Az önmagunkkal való kapcsolat olyan erőfeszítések egyszerű leírása, amelyek segítenek növelni belső világunk tudatosságát – a gondolatokat, érzéseket, értékeket, érzelmeket és célokat, amelyek alkotnak minket. Ez gyakran magában foglalja az önvizsgálat, az önreflexió és az önsajnálat gyakorlatait, amelyek célja az önmagunkkl kapcsolatos ismereteink bővítése.

Minél jobban megértjük magunkat, annál jobban felkészültebbek leszünk:

• az empátiára
• az érzelmenk kezelésére
• egészséges határok létrehozására
• hatékony kommunikációra másokkal

Az önmagunkkal való kapcsolat segít megérteni magunkat és a körülöttünk lévő világot egy olyan szinten, amely elősegíti az önelfogadást és a belső békét.

Ha megtanuljuk felismerni az érzelmeinket és azt, hogy azok milyen széles skálán jelentkeznek, az segíthet az érzelemszabályozásban és az empátiában, vagyis abban, hogy képesek legyünk felismerni és megérteni mások érzelmeit.

Ezt a képességet úgy fejleszthetjük, hogyha a nap folyamán reflektálunk arra, mit érzünk éppen egy adott pillanatban. Ismerjük el az érzelmek sokféleségét és különböző intenzitását. Az intenzív szorongás pillanataiban gyakorolhatjuk az úgynevezett „affect labeling”-et, vagyis az érzelmeink megnevezését. Az érzelmek címkézése egy pszichológiai szabályozási eszköz, amely nevet ad az érzelmeknek, így a reaktív reakcióról egy kontrollált válaszra tudunk váltani.

Bár az érzelmek címkézése a szakértők gyakori ajánlása az érzelemszabályozás fejlesztésére, egyes kutatások szerint a nagy intenzitású pillanatokban lehet a leghasznosabb.

Az érzelem azonosítása segít megállni és objektíven megvizsgálni azt. Kezdhetjük például azzal, hogy megkérdezzük, miért érzünk egy adott érzelmet, majd feltárhatjuk annak intenzitását és azt, hogy ez az érzelem mennyi ideig marad velünk.

Az érzelem azonosításával képesek leszünk követni a nyomát annak, hogy miért érezzük azt. Például lehet, hogy egész nap ingerültnek éreztük magunkat, és rájövünk, hogy ez a reggeli rutinban előforduló, többszöri fennakadásból ered, vagy egy munkával kapcsolatos szorongás állhat a háttérben.

Ha tudjuk, hogy ingerültnek érezzük magunkat, és azt is tudjuk, hogy miért, az segíthet megelőzni, hogy ez az érzelem a napunk más, egymástól független részeire is kihatással legyen.

Az érzéseink leírása egy naplóba hatékony módja lehet annak, hogy feltárjuk, mit és miért érzünk.

Nem baj, ha érzelmeket élünk át – méghozzá sokat. Még a negatív érzéseknek is helye van a teljes emberi tapasztalatban. Ha van egy kihívást jelentő pillanat vagy nap, próbáljuk meg elfogadni. Teljesen természetes és megengedett, hogy ne legyünk mindig jókedvűek és pozitívak.

Az érzések elfogadása azonban nem jelenti azt, hogy belenyugszunk a rossz érzésekbe, hanem, hogy kedvesek vagyunk magunkkal ezekkel kapcsolatban. Nem vagyunk kevésbé jó emberek, mert dühöt, szomorúságot érzünk vagy feldúltak vagyunk.

Sokan úgy találják, hogy a mindfulness gyakorlása hatékony módja a gondolatok és érzések elfogadásának fejlesztésére. A mindfulness a pillanatnyi tudatosság olyan állapota, amely minden gondolatot (pozitív és negatív) ítélet és rágódás nélkül átenged.

Ahogyan betekintést nyerünk és kapcsolatot teremtünk önmagunkkal, megteremtjük a személyes fejlődés színterét. Ha például rájöttünk, hogy a munkánk hozzájárul a depresszió vagy szorongás érzéséhez, ennek felismerése lehetővé teszi, hogy ezen dolgozzunk. Az önismeret lehetővé teszi, hogy meglássuk azokat a területeket az életünkben, ahol lehetőségünk vagy szükségünk van a változásra.

Minél több olyan változtatást hajtunk végre, amely támogatja autentikus énünket, annál teljesebbé válhat az életünk. Az új készségek elsajátítása és az önmagunk más aspektusain, például a fizikai egészségen való munkálkodás szintén lehetőségeket és új tapasztalatokat teremthet.

Az autonómia az a képesség, hogy szabadon irányíthatjuk a tetteinket és a döntéseinket és jelentős külső nyomás vagy befolyás nélkül, saját belátásunk szerint cselekedhetünk.

Az autonómia kiépítése segíthet abban, hogy erősnek és az életünk irányítójának érezzük magunkat. Elősegíti a függetlenséget, az önmegismerést és a motivációt. Amikor azért cselekszünk, mert személyes meggyőződésünk és preferenciáink alapján hoztuk meg a döntést, lehetővé teszi, hogy felelősséget vállaljunk és tanuljunk a döntéshozatali folyamatokból.

Az autonómiát úgy építhetjük ki, hogy olyan személyes célokat tűzünk ki, amelyekre mások befolyása nincs jelentős hatással. Ilyen lehet például egy fizikai cél, például egy futóverseny lefutása, vagy egy készségalapú cél, például egy bizonyos étel elkészítésének megtanulása.

(Psych Central)