3 fogásos húsvéti menüsor, amit már csak elkészítenünk kell

A simogatóan napsugaras, könnyed szellővel a nyitott kabátunk alá benyargalászó, illatosan záporos tavasz fogalma egybefonódik a tulipános, nárciszos, színkavalkádos húsvéttal. Már hetekkel előtte ádáz harcot vívunk a lelkiismeretünkkel, ami cseppet sem pártolja, hogy engedjünk a könyörgőre fogott gyermeki hangoknak, és mi is beálljunk a sorba, hogy élő, bársonyorrú négylábú játékot vigyünk haza a gyereknek, ami után majd naná, hogy mi fogunk takarítani. Már előre magunkon érezzük a krásznájá moszkva lerobbanthatatlanul pacsuli illatát, amit apukánk direkt a velünk való kiszúrásból őrizget a fürdőszobaszekrénye egy eldugott sarkában. És még így is szerencsésebbnek érezhetjük magunkat, mint a vidéki régiókban egy-két évtizeddel ezelőtt, ahol simán egy vödör hideg víz vagy egy szódásszifon volt a reggeli ébresztő. Hetek óta ünneplőbe csinosítgatjuk a lakást, itt egy kis barka, amott egy kis aranyeső (a szép kis házra, aranyeső a családomra…), egy halom itt a tojás, piros tojás, azt pedig azért a szósöl média óta mind tudjuk, hogy nem is vagyunk emberek, ha nem posztoltunk egy képet a mennyei étkek alatt dúsan roskadozó húsvét hétfői asztalunkról, ami durván állva hagyja mindkét szomszédasszony produktumát, de megállja a helyét a szemben levő lépcsőház sosem köszönő, nagyképű Etelkájával szemben is. Simán!

Ünnepi kocsonya

Kezdjük mindjárt a kocsonyával, amit a Jászságban húsvétkor szokás készíteni a sokgererációs hagyományoknak megfelelően. Nyilván a fogások elkészítési metódusa, tálalása itt-ott modernizálódott kissé, de az alapok éppen olyanok, ahogy dédnagymamám igyekezett elcsavarni vele Viszneken és Jászárokszálláson a fess dédnagypapám fejét. Sikerrel mondjuk, de ezt a tényt az is remekül alátámasztja, hogy itt vagyok.

Elkészítés:

Egy fél malaccsordát (3 fület, 2 lábat és egy füstölt első csülköt) hideg vízbe helyezve felteszünk főni, miközben melléjük helyezzük az élet sava-borsát, jelesül vörös-és fokhagymát, sót, szemes borsot és babérlevelet. Éber tekintettel őrizzük, hogy a víz sose lobogjon, hanem mindig csak úgy szolidan gyöngyözzön oly végeláthatatlanul sokáig, míg csak a vajpuhára főtt füstölt csülökből önként ki nem fordul a csont. Ekkor a húsokat kellő kézügyességgel kipecázzuk, a levet pedig nedves gézzel bélelt szűrőn keresztülengedjük. A kicsontozott, csinosra formázott húsra ráengedjük a levet, ami ijedtében megdermed, mi pedig ezalatt kristálycukorból, fehérborecetből és persze vízből savanyítólevet kreálunk, amibe mustrámagot teszünk, majd röpke 2 perc alatt fürjtojást főzünk, amit még kézi füstölővel a héjától lemeztelenítés után 15 percig füstölünk. Csemege uborkával, gyöngyhagymával, savanyított mustármaggal, tormakrémmel, na meg persze a házilag füstölt fürjtojással tálaljuk, igen finomnak találjuk. Nem vagyok a rokona, de jár neki a korona, kóstolja meg mindenki, aki nem rest vagy tohonya, ez a legfinomabb kocsonya.

Palócleves

Mondanám, hogy a palócleves olyan mennyei, hogy az már-már pofátlanság, de ez sem fedné a valóságot, hiszen bő fél kilónyi hallgatag bárány pofával vágunk bele a hadműveletbe.

Elkészítés:

A húst lehártyázzuk és kissé elősütjük, valamint némi apró kockákra vágott füstölt szalonnát is pirítunk. Igen, ez egy fitnessz menü. Se. Hozzáadjuk a vörös-és fokhagymát, és a húst puhára főzzük, majd bőkezűen felöntjük vízzel és felforraljuk. A húst kicsit parkolópályára helyezzük, a levesbe pedig beleturmixoljuk a tejfölt, kevéske citromlevet és a frissen vágott kaprot, ami egy valóságos gyógyászati központ a fűszernövények között. A burgonyát és a sárgarépát nyúlánkan vékonyra, azaz julienne-re vágjuk, a ceruzababot pedig babérleveles zöldségalaplében, forró vizet a kopaszra-alapon leforrázzuk, majd jeges vízben lehűtjük a kedélyeit. Tálaláskor a friss, tavaszi ízeket fokozandó a burgonyához egy kis snidlinget adunk és a tányér közepébe biggyesztjük, rá pedig a vékony szeletekre hasogatott bárány pofát rétegezzük. Kicsi a rakás-szerűen erre kerül a - reméljük nem szédülős - sárgarépa és ceruzabab, majd tejföllel, friss kaporral emeljük művészi színvonalra az ételkölteményt. Elegáns leveskiöntőből, enyhén meg-megremegő kézzel szervírozzuk a szupét, hogy Hyppolit is büszke lenne ránk.

