Okozhatja-e a magány a szorongást?
Miközben a világjárvány során csökkent a mentális egészséggel kapcsolatos megbélyegzés, és minden eddiginél többen keresnek kezelést, ugyanakkor jobban meg kell értenünk és fel kell ismernünk a mentális egészséggel kapcsolatos problémákat magunkban és szeretteinkben, és tudnunk kell, hogyan kezeljük azokat. Legyen szó akár a mindennapi jóllét fejlesztéséről, akár a szakemberek segítségének igénybevételéről, minél inkább tisztában vagyunk a kiváltó okokkal és jelekkel, annál jobban tudunk majd vigyázni magunkra és a körülöttünk lévőkre.
Társas lények vagyunk. Az agyunk évezredek alatt fejlődött ki arra, hogy más emberekkel interakcióba lépjen. Az érzelmek, az arcok és arckifejezések, a hangok, a beszéd és az intonáció felismerése agyunk jelentős részét teszi ki. Arra vagyunk beprogramozva, hogy elősegítsük a proszociális interakciókat.
Bármennyire is nehéz magányosnak érezni magunkat, ez valójában védelmet jelent
Őseinket a magány arra késztette, hogy csoportokba tömörüljenek és együttműködjenek. A közös vadászat, őrzés, munka és alvás tette lehetővé fajunk számára a túlélést és a szaporodást. Történelmünk során a proszociális érzések elősegítették a közösséget, a civilizációt, a kultúrát és a találmányokat. A társas összekapcsolódás és az elszigeteltség csökkenése révén a bolygó uralkodó állatává váltunk, és új kommunikációs és interakciós módokat fejlesztettünk ki.
Olyannyira, hogy találmányaink az egymással való kölcsönhatás helyettesítő módjaihoz vezettek. Az internet és a közösségi média egyszerre gyorsította fel az összekapcsolódást és késztetett sokakat arra, hogy elszigeteltebbnek és magányosabbnak érezzék magukat.
Ha figyelembe vesszük a magányra vonatkozó alapvető ismereteke, és alkalmazzuk az elmúlt néhány évre, amelyet a világon mindenki átélt, mindannyian éreztük magunkat magányosnak így vagy úgy. A közösség elvesztése az egyik olyan dolog, ami Dr. Doug Newton amerikai pszichiáter szerint hozzájárul a szorongás növekedéséhez, amit talán mi is érzünk, vagy amit valamelyik szerettünknél tapasztalunk. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) tanulmánya szerint a COVID-19 első évében a szorongás és a depresszió előfordulása világszerte 25%-kal nőtt.
A szorongás gyakori formái Newton szerint a következők voltak az elmúlt időszakban:
- Szorongás a társadalomba való visszatérés vagy a házból való kilépés miatt
- Szorongás a nagy tömegektől
- Szorongás az utazástól
- Személyes munkába vagy iskolába való visszatéréssel kapcsolatos szorongás
- Szorongás a szeretteinket nem látó (vagy nem látó) emberek miatt.
Bár mindannyiunk életében szükségünk van bizonyos szintű szorongásra ahhoz, hogy megfelelően működjünk és boldoguljunk, ha úgy gondoljuk, hogy szorongásunk fokozott lehet, az alábbi három dolog hasznos módszer a lehetséges probléma azonosítására:
- Elkerülés: egyeseknél minél hosszabb ideig vannak távol az iskolától, a munkától vagy más egyéb tevékenységektől, annál nagyobb mértékűvé válhat az elkerülő viselkedés. Ez lehet a társas interakciók vagy bármilyen nyilvános térben való tartózkodás esetén.
- Ambivalencia: nekünk, embereknek amúgy is nehéz döntéseket hoznunk. Amikor stresszesek vagy szorongóak vagyunk, hajlamosak vagyunk túlgondolni a dolgokat. Ez „elemzési bénuláshoz” vezethet, ami rossz döntéshozatalt és eredménytelen tanulást eredményezhet.
- Előrelátás: ezek az állandó „mi lenne, ha” és „mi történik, ha...?” kérdések. Egy stresszes esemény előrejelzése gyakran sokkal stresszesebb, mint maga az esemény. Ez különösen igaz akkor, amikor nagyon sok az ismeretlen. Az életünkben bekövetkező változások, az iskolába való visszatérés, az új munkahelyre való indulás, és az, hogy először megyünk ki egy zsúfolt helyre, még a legjobb körülmények között is szorongást okozhat.
Mit tegyünk tehát a magányosság és a szorongás ellen, ha azt egy szerettünkön látjuk, vagy magunkon tapasztaljuk?
Ha szorongás vagy magányosság érzését tapasztaljuk, érdemes háziorvosunkhoz fordulni, vagy egy terapeutát felkeresni. A terápia rendkívül hasznos lehet, mivel a terapeuta segíthet megtalálni a megfelelő módszereket a szorongás és a magányosság kezelésére. Egyesek számára a gyógyszeres kezeléssel kombinált terápia ajánlott, ha a terapeuta így ítéli meg. Ha a magányosság vagy a szorongás jeleit észleljük magunkon vagy egy szerettünkön, az első fontos lépés a szakszerű segítség felkutatása. Fontos tudatosítani ilyenkor, hogy nem vagyunk egyedül ezekkel a nagyon gyakori, és nagyon jól kezelhető mentális egészségügyi állapotokkal.
Nyitókép: Shutterstock
