Kinek kell a mammográfiánál több vizsgálat a mellrák szűrés során?

A sűrű mellszövet – a mellek arányosan több rostos szövetet tartalmaznak, mint zsírt – a mellrák kockázati tényezője, mely megnehezíti a rák láthatóvá tételét a mammográfián, így a kritikus diagnózisok elmaradhatnak.

Egy új, a Cancer című folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kiegészítő szűréseknek van néhány lehetséges hátránya, számol be róla a Healthline. Először is, további képalkotásra van szükség, ami több időt és költséget jelent.

A több ultrahangvizsgálat azt is jelenti, hogy nagyobb a valószínűsége annak, hogy az emberek végül szükségtelen mellbiopsziát végeznek. A szerzők megjegyzik, hogy fontos, hogy csak azok a nők részesüljenek kiegészítő ultrahangos szűrővizsgálatban, akiknél nagy a kockázata a mellrák elmulasztott diagnózisának.

A tanulmány célja az volt, hogy felmérjék e kiegészítő szűrések kockázatát az előnyökkel szemben.

Az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Szaklap (ACOG) frissített útmutatót adott ki az egészségügyi szakemberek számára, és hangsúlyozta, hogy a sűrű mellű, de a rák további kockázati tényezőit nem mutató nőknek nincs szükségük kiegészítő szűrésekre.

„Bár az ACOG nem javasolja a szűrőmammográfia alternatív vagy kiegészítő vizsgálatainak rutinszerű alkalmazását a sűrű mellekkel rendelkező, tünetmentes és további kockázati tényezőkkel nem rendelkező egyéneknél, azt javasolja, hogy a klinikusok tartsák be az új FDA-szabályt és minden olyan állami törvényt és szövetségi szabályt, amely előírja a páciens mammográfiás jelentésben rögzített emlősűrűségének közzétételét”

– állapították meg a szerzők.

Sok nő nem kapja meg a szükséges szűrővizsgálatokat

Dr. Blen Tesfu, háziorvos és a brit székhelyű Welzo egészségügyi platform orvosi tanácsadója szerint az ultrahang másképpen tudja megjeleníteni a mellet, így további információkkal szolgálhat az orvosok számára.

„Olyan apró rendellenességeket fedezhet fel, amelyek a mammográfián önmagukban nem feltétlenül látszanak, ami a magasabb kockázatú nők esetében potenciálisan a korábbi felismeréshez és jobb eredményekhez vezethet.”

Dr. Brian Sprague, a tanulmány vezető szerzője elmondása szerint őt és kollégáit azért érdekelte a téma vizsgálata, mert nincsenek nemzeti irányelvek arra vonatkozóan, hogy mikor kell kiegészítő szűrést alkalmazni a mammográfia után.

„Mégis, az emlő ultrahangos szűrésének használata az elmúlt évtizedben az Egyesült Államokban növekedett, részben azért, mert a mammográfiás szűrés korlátaira egyre nagyobb figyelmet fordítanak a mammográfiailag sűrű emlőkkel rendelkező nők körében”

– tette hozzá.

Hogy közelebbről megvizsgálják ezt a kérdést, Sprague és csapata összesen 38 166 kiegészítő ultrahangvizsgálatot és 825 360 kiegészítő ultrahang nélküli mammográfiás szűrést vizsgált 2014 és 2020 között, 32 amerikai képalkotó intézményben és a Breast Cancer Surveillance Consortium három regionális nyilvántartásában.

A kutatók az adatok elemzésekor azt találták, hogy a kiegészítő ultrahangvizsgálatok 95,3%-át sűrű mellszövettel rendelkező nőkön végezték. Ezzel szemben a kiegészítő ultrahangos szűrés nélküli mammográfiák 41,8%-át sűrű mellszövettel rendelkező nőknél végezték el.

A kiegészítő ultrahangszűrésben részesült nők 23,7%-ánál magas volt az intervallum-invazív emlőrák kockázata, vagyis a szűrés által elszalasztott rákot a következő rendszeresen tervezett mammográfia előtt fedezték fel. Ez a mutató a kiegészítő ultrahangos képalkotó vizsgálatot nem követő mammográfián átesett nők 18,5%-ához viszonyítva.

A National Cancer Institute szerint az intervallum-invazív rákok általában gyorsan nőnek és terjednek, valamint nagyobbak és rosszabb a prognózisuk is.

Sprague szerint ezek az eredmények azt sugallják, hogy az ultrahangos szűrés elsősorban a sűrű mellű nőket célozza meg, de nem azokat, akiknél a legnagyobb a kockázata annak, hogy elmulasztják a diagnózist.

Tesfu a tanulmány alapján elmondta, a kiegészítő ultrahangos szűrést olyan sűrű mellű nőknél javasolt elvégezni, akiknél a mammográfiás szűrés sikertelenségének kockázata is magas.

„A magas kockázati státusz meghatározásakor figyelembe veendő tényezők közé tartozhat az emlő sűrűsége és az előrejelző modellek segítségével számított 5 éves emlőrák kockázat.”

Mivel azonban jelenleg nem léteznek konszenzusos irányelvek, az értékelést eseti alapon kell elvégezni, figyelembe véve az egyes nők kockázati tényezőit, preferenciáit és a rendelkezésre álló forrásokat.

Sprague rámutatott a Breast Cancer Surveillance Consortium (BCSC) klinikai kockázati modellje nyilvánosan elérhető, amelyek olyan tényezőket vesznek figyelembe, mint az életkor, a családban előfordult mellrák, a testtömegindex, az emlő sűrűsége, valamint egyéb, a döntéshozatalban felhasználható tényezők.

„Az emlőrák kockázatával rendelkező nőknek, és különösen azoknak, akiknél a mammográfiás vizsgálat önmagában magas a késői stádiumú emlőrák kockázata, fontolóra kell venniük a kiegészítő ultrahangos szűrést”

– tanácsolta.

Nyitókép: Shutterstock