A nőknek valóban több alvásra van szükségük, mint a férfiaknak?
A kutatásokból az derül ki, hogy alvásunk hossza biológia, pszichológia és társadalmi elvárások komplex keveréke. Sőt, az is számít, hogyan mérjük az alvást.
A kutatók általában kétféle módon mérik az alvást:
- megkérdezik az embereket, hogy mennyi ideig alszanak (ez az úgynevezett önbevallás), ez azonban meglepően pontatlan
- objektív eszközökkel, például hordható alváskövetőkkel vagy a poliszomnográfiával, amely laboratóriumi vagy klinikai alvásvizsgálat során rögzíti az alvás közbeni agyhullámokat, légzést és mozgást.
Egy közel 70 000 hordható alvásfigyelőt viselő ember bevonásával végzett kutatás következetes, kis különbséget talált a férfiak és nők között az összes korcsoportban. Például a 40-44 éves férfiak és nők alvási különbsége körülbelül 23-29 perc volt.
Egy másik, poliszomnográfiát alkalmazó tanulmány szerint a nők körülbelül 19 perccel többet aludtak, mint a férfiak. Ebben a tanulmányban a nők több időt töltöttek mély alvásban is: az éjszaka körülbelül 23 százalékát, míg a férfiak körülbelül 14 százalékát. A tanulmány azt is megállapította, hogy csak a férfiak alvásminősége romlott az életkor előrehaladtával.
Ezeknek az eredményeknek a legfontosabb korlátozó tényezője az, hogy egyéni alvásigényünk jelentősen eltérő. A nők átlagosan kicsit többet alszanak, ahogyan átlagosan kicsit alacsonyabbak is. De nincs olyan alvási idő, amely mindenkinek egyformán megfelel, ahogyan nincs univerzális magasság sem. Az a feltételezés tehát, hogy minden nőnek 20 perccel több alvásra van szüksége (nemhogy két órával), téves.
Annak ellenére, hogy a nők általában kicsit tovább és mélyebben alszanak, következetesen rosszabb alvásminőségről számolnak be. Emellett körülbelül 40 százalékkal nagyobb eséllyel diagnosztizálnak náluk álmatlanságot.
A laboratóriumi eredmények és a valós világ közötti eltérés jól ismert rejtély az alváskutatásban, és számos oka van.
Például sok kutatás nem veszi figyelembe a mentális egészségügyi problémákat, a gyógyszeres kezeléseket, az alkoholfogyasztást és a hormonális ingadozásokat, és ezzel kiszűrik azokat a tényezőket, amelyek a valós életben hatással vannak az alvásra. Az alvást biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők komplex keveréke alakítja, és ezt a komplexitást nehéz egyedi tanulmányokban megragadni.
Kezdjük a biológiával!
Az alvási problémák a pubertás környékén kezdenek eltérni a nemek között, majd a terhesség alatt, a szülés után és a menopauza környékén ismét megnőnek a különbségek. A petefészek hormonjai, különösen az ösztrogén és a progeszteron ingadozó szintje magyarázhatják az alvásban megfigyelhető nemi különbségek egy részét. Például sok nő számol be rosszabb alvásról a menstruációt megelőző fázisban, amikor az ösztrogén és a progeszteron szintje csökkenni kezd. A legjobban dokumentált hormonális hatás az alvásunkra, az ösztrogénszint csökkenése a menopauza idején, ami összefüggésbe hozható az alvászavarok fokozódásával, különösen a hajnali 3 órakor történő ébredéssel és az alvásba való visszaesés nehézségeivel.
Egyes egészségügyi állapotok is szerepet játszanak a nők alvásának minőségében. A pajzsmirigy-rendellenességek és a vashiány például gyakoribbak a nőknél, és szoros összefüggésben állnak a fáradtsággal és az alvászavarokkal.
Mi a helyzet a pszichológiával?
A nők nagyobb kockázatnak vannak kitéve a depresszió, a szorongás és a traumával kapcsolatos rendellenességek kialakulásában, ezeket pedig gyakran kísérik alvási problémák és fáradtság. Az olyan kognitív minták, mint például az aggódás és a rágódás szintén gyakrabban fordulnak elő a nőknél, és befolyásolhatják az alvást.
A társadalom is szerepet játszik
A gondozás és az érzelmi munka még mindig aránytalanul nagy terhet ró a nőkre. Bár sok nőnek sikerül elegendő időt szánnia az alvásra, nappali pihenésre gyakran alig van lehetőségük. Ez nagy nyomást gyakorol az alvásra, mivel annak kell biztosítania a nők számára szükséges teljes regenerálódást.
Összességében elmondhatjuk, hogy a legtöbb kutatás figyelmen kívül hagyja a nemek közötti különbségeket, ami korlátozza annak megértését, hogy az alvás nemcsak a biológia, hanem olyan tényezők is alakítják, mint az identitás és a társadalmi kontextus. Bár a nők laboratóriumi körülmények között hosszabb ideig és jobban alszanak, a mindennapi életben több akadályba ütköznek, és több támogatásra lenne szükségük, hogy napközben és éjszaka is feltöltődhessenek és regenerálódhassanak.
