Nem jó a gyereknek a sok képernyőidő, de hogyan hat ez az agyára?
Egy új tanulmány összefüggést talált a képernyőknek való kitettség és a kisgyermekek atipikus érzékszervi feldolgozása között.
Köztudott, hogy egyre több bizonyíték van arra, hogy a képernyő előtti idő negatív hatással lehet a gyermekekre, különösen a legkisebbekre. Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) ajánlása szerint a 18-24 hónaposnál fiatalabb gyerekek lehetőleg ne legyenek kitéve a médiának (a videochat kivételével).
Az nem világos, hogy a képernyőidő kognitív hatása magából a nézésből fakad-e, vagy inkább a képernyőidő helyettesíti azokat az interaktív és kommunikatív tevékenységeket, amelyek támogatják az egészséges agyfejlődést, de a szakértők egyetértenek abban, hogy a legkisebbek számára az a legjobb, ha (szinte) teljesen elkerülik a képernyőidőt.
Dr. Liz Placzek, a Children's Minnesota gyermekorvosa a HuffPostnak elmondta, hogy a gyermek agyának fejlődésének nyolcvan százaléka 3 éves koráig zajlik, így ezek igazán fontos évek, amikor szükség van a mozgásra, játékra, interakcióra, személyes beszélgetésekre.
Arról már jóval, kevesebb adat áll rendelkezésre, hogyan hat a képernyőidő a gyermekek agyára. A gyerekek érzékszervi feldolgozásával kapcsolatos új kutatások azonban rávilágítanak arra, hogy a kognitív fejlődésökre milyen hatással van.
A JAMA Pediatrics című szaklapban nemrég megjelent tanulmány szerint a kisgyermekek képernyőhasználata az atipikus szenzoros feldolgozással hozható összefüggésbe.
Agyunk az öt alap érzékszervünkön keresztül (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás) veszi fel az információkat, és próbálja meg értelmezni azokat. Ez az érzékszervi feldolgozás. Ezért hátrálunk el a forró tűzhely elől, vagy hajolunk előre, hogy jobban halljuk, ha valaki suttog.
Az érzékszervi feldolgozás magában foglalja a test érzékszervi rendszerein keresztül kapott információk integrálását az egyént körülvevő világ érzékelése és megértése érdekében.
A szenzoros feldolgozási problémát sokféle viselkedés jelezheti: a gyerek keresheti az érzékszervi viselkedést, például a teste forgásával, vagy megpróbálhatja elkerülni az érzékszervi élményt azzal, hogy nem kóstol meg egy új ételt. Ezek a reakciók önmagukban nem feltétlenül jelentenek rendellenességet, a probléma ott kezdődik, amikor ezek a mindennapi életben gátolni kezdenek és szorongást okoznak.
A gyermekorvosok több okból is érdeklődnek a gyermekek szenzoros feldolgozása iránt, és minden problémát időben felismerni, amikor a kezelés a leghatékonyabb. Placzek szerint a problémára utaló esetleges jeleket a gyermekorvosi vizsgálatok során kell észlelni.
Az érzékszervi feldolgozási problémákkal küzdő gyermekeket általában foglalkozási, viselkedési vagy fizikoterápiával kezelik. Egy másik oka, amiért érdemes szűrni és kezelni ezeket az állapotokat, az, hogy az érzékszervi feldolgozási problémák a fiatalok alacsonyabb életminőségéhez és a gondozók nagyobb stresszéhez kapcsolódnak.
Emellett az érzékszervi problémák gyakran az ADHD és az autizmus spektrumzavar (ASD) mellett fordulnak elő, ezért is fontos a szűrés. Az ADHD-s gyermekek 60%-a és az autista gyermekek 70-95%-a atipikus szenzoros feldolgozással is rendelkezik. Ez nem jelenti azt, hogy minden szenzoros feldolgozási problémával küzdő gyermeknél fennáll ezen neurológiai állapotok valamelyike, de mivel a legtöbb ilyen betegségben szenvedő gyermeknek szenzoros feldolgozási problémái is vannak, ez egy nagyobb diagnosztikai kirakós egyik darabja lehet.
A már említett tanulmányban annak szerzői, Dr. Karen Heffler és David Bennett és szerzőtársaik közel 1500 családból származó adatokat vizsgáltak. A szülők 12 és 24 hónapos korukban válaszoltak a gyermekek tévé/videó-expozíciójára vonatkozó kérdésekre, majd a gyerekek 33 hónapos korában kitöltötték a gyerekek szenzoros feldolgozásának lehetséges problémáinak szűrésére használt csecsemő/kisgyermekkori szenzoros profil-t.
A kérdések a gyermek auditív, vizuális, taktilis, vestibuláris (egyensúly) és orális érzékszervi feldolgozásával foglalkoznak, és ezeket a viselkedéseket az alacsony regisztráció, az érzékeléskeresés, az érzékszervi érzékenység és az érzékeléskerülés kategóriáira osztják. Például az a gyerek, aki nem hajlandó új ételeket kipróbálni és ellenáll a fogmosásnak, szenzációkerülő viselkedést mutat a szóbeli érzékszervi feldolgozás területén.
A kutatók az atipikus érzékszervi feldolgozás különböző típusait találták, amelyek bármilyen képernyő expozícióhoz kapcsolódtak. Ez fontos információ mind a szülők, mind az egészségügyi szolgáltatók számára.
„Ez a tanulmány hozzáadja az atipikus szenzoros feldolgozást az egyéb fejlődési és viselkedési eredmények listájához, beleértve az autizmust, a figyelemproblémákat, a nyelvi késedelmet, a problémamegoldó képességek károsodását, az agyi különbségeket, a viselkedési problémákat és a rendezetlen alvást, amelyek a korai életkori képernyőexpozícióval kapcsolatosak”
– írta Heffler és Bennett.
Fontos megjegyezni, hogy a tanulmány nem bizonyítja a képernyőidő és az atipikus szenzoros feldolgozási zavarok közötti okozati összefüggést, csak a korrelációt. Nem tudjuk, hogy a képernyőidő okozza-e az atipikus szenzoros feldolgozást. Lehetséges, hogy a képernyőidő helyettesíti azokat a személyes interakciókat, amelyekre a kisgyermekeknek szükségük van az egészséges idegfejlődéshez, de az is lehet, hogy a szülők nagyobb valószínűséggel engedélyeznek nagyobb mennyiségű képernyőidőt a kihívást jelentő szenzoros viselkedésű gyermekek számára.
A szerzők megjegyzik, hogy korábbi kutatások szerint az autista gyermekeknél a tünetek csökkenését tapasztalták, amikor a képernyőidő egy részét szociálisan orientált tevékenységekkel helyettesítették, és a tünetek ismét romlottak, amikor visszatértek a magas szintű képernyőidőhöz.
Nyitókép: Shutterstock
