Gyorsan beszélsz? Számos előnye lehet

A gyors beszéd előnyei

Jobban meggyőz minket a gyorsan beszélők látszólagos magabiztossága? Vagy éppen ellenkezőleg, kevésbé vagyunk meggyőződve, mert az összes információ túl gyorsan érkezik hozzánk, hogy feldolgozhassuk?

A pszichológusok a választ egyértelműnek gondolták, mikor először kezdték vizsgálni a beszédsebesség meggyőzésre gyakorolt hatását. Norman Miller és munkatársai egy 1976-ban végzett kísérlet során megpróbálták meggyőzni a résztvevőket arról, hogy a koffein árt nekik.

A percenkénti 195 szóval, ami körülbelül a leggyorsabb, amit az emberek normális beszélgetés közben beszélnek, az üzenet hitelesebbé vált a hallgatók számára, és így meggyőzőbbé.

195 szó/perc sebességgel, ami a leggyorsabb, amit az emberek normális beszélgetés során kimondanak, az üzenet hitelesebbé és ezáltal meggyőzőbbé vált a hallgatók számára.

Úgy tűnik tehát, hogy a gyors beszéd magabiztosságot, intelligenciát, objektivitást és kiváló tudást sugall. [Egy más összefüggésben végzett vizsgálat azonban azt találta, hogy a lassú beszéd az intelligencia hangzásához kapcsolódik, tehát a kapcsolat korántsem bizonyított.]

A percenkénti 100 szóval való beszéd, ami a normális beszélgetés szokásos alsó határa, az összes fordított tulajdonsággal társult.

Ezek az eredmények, néhány más vizsgálattal együtt, néhány kutatót arra késztettek, hogy a gyors beszéd a meggyőzés lehetséges „csodafegyvere”.

Talán figyelnünk kellene a gyorsan beszélő emberekre - ki tudja, mibe egyezünk bele.

A lassú beszéd előnyei

Az 1980-as évekre azonban más kutatók is elkezdték megkérdőjelezni ezen eredmények helyt állóságát. Olyan tanulmányokra mutattak rá, amelyek szerint a gyorsabb beszéd ugyan növeli a hitelességet, de a meggyőzőerőt nem mindig.

A gyors beszédhez nem feltétlenül csak pozitív hatások kapcsolódnak; például ha valaki gyorsan beszél, nehéz lehet követni, amit mond, így a meggyőző üzenetnek nincs esélye érvényesülni.

Az 1990-es évekre árnyaltabb kapcsolat alakult ki a beszédsebesség és a meggyőzés között. Stephen Smith és David Shaffer például megpróbálta meggyőzni diákok egyik csoportját arról, hogy az alkoholfogyasztás legális korhatárának 21 évnek kell lennie. Egy másik csoportot arról próbáltak meggyőzni, hogy a korhatár ne legyen 21 év (ez nem sokkal azután történt, hogy az USA-ban az alkoholfogyasztás legális korhatárát 21 évre emelték).

Meggyőzésük során gyors, lassú és köztes beszédtempót alkalmaztak, és ezúttal sokatmondó fordulat következett be.

Amikor az üzenet ellentétes volt az attitűdökkel (nyilvánvalóan az egyetemistáknak nem tetszik az ötlet, hogy nem ihatnak legálisan a bárokban), a gyors beszéd meggyőzőbb volt, mint a köztes, és a lassú beszéd volt a legkevésbé meggyőző.

Vagyis, pontosan a fordított hatás volt látható, amikor az üzenet hozzáálláspárti volt. Amikor a megtérteknek prédikáltak, a lassú beszéd bizonyult a legmeggyőzőbbnek.

De vajon miért fordul meg a hatás, ha a hallgatóság ellenségesen viszonyult az üzenethez?

Úgy tűnik, hogy a következő történik: amikor a közönség lassan, de elkezd hallani egy olyan üzenetet, ami nem tetszik neki (nem kaphatsz sört), akkor van ideje ellenérvekkel előállni, így kevesebb meggyőzés történik. Ha azonban a beszéd gyorsabb, akkor kevesebb idő marad az ellenérvekre, így nagyobb a meggyőzés.

Ez fordítva is működik, ha a közönségnek tetszik az üzenet. Ha az üzenet túl gyorsan érkezik, nincs idő értékelni és jobban egyetérteni vele, de ha lassan ér célba, akkor rengeteg idő van arra, hogy értékeljék az érveket, egyetértsenek vele, és még inkább meggyőződjenek arról, hogy a bárokban is lehet inni. A lassú beszédet emellett azzal is összefüggésbe hozták, hogy vonzóbbnak hangzik a mélyebb hangon való beszéddel együtt.

Mindezeket összegezve, úgy tűnik, van okunk tartani a gyors szónokoktól, ha olyan üzenetet közvetítenek, amellyel nem vagyunk hajlandók egyetérteni.

A gyors tempó elvonja a figyelmet, és nehezen tudjuk kiszűrni az érvelés hibáit. Hasonlóképpen, ha olyan hallgatósággal állunk szemben, amely kétségbeesetten egyet akar érteni, a gyakorlott meggyőző jól teszi, ha lelassít, és időt ad, hogy hallgatósága még inkább egyetértsen. Mindez azt feltételezi, hogy a közönség elsősorban a téma iránt érdeklődik.

Ha nem releváns, az emberek valószínűleg kizárólag sokkal periférikusabb dolgok alapján ítélik meg, például hogy milyen gyorsan beszélnek.

Tehát amikor érdektelen közönséghez beszélünk, a gyors tempójú beszéld valószínűleg meggyőzőbb lesz.

(PsyBlog)

Nyitókép: Shutterstock