor az egy adott tulajdonság populációjában előforduló eltérések nagy része hiányozhat: a nők esetében akár 32 százalék, a férfiak esetében pedig 46 százalék.
Ez az összetettség azt jelenti, hogy a nemi különbségeket a gyógyszer adagolásnál eseti alapon kell figyelembe venni.
Nyitókép: Unsplash
