Akár százszor több mikroműanyaggal van tele ez az ital, mint hitték
„Az emberek kifejlesztettek módszereket a nanorészecskék észlelésére, de nem tudták, hogy mit is néznek”
– mondja Naixin Qian, a Columbia Egyetem környezetkémikusa, és elmagyarázza, hogy a régi észlelési módszerekkel ellentétben, amelyek csak a jelenlévő részecskék tömeges becslésére képesek, az új technika nemcsak az egyes részecskéket különbözteti meg, hanem lehetővé teszi azok azonosítását is.
A nano-műanyagok egy mikrométernél kisebb méretű műanyagdarabok, amelyek számos ipari folyamat mellékhatásaként, valamint a nagyobb műanyagtermékek lebomlásakor keletkeznek. Mivel ezen részecskék képesek áthatolni a biológiai gáton, a nanorészecskék – a tömegméréshez való látszólag jelentéktelen hozzájárulásuk ellenére – meghatározó szerepet játszhatnak a toxicitás értékelése szempontjából, írja Qian és csapata a tanulmányukban.
A csapat vizsgálatában olyan lézerpárt használt, amelyet úgy lehet hangolni, hogy rezonáljon bizonyos molekulákkal, ezt a módszert stimulált Raman-szórás mikroszkópiának nevezik. Ez lehetővé tette a a kutatók számára a célrészecskék kémiai összetételének azonosítását a kémiai rezonanciák adatbázisainak kereszthivatkozására szolgáló algoritmusok segítségével.
A technikával a csapat számos, az Egyesült Államokban népszerű palackozott vízmárkát tesztelt. Egyes mintákban literenként akár 370 000 részecskét is kiszúrtak, amelyeknek akár 90 százaléka nano-műanyag volt.
Ez átlagosan körülbelül 240 000 nano-műanyagrészecskét jelent literenként, ami akár 100-szor nagyobb a korábbi becsléseknél.
A leggyakoribb műanyag, amit találtak, meglepő módon nem a palackok anyaga, hanem egy poliamid nevű vegyület volt, amely ironikus módon a palackozott víz tisztítására használt szűrőket alkotja.
A műanyag palackok anyaga, a PET szintén a várakozásoknak megfelelően gyakori volt.
Qian elmondta, nem teljesen váratlan, hogy ennyi ilyen anyagot találtak, mivel elképzelésük szerint minél kisebbek a dolgok, annál több van belőlük.
A korábbi becslések többnyire csak a nagyobb méretű részecskéket számolták, de a kutatók úgy találták, hogy a kisebb részecskék teszik ki az összes észlelt műanyag mintegy 90 százalékát.
Bár a mikroműanyagok nem mérgezőek azonnal, továbbra is aggályok merülnek fel a hosszú távú hatásokkal kapcsolatban, mivel felhalmozódnak a testünk különböző szöveteiben, az agytól a placentáig.
A műanyagnak az a rossz szokása is megvan, hogy potenciálisan káros stoppolókat vonz, az antibiotikumoknak ellenálló baktériumoktól kezdve az olyan mérgező molekulákig, mint a tűzgátlók és a ftalátok. A kisebb műanyagmolekulák pedig elméletileg ezeket a legérzékenyebb szöveteinkbe szállíthatják.
Az új képalkotó eljárás közvetlenül láthatóvá teszi a potenciálisan mérgező aggregációkat, és mivel nagyobb mennyiségű kémiai azonosító adatra támaszkodhat, segíthet azok azonosításában is. Qian és munkatársai remélik, hogy ez a módszer az ilyen részecskék és a biológiai szöveteink közötti kölcsönhatásokat is feltárhatja.
Nyitókép: Shutterstock
