Árulkodó jel utal a szemedben a halláskárosodásra
Általában, amikor egy egészségügyi szakember hallásproblémák szempontjából vizsgálja a pácienseket, a fülüket vizsgálja. Azt a hangerőt, amelynél a páciens először érzékel egy tiszta hangot, hallásküszöbnek nevezik, és ha ez a határérték túl magas, az azt jelezheti, hogy hallókészülékre van szükség.
Ezzel a vizsgálattal azonban az a probléma, hogy csak egy-két évtizeddel az első jelek megjelenése után észleli a halláscsökkenést.
A Torontói Egyetem és a kanadai Rotman Kutatóintézet kutatói potenciálisan jobb módszert találtak. Eric Cui pszichológus és Björn Herrmann kognitív idegtudós kutatásukban alaposan megfigyelték a résztvevők szemét, miközben azok beszédet hallgattak, és azonosították a hallási nehézség árulkodó jelét.
Megállapították, hogy minél jobban küzd valaki a hallással, annál merevebb a tekintete.
Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a szemek nem mozognak annyit, amikor az emberek erősen gondolkodnak. Amikor például valaki a memóriáját teszteli, a szemmozgása általában csökken, szinte mintha egy pontra bámulna a térben. Cui és Herrmann vizsgálatukban kimutatták, hogy ez a hallgatóság szemére is igaz, akik extra erőfeszítést tesznek a hallás érdekében.
A vizsgálat három kísérletet foglalt magában, amelyekben egészségesnek gondolt hallású fiatal felnőttek hallgattak hangokat kényelmes hangerőn, miközben az álluk egy számítógép képernyője előtt lévő párkányon pihent.
A próbák során a pupillák és szemek mozgását rögzítették. Az első kísérletben 26 résztvevőnek játszottak le beszédhangokat értelmetlen zagyvaságokkal megszakítva. Minden egyes beszédkör után a résztvevők egy gyors hallás utáni szövegértés tesztet kaptak.
Az emberi beszéd felvétele alatt a résztvevők előtt lévő képernyő vagy üres volt, vagy egy rögzített négyzetet mutatott.
A kutatók észrevették, hogy a szemmozgások a legnehezebb hallgatási körülmények között csökkentek, és a szemmozgások csökkenése összefüggött a jobb beszédértéssel. A második kísérletben 22 résztvevő rövid mondatok rögzített listáját hallgatta, miközben egy pontot figyeltek, amely véletlenszerűen mozgott az előttük lévő képernyőn. Ezután ismét hallás utáni szövegértés tesztet végeztek. Az eredmények újból azt mutatták, hogy a szemmozgások csökkennek, amikor a beszéd nehezebben hallható és a hallgatási erőfeszítés nagyobb.
Az utolsó kísérletet 23 résztvevővel végezték el, akik egyenként két 10-11 perces történetet hallgattak meg a The Moth című podcastből.
Az egyik történetet összekeverték, így a jeleneteket nem sorrendben mesélték el. A másikat sorrendben mesélték el, de elfedte az emberi fecsegés megszakító hangja. Ez a megszakító hang változó hangerősségű volt, hogy könnyebbé vagy nehezebbé tegye a történet meghallgatását.
A résztvevők előtt lévő képernyőn tizenhat pont volt látható, amelyek véletlenszerűen mozogtak a történetek alatt. Ezután következett a szövegértési teszt. Az összekevert történet alatt a hallgatók szemei többet mozogtak, mint az ép történet hallgatása közben. Ez összhangban van azzal a hipotézissel, hogy az egyének nem fektetnek be kognitív energiát egy érthetetlen történet hallgatása közben.
Mivel azonban az ép történetet elfedte az emberi beszéd, mintha egy forgalmas étteremben próbálnánk hallani egy beszélgetést, a résztvevőknek extra erőfeszítéseket kellett tenniük, hogy hallják, amit mondanak.
A könnyebb forgatókönyvben, ahol a háttérzaj csendesebb volt, a résztvevők szemei többet mozogtak. Amikor azonban a feladat nehezebbé vált, fixáltak maradtak.
Mindhárom kísérletben a résztvevők pupilláinak tágulása vagy összehúzódása nem sokat mondott a hallásértésükről. Ráadásul az, hogy mit mutattak a résztvevők előtt a képernyőn, alig volt hatással arra, hogy mennyit mozogtak a szemeik.
Az eredmények azt sugallják, hogy a szemmozgásokból következtetni lehet arra, hogy az illető mennyire igyekszik figyelni.
Az erőlködő hallgatás természetesen nem mindig a halláskárosodás következménye, de ez lehet az egyik első jele annak, hogy az illető küzd.
„Klinikai szempontból a következő lépés minden bizonnyal annak vizsgálata, hogy a szemmozgások az idősebb felnőtteknél is jelzik-e a hallás erőfeszítéseit, mivel ez az a populáció, amelynél az új megközelítésünk a leghasznosabb lehet”
– mondta Herrmann Ingrid Fadelli a Medical Xpressnek.
Hozzátette, a továbbiakban azt is tervezik megvizsgálni, hogy a szemmozgások jelzik-e a hallási erőfeszítés csökkenését, amikor az egyéneket hallókészülékkel kezelik; ez ugyanis segíthet annak felmérésében, hogy mennyire profitál egy személy a hallókészülék felírásának előnyeiből.
Nyitókép: Shutterstock