Parasztsonkában sült báránygerinc

A parasztsonkában sült báránygerincet zöldségekkel és fekete fokhagymával a haladó kuktáknak ajánlom, akik nem tévedésből vagy egy-egy bögre kávéért szédülnek néhanap a konyhába, hanem relatív járatosan mozognak arratájt, de legalábbis betéve tudják, hogy melyik fiók mit takar. Akik találomra húzogatnak és nyitogatnak, azok szerintem csupán konyhai turisták.

Elkészítés:

A báránygerincet makulátlanra hártyátlanítjuk, majd mindkét oldalán pedánsan sózzuk, frissen őrölt fekete borsozzuk. Fólia segítségével felgöngyölítjük, akár sikeresebb nyomozók a szálakat, úgy, hogy a fóliát bekenjük olívaolajjal, majd a vékonyra szeletelt, füstölt szívsonkát egymás mellé helyezgetjük. Ezen megágyazva heveredik le a báránygerinc, ami addigra szorosabb viszonyt kezdett ápolni a tetejére helyezett friss bazsalikommal. Intim közelségüket csak fokozza, hogy szorosan feltekerjük pedáns kis hengerré hajtogatva, és 30 percet adunk nekik a hűtőben, hogy barátságuk szárba szökkenjen. Mi természetesen ezalatt sem heverünk parlagon, hanem szorgos kis kezekkel spenótkrémet készítünk. Főzünk némi burgonyát és burganyót, a spenótleveleket pedig leforrázzuk, majd hőgutából a vacogásba kényszerítjük őket jeges vízben hűtve. Ha ez nem lett volna elég megrázkódtatás szegénykéknek, hát még jól ki is facsarjuk őket, vagy legalábbis belőlük a vizet és hozzáadjuk a főtt burgonyát, krumplit, pityókát vagy kolompért, és fokhagymával, sós citromhéjjal összeturmixoljuk. A húst kicsomagoljuk, és először serpenyőben óvatosan körbe-körbesütjük, majd a sütőre bízzuk, hogy bevégezze ezt a tevékenységet. Ezalatt mi serényen köretet eszkábálunk bébirépából, cuki mini cukkíniből, piros koktélretekből, egzotikus hangzású shimeji gombából, zsenge zöldborsószem királykisasszonyból, burgonyából. Ezeket egységesen feldaraboljuk, és serpenyőben hagyjuk, hogy irul-piruljanak attól a sok szédítéstől, amit a híresen széptevő kakukkfű és só a fülükbe suttog a buja tavaszi levegőben. A megsült bárányt gerincre vágjuk a tányér közepére rakva. Körbe bástyázzuk a zöldségekkel, a spenótkrémmel és a mutatósan vékonyra szeletelt fekete fokhagymával, végül, utolsó simításként húsvétra jól meglocsoljuk pecsenyelével. Annyira durván finom, hogy azonnal meg kell gyónni.

Végül csak rogyjunk le egy félreeső kanapéra orrcsipesszel a légzőszervünkön, hogy megmeneküljünk a locsolkodós illatkeveredés-környezetszennyeződésétől. Fogadjuk az előttünk leborulós bókokat, játszunk el csendben a hajmosás gondolatával, miközben azon töprengünk, hogy vajon mit keres ennyi férfi a zöld erdőben ahelyett, hogy megszerelné a hetek óta csöpögő csapot.

Az íróról
„László Nicole vagyok, egy méltán ismeretlen, II. kerületi családanya. Három gyerek, egy macska és egy férj anyukája, aki rajong az utazásért, a jóféle étkekért, a pedigrés buborékokért, a száguldó cirkuszért, az életért, a pikírt humorért, a pengeéles elmékért, a szép ruhákért és végül, de elsősorban a családjáért. Néha virtuális pennát ragadok, hogy megosszam a jártomban-keltemben tapasztaltakat és időnként életvezetési tanácsokat is osztogatok tök kéretlenül.”
A szerző további írásai itt olvashatók.

Nyitókép: Photo by Jessy Smith on Unsplash