Párterapeuták szerint nincs olyan univerzális indok, ami valóban „jó oknak” számítana a megcsalásra. Egyetlen helyzet sem teszi elfogadhatóvá az árulást – de vannak körülmények, amelyek érthetővé teszik, ha valaki a megbocsátás mellett dönt, és esélyt ad a kapcsolatnak vagy épp saját lelki békéjének.

Íme az öt leggyakoribb eset, amellyel a szakemberek találkoznak:

Ha egy pár évtizedek óta együtt van, a megcsalás nem feltétlenül írja felül az összes közösen átélt krízist, gyógyulást, veszteséget vagy örömöt. A szakemberek szerint sokan ilyenkor az egész történetüket mérlegelik – és nemcsak az árulás pillanatát.

Lakás, gyerekek, hitelek, közös vállalkozás vagy egészségbiztosítás – a valós életben ezek mind súlyos tényezők. Sok pár marad együtt azért, mert a különválás hatalmas anyagi terhet jelentene, és inkább a megoldást keresik, nem a menekülést.

A terapeuta szerint egy őszinte, önkéntes vallomás sokat számíthat. Nem oldja fel a sérelmet, de azt jelzi: „Felelősséget vállalok érte, és tudom, hogy mit veszíthetek.” Ez sokaknak az első jel, hogy talán létezik bizalomépítés a jövőben.

A megbocsátás nem mindig jelenti azt, hogy a pár együtt marad. Sokaknak ez inkább egy belső döntés: nem akarják évekig cipelni a haragot vagy a fájdalmat, és a lezárás érdekében döntenek a megbocsátás mellett.

A szakértők szerint ez az egyetlen valóban fontos feltétel akkor, ha valaki mégis együtt maradna: a félrelépő fél vállalja a felelősséget, bocsánatot kér, részt vesz a kapcsolati munkában, és láthatóan tesz azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg.

A gyakorlatban ez sokszor közös terápiát, hosszú beszélgetéseket és egy teljesen új kapcsolat felépítését jelenti – ugyanazokkal a felekkel, de új szabályokkal.