Egy amerikai szülész-nőgyógyász, Dr. Jennifer Lincoln videójában azt vizsgálja meg, valóban képesek-e a menstruációs ciklusok szinkronba kerülni, ha valakik együtt élnek – legyen szó lakótársakról, barátnőkről vagy akár anya-lánya kapcsolatról. A kérdés gyökerei egészen az 1971-ig nyúlnak vissza, amikor megjelent Martha McClintock kutatása: a Nature folyóiratban publikált tanulmány kollégiumi közösségben élő nők ciklusait vizsgálta.

Megfigyelése szerint a menstruációs ciklusok idővel valóban közelebb kerültek egymáshoz, amiből arra következtetett, hogy valamilyen biológiai mechanizmus – például feromonok vagy „méhjelzések” – állhatnak a háttérben. A média gyorsan felkapta az eredményeket, de még evolúciós magyarázatokat is találtak arra, miért lehet „hasznos”, ha a nők ciklusa összehangolódik.

Későbbi kutatások azonban nem tudták megerősíteni az eredményeket. Több, nagyobb mintán végzett vizsgálat sem talált bizonyítékot arra, hogy a ciklusok valóban összehangolódnának.

A 21 és 35 nap közötti átlagos ciklushossz miatt statisztikailag elkerülhetetlen, hogy átfedések és eltérések váltsák egymást. Ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy mindennek ellenére miért érezzük mégis úgy, hogy a jelenség valós. Az egyik magyarázat az, hogy az emberi agy kifejezetten érzékeny a mintázatok felismerésére, még akkor is, ha azok valójában a véletlen művei. Emellett az úgynevezett megerősítési torzítás is erősen jelen van: ha hisszük, hogy a ciklusok összehangolódnak, nagyobb eséllyel emlékszünk azokra az alkalmakra, amikor egybeestek, és kevésbé azokra, amikor nem.

A szakértő hangsúlyozza, hogy önmagában nincs gond azzal, ha valaki hisz a szinkronizációban – kivéve, ha ez szorongást okoz. A menstruáció időpontját ugyanis a stressz, bizonyos gyógyszerek, az alvás vagy a testmozgás is befolyásolhatja.