A tudósok szerint a gyomrod lehet a kulcs a jetlag elleni küzdelemhez
A gyakran repülő utasok egy sor trükköt tartogatnak a jetlag leküzdésére. A tudósoknak is rengeteg javaslatuk van: a napfénytől, a melatonintól vagy a testmozgástól kezdve a folyadékpótláson át a koffein elhagyásáig és a helyi étkezési időpontokban történő étkezésig.
Bár egyik sem garantáltan gyors megoldás, ezek a tippek segítenek a testünknek visszaállni a szokásos cirkadián ritmusra, amely a test minden szervén végigvonul, és amelyet az agyban lévő „főóra” vezérel.
Egy ezeket a cirkadián ritmusokat modellező amerikai kutatócsoport nemrég rájött, mi a leggyorsabb módja annak, hogy lerázzuk magunkról a jetlaget és visszaállítsuk a test óráját.
„Ha az új időzóna kora reggelén nagyobb mennyiségű ételt fogyasztunk, az segíthet leküzdeni a jetlaget. Az étkezési időbeosztás állandó változása vagy az éjszakai étkezés nem javasolt, mivel ez a belső órák közötti eltéréshez vezethet”
– mondta el Yitong Huang, az illinois-i Northwestern University alkalmazott matematikusa, a modellezési tanulmány vezetője.
Az eredmények hasonlóak az étkezések időzítésével kapcsolatos korábbi tanulmányokhoz, ugyanakkor bővítik a cirkadián ritmusok életkorral való fáradásának okairól alkotott ismereteinket is.
Huang és munkatársai a cirkadián ritmusokat matematikai egyenletek sorozatával modellezték, ami a legjobb esetben is csak durva közelítése az emberi testnek, így egyszerre több cirkadián órát és jelzést tudtak elemezni, beleértve a fényexpozíciót és a táplálékbevitelt.
A korábbi tanulmányok középpontjában vagy a sejteken belüli fehérjék közötti ciklikus molekuláris kölcsönhatások, vagy pedig a szuprachiasmatikus mag (SCN), az agyban lévő központi cirkadián óra aktivitásának vizsgálata állt, amely meghatározza életünk napi tempóját.
Huang és munkatársai modellje magában foglalta mind ezt a központi cirkadián órát, mind a perifériás cirkadián órákat, amelyek a test szinte minden más szervében léteznek. A központi cirkadián órával ellentétben, amely a fényre reagál, a perifériás órák időzítését a táplálkozás és a koplalás mintái határozzák meg.
Modelljüket elég egyszerű volt kiszámítani, mégis elég kifinomult ahhoz, hogy a valódi cirkadián órák számos érdekes jellemzőjét, például a jetlagre adott cirkadián válasz kelet-nyugati aszimmetriáját megragadja, írják tanulmányukban.
A kutatók számára különösen érdekes volt az öregedés hatása a cirkadián ritmusra. Az idősebbeknek általában tovább tart a jetlagből való kilábalás, aminek az lehet az oka, hogy a cirkadián ritmusuk könnyebben megzavarodik, vagy hosszabb időbe telik az átcsoportosítás.
Huang és munkatársai eredményei megerősítik azt, amit már korábban is feltételeztek az állatkísérletek alapján, hogy a cirkadián ritmus az életkor előrehaladtával lelassul.
Az öregedő agy SCN-ből érkező gyengébb jelek a szervezet perifériás óráinak dezorganizálódásához vezettek, és ezeknek az óráknak hosszabb időbe telt, mire felépültek a 6 órás időeltolódásból, amely a hosszú távú utazáshoz hasonló. A fényérzékenység csökkenése hasonló hatással járt.
Ami az étkezést illeti, a csapatok modellezése szerint három napon át kora reggel egy nagy, egyszeri étkezés segíthet átállítani a testünk óráját a jetlag után.
„Ezek az eredmények rávilágítanak a perifériás órák fontosságára a cirkadián ritmus szabályozásában, és új betekintést nyújtanak az öregedés és a cirkadián rendszer rugalmassága közötti összetett kölcsönhatásba”
– írják a kutatók.
Az öregedő populációkban létfontosságú, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy testóránkat szinkronban tartsuk, és végső soron javítsuk az alvást.
A cirkadián ritmus zavarait és az alvási ciklus zavarát összefüggésbe hozták az Alzheimer-kór fehérjéinek felhalmozódásával, amelyeket agyunk általában alvás közben tisztít ki.
A kutatók azt is vizsgálják, hogy az időszakos böjt segíthet-e a felnőtteknek jobban aludni és lassítani az Alzheimer-kórt, azáltal, hogy visszaállítja a betegségben felboruló cirkadián órákat.
Nyitókép: Shutterstock
