
Sokan elkövetik ezt az öntözési hibát, amitől megreped a paradicsom
Nincs finomabb, mint az érett, lédús paradicsom, frissen a kertünkből vagy a teraszunkról, de csalódást okozhat, ha azok még a betakarítás előtt megrepednek. Mutatjuk, miért hasadnak szét a termések, és hogy az milyen praktikákkal előzhető meg.
A paradicsomon megjelenő hosszanti vagy a szár körül körkörösen futó repedések utat nyithatnak a kártevőknek és a rothadásnak is. Szerencsére a probléma legtöbbször megelőzhető, a kulcs a megfelelő vízellátásban rejlik.
A paradicsomrepedés leggyakoribb oka a hirtelen vízmennyiség-változás. Amikor a növény hosszabb száraz időszak után egyszerre sok vizet kap – például egy nagyobb esőzés vagy bőséges öntözés miatt –, a termés belseje gyorsabban kezd növekedni, mint amennyire a héja képes tágulni. A gyümölcs ilyenkor belülről feszülni kezd, és a héj egyszerűen nem bírja követni a növekedést, ezért megreped.
A jelenség különösen gyakori akkor, amikor egy aszályosabb időszakot hirtelen nagy mennyiségű csapadék követ. Nem feltétlenül az okozza a bajt, hogy túl sok vizet kap a paradicsom, hanem az, hogy a növény nem egyenletesen jut hozzá a nedvességhez.
Frank Hyman, a Ripe Tomato Revolution című könyv szerzője szerint a paradicsomnak inkább több vízre van szüksége, mint túl kevésre, de fontos, hogy mindezt egyenletesen kapja meg.
A repedt paradicsom általában nem káros, egyszerűen vágjuk ki a sérült részt, és fogyasszuk el minél hamarabb. Nem érdemes azonban a tövön hagyni a megrepedt terméseket, hogy tovább érjenek, mert könnyebben megrohadnak, és a rovarokat is odavonzhatják.
Bár a természetet – például egy hirtelen nyári vihart – nem tudjuk irányítani, néhány egyszerű módszerrel jelentősen csökkenthetjük a repedések esélyét.
A paradicsom a kiszámítható vízellátást kedveli, ezért ne hagyjuk teljesen kiszáradni a földet, de ne is próbáljuk azt egyszerre nagy mennyiségű vízzel pótolni. A rendszeres, mérsékelt öntözés sokkal jobb megoldás, mint az időnkénti túlzott locsolás.

A mulcs segít megtartani a talaj nedvességét, így kisebb lesz az ingadozás az egyes öntözések között. Használhatunk például szalmát, aprított leveleket vagy más szerves anyagot. A cserepes paradicsomoknál is érdemes takarást alkalmazni, hiszen a konténerek földje gyorsabban kiszárad.
A csepegtető rendszer vagy az úgynevezett szivárogtató tömlő az egyik legjobb módszer arra, hogy a növény folyamatosan megfelelő mennyiségű vizet kapjon. Ha kézzel locsolunk, inkább ritkábban, de alaposan öntözzünk. Egy egyszerű ellenőrzéshez dugjuk az ujjunkat a földbe a növény szárától körülbelül egy arasznyi távolságra: ha a föld rátapad az ujjainkra, még nincs szükség vízre.
A teraszon nevelt paradicsomok gyakrabban igényelnek öntözést, akár naponta többször is a forróbb napokon. Fontos azonban, hogy a cserép alján legyenek vízelvezető lyukak, különben a gyökerek könnyen túl sok vízben állhatnak. Az önöntöző edények is jó megoldást jelenthetnek, mert egyenletesebben biztosítják a nedvességet.
Meglepő lehet, de a paradicsomnak nem feltétlenül kell teljesen beérnie a tövön ahhoz, hogy finom legyen. Amint elkezdi felvenni a végleges színét, nyugodtan leszedhetjük, és bent is beérhet. Ízben ez általában nem jelent különbséget, viszont megakadályozhatjuk, hogy a termés megrepedjen. Különösen érdemes így tenni, ha nagyobb esőzés közeleg: a már színesedő paradicsomokat jobb leszedni, és biztonságos helyen tovább érlelni.
Nem a külső számít: 6 tulajdonság, ami valóban vonzóbbá tesz

